Úgy gondolom, az RFT Ziphona Granat meglehetősen pofás lemezjátszó volt az akkor még létező NDK (fiatalabbaknak, Német Demokratikus Köztársaság) konstruktőreinek készüléke. Látványa alapján bármelyik Pirx kapitány, vagy Orion űrhajó ütős díszleteleme lehetett volna, de tulajdonképpen mindenki szemét vonzotta a hetvenes évek „egyenlakásainak” „egyenbútorai” között.
A tervezők semmit nem bíztak a véletlenre. Az RFT Ziphona Granat lemezjátszó tervezése során átvették az AR, majd Linn által népszerűvé tett rugós felfüggesztést – azonban ezzel sajnos végéhez is értünk a pozitívumok felsorolásának.
Azonban, ha túllépünk, azon az apróságon, hogy a tervezők mindent elkövettek, hogy amit a rugós felfüggesztéssel elértek, gyorsan le is butítsák, akkor egy igazi kis csodával van dolgunk!
Kezdjük mindjárt a hangszedővel. Teljesen egyedi gyártású és egyedi beépítésű (tehát semmivel sem csereszabatos) piezo hangszedő járt a készülékhez. Annyira „egyedi” volt a szentem, hogy az általa létrehozott jel semmihez sem hasonlított, így a lemezjátszóba egy bonyolult korrektort kellett beépíteni. A készülékből végül egy meglehetősen szűk frekvenciaátvitelű, össze-vissza fázisú jelet kaptunk, ami nem nagyon hasonlított a barázdákban lévő „zenéhez”, de boldogan hallgattuk. A hangszedőt érdemes volt a felső (4 g) tűnyomáson tartani, mert a „precíziós” hangkar csapágysurlódása meglehetősen nagy volt, ráadásul időnként akadt is. Ám, de legalább volt a tövébe beleépítve egy fotocellás végálláskapcsoló.
Az akkoriban észre sem vett, meg sem hallott negatívumok ellenére sok-sok évig használtam, s gyalultam le vele garantáltan korai lemezeim kb. 12 kHz feletti teljes frekvenciatartományát.
Megosztom:
Comments