Pódiumon a Podium hangsugárzó

English language can be selected in upper left corner (British flag).  A zenehallgatók többsége még sohasem találkozott személyesen panelsugárzóval. Aki mégis, az általában az elektrosztatikus világ egy-egy jeles képviselőjét vette „fülügyre”. Ebből következően még a tájékozottabbak közül is a legtöbben úgy gondolják, hogy minden panelsugárzó elektrosztatikus elven működik, ezért mindegyiket csatlakoztatni kell az elektromos hálózatra.

Vezet azonban más út is a paneles Kánaánba

Az egyik, nagy kedvencem, a Magnepan cég (és a szintén amerikai Eminent) megoldása, a kiterített dinamikus hangsugárzó. A mágnes egy mágnes csíkokból kialakított fal, a membrán egy nagyméretű fólia, ami a mágnesfal előtt van kifeszítve, a tekercs pedig egy meander vonalban a fóliára ragasztott vezeték. Bármennyire hihetetlen, de működik a dolog, nem is akárhogyan.

A másik megoldás szintén mágnescsíkokból felépített falat használ, de ott a mágneses térben alumíniumszalagok (ribbonok) mozognak és hozzák létre mozgásukkal a zenét. Tulajdonképpen akár ez is tekinthető egyfajta dinamikus hangsugárzónak, amiben van mágnes, van tekercs, de nincs membrán. A membrán szerepét maga a tekercs tölti be, ami ebben az esetben nem hengerformára tekercselt drót, hanem síkban elhelyezett, alul-felül rögzített szalagok összessége. Rendkívül elegáns és egyszerű megoldás, ennek ellenére szélessávú ribbonhangsugárzót építeni nem egyszerű dolog – ritka is, mint a fehér holló. (Apogee, AlsyVox).

Most vessünk egy pillantást a képeken szereplő Podium hangsugárzóra és próbáljuk meg kitalálni, hogy az említett három panelsugárzási megoldás közül melyik alapján működik. Induljunk neki kizárásos alapon. Nincs rácsatlakoztatva a hálózatra, tehát nem sztatikus. Nincs meander vonalban a fóliára ragasztott vezeték, tehát nem Magneplanar „utánzat”. Nem látni ribbonszalagokat sem, tehát nem ribbon. Sőt, ha alaposabban megnézzük a képeket, tulajdonképpen kiterített mágnest (mágnesfalat) sem látunk. Ezek szerint a három említett és még csak-csak ismert megoldás közül egyiket sem használja – de akkor hogyan működik?

Shelley Katz zeneszerző, zongorista, karmester elégedetlen volt az általa hallott, ismert hangsugárzók hangjával és elhatározta, készít egyet, ami az általa legjobbnak tartott dipólsugárzási elv szerint működik, csak egészen másként, mint a többi panel. Ez a történet kísértetiesen hasonlít Richard Shahinian karmester esetére, aki ugyanezen elégedetlensége miatt alkotta meg a Shahinian hangsugárzókat.

Tehát Katz úr gondolkodott, majd még egy kicsit tovább gondolkodott és egy idő után felkiáltott, heuréka… Mondhatnánk az is, hogy feltalálta a spanyolviaszt, vagyis újra feltalálta a mindenki által ismert és használt ősrégi, dinamikus hangsugárzót. Igen-igen, a Podium hangsugárzó nem más, mint egy kutyaközönséges dinamikus hangszóró hangszórókosár és hangdoboz nélkül. Van rendes tekercse, körmágnese, membránja, de nincs keresztváltója, mert szélessávú. Ezt egy kicsit most emésztgessük a képeket nézegetve.

A panel hátoldalán lévő függőleges faelemben vannak elhelyezve a „motorok”, vagyis a tekercsek a mágnesekkel. Ezek mindegyike a teljes frekvenciatartományban működik és együtt késztetik mozgásra a hozzájuk rögzített, méretes panelt. A panel anyaga a korai változatokban poliészter fóliával mindkét oldalán bevont méhsejt szerkezetű papír, az újabbakban pedig a panel egy meg nem nevezett fémből készült méhsejt szerkezetet. A hangszóró-csatlakozó és a tekercsek összekötéséhez ezüst vezetékeket használnak.

Katz úr, mint zenész elvetette a számítógépes tervezés, valamint a folyamatos mérés lehetőségét, kizárólag saját fülére hallgatva – végtelen számú meghallgatás során – határozta meg a meghajtók helyét, számát, a membrán vastagságát, annak formáját, a panel arányát, a fakeret anyagát és méreteit. Az eredményt 2006-ban mutatta be a nagyközönségnek.

A megoldás ismerős lehet a KEF által is alkalmazott NXT-panellel kapcsolatban, amit az NXTsound (a panel kiötlője) felhasznált pl. a kölni Musical Dome és a düsseldorfi Capitol Theatre hangosításának kiépítésénél is. Shelley Katz sohasem tagadta, hogy az alapötletet onnan vette, de azt alaposan átalakította és sokkal magasabb szintre emelte.

A Podium „dinamikus paneljei” az erősítők számára semmiféle kihívást nem jelentenek – bezzeg a többi panelsugárzó. Érzékenységük, impedanciagörbéjük kifejezetten erősítőbarát. Azonban a hallgató számára legfontosabb pozitív tulajdonsága az egyéb panelsugárzókkal szemben az, hogy abszolút nem irányérzékeny. Nem csak egy sztereópont (vagy szűk sztereó terület) van a szobában, hanem gyakorlatilag a szoba bármely részén hallgatva képes a hallgató számára a légteret, a hangszerek elhelyezkedését ábrázolni.

Vannak azonban negatívumai is. Ez sem egy „mindenevő” fajta. Metállal, tucc-tucc zenével nem érdemes kínozni. Érzékeny a hőmérsékletre. 18-20 fok alatti szobahőmérsékleten nem érdemes meghallgatni.

A sok-sok pozitív technikai és hangi tulajdonsága ellenére kifejezetten megosztó típus. Már néhány hang, ütem után mindenki el tudja dönteni, hogy szereti (kell neki), vagy nem – bár ez a többi panelsugárzóval is alapvetően így van, de az „ismerkedési” szakasz azoknál hosszabb, a vélemények pedig nem annyira sarkosak, mint egy Podium hangsugárzó esetében.