A Piramis tagjainak összetartozása, együttgondolkodása és az ebből fakadó együttzenélése Révész Sándor szellemiségének, gondolatvilágának megváltozásával (fejlődésével?) és az Erotika c. album kínkeserves elkészítésével megszűnt. Révész gyakorlatilag 17 éves korától sztárként tündökölt, élvezte a sztárság összes előnyét, azonban még mielőtt teljesen kiürült volna és „bukott angyalként” nosztalgiázott volna a múlton, felismerte a sztárság lélekromboló hatásait is. Kereste a kiutat, keresett valami mást. Megismerkedett a különféle vallások szellemiségével, üzenetével. Egyaránt elmerült a Tibeti halottas könyvben és az egyiptomi kultúrában, de megismerkedett a kereszténység és a buddhizmus gondolatvilágával is. Spirituális „útjának” csúcspontja volt, amikor megismerkedett Szepes Máriával, aki szárnyai alá vette és terelgette az Istennel, lélekkel és a végtelen térbeli és időbeli dimenziókkal való ismerkedése során.
Az új tapasztalatok, az újfajta gondolatok és érzések újfajta zenét kívántak – ennek eredménye lett (volna) a hatodik album. Révész gondolatait Horváth Attila könnyedén és hatalmas profizmussal megírta, azonban a Piramis tagjai nehezen tudtak azonosulni vele – szerintem az nem is sikerült. A lemez elkészítése nyolc hónapig tartott folyamatos konfliktusokkal, szakmai, zenei – és emberi – „harcokkal”.
Az album elkészítését kísérő nehézségek, valamint az énekes lelkében végbemenő változások hatásaként Révész kivált a Piramisból – ezt egy NDK turné zárókoncertjén angolul jelentette be. Ezen bejelentéssel nem csak Som Lajost, de legjobb barátját Závodit is meglepte. Meglepte és felháborította Erdős Pétert is, aki szemében Révész azonnal „persona non grata” lett és megszüntetett minden hanglemezgyári, menedzseri, pénzforrási kapcsolatot vele.
Egy Horváth Kornéllal való rövid zenei próbálkozás után Révész elszegődött egy világjáró luxushajóra zenélni, amely időszak emberileg is, anyagilag is megerősítette. Hazaérkezése után eltávolodott a nagyvárostól, elmenekült a nyüzsgéstől, szakított a múlttal és egy tanyára költözött, ahol igaz nyugalmat talált.
Itt kereste fel Wilpert Imre – aki a Hanglemezgyártó Vállalat „Favorit” néven futó és önálló lemezkiadási jogokkal rendelkező részlegének igazgatója volt – azzal az ötlettel, hogy készítsenek egy közös lemezt Presser Gáborral. Ez az ötlet Révészt is Pressert is meglepte hisz a két zenésznek semmiféle zenei, emberi kapcsolata nem volt egymással. Az első beszélgetésre, és egyben Révész első szólólemezének fogantatására a tanya kertjében a fűben került sor.
Egy pillanatra időzzünk el a kinyitott lemezborító látványán. A dalokra utaló rajzokat, skicceket, hangulati elemeket láthatunk. Majd elkezdjük olvasni címeket, a szerzők, kísérő zenészek nevét és egyszer csak előjön az érzés, ezt már láttam valahol, ez az írásmód valahonnan ismerős. Úgy is mondhatnám, ezt a poént már ellőtték valahol… Talán többen ráismertek, de ha nem, keressétek csak meg az Edda 1-4 albumait – különösen az első lemezt. Igen, azokat is és ezt az albumborítót is Pálfy György tervezte és ugyanazt a kézírásos geget Révésznél is felhasználta. (A poszt olvasása után Pálfy György jelezte, hogy amíg az Edda borítók tényleg kézírással készültek, Révész borítóján már fontkészletet használt.)
A Révész Sándor lemezt ’85-ben meghallgatva még nem igazán tudtam megfogalmazni, mi a bajom vele és miért nem hallgattam meg soha többet, pedig nagyon egyszerű a válasz.
Adva volt ’77-ben a csillagok egy rendkívül szerencsés konstellációja, amikor öt, tökéletesen összeillő zenész létrehozott egy maradandó produktumot. Úgy gondolom, a Piramis első lemeze örök érvényű rockzenei alapmű. Innen feljebb lépni, vagy legalább valami hasonlót létrehozniuk már nem sikerült – egyszeri és megismételhetetlen volt. Révész kiválása után a Piramis életképtelenné vált, elvesztették egyik tartóoszlopukat és szétestek (Som Lajos szó szerint). Ez a válás azonban, bár Révészt, az embert megerősítette, de Révészt, a zenészt csak egy rendkívül szűk, leginkább fanatikusnak nevezhető rajongótábor számára tette elfogadhatóvá.
Találkozása Presserrel nem a csillagok „elrendeltetése”, hanem pusztán üzlet volt.
Presser Gábor remek zeneszerző, számtalan zenésszel, énekessel hozott létre maradandót. Ráérzett Kovács Katira, Katona Klárira, Zoránra, ráérzett a legkülönfélébb színpadi művekre – és természetesen az Omegára, LGT-re -, azonban Révész Sándor számára írt dalai nem érik el a megszokott szintet. Nem jók együtt, nem illenek egymáshoz. Hiába játszik a lemezen a teljes LGT, hiába hallhatjuk Horváth Kornél ütősjátékát, Dés László szaxofonját, hiába rendezte meg zeneileg Presser, valahogy nem áll össze, valami hiányzik belőle.
Nem szeretnék senkit megsérteni, de a legrosszabb albumnak tartom, melyhez Presser (és az LGT) a nevét adta. Úgy gondolom, ez lesz az első munkája, ami majd a feledés homályába merül – talán, már el is felejtették…
További Piramis
További lemezkritikák
Comments