SBB (második rész)

SBB, alias Silesian Blues Band, alias Szukaj Burz Buduj, akias Search, Break up, Build, alias Keresd meg, Zúzd szét, Építsd fel

Az első album megjelenése után nagyon sok lengyel zenész az SBB-t választotta albumai elkészítéséhez, koncertjeik „háttérzenészeinek”. Feltétlenül ki kell, hogy emeljem közülük Tomasz Stańko jazz trombitást. Stańko kiváló tehetségű, igazi kísérletező kedvű zenész, akinek tradicionális jazz és jazz-rock közötti csapongásai, free jazz és avantgarde albumai, performanszai egyaránt maradandó értéket képviselnek. Egyéniségére az ECM lemezkiadó is felfigyelt és négy lemezt is megjelentetett vele. Olyan nagyságokkal zenélt együtt, mint Chico Freeman, Lester Bowie, Dave Holland… és persze az SBB. A „Sikorki” c. albumot feltétlenül érdemes meghallgatni, már csat Stańko trombitajátéka miatt is.

1977-ben megkezdődött a „nyugat” egészpályás „letámadása”. Kos Göttingen producer két albumot is elkészíttetett a Zenekarral, melyek kizárólag a nyugati régióban jelentek meg (akkoriban): „Follow my Dream”, „Welcome”.
A Zenekar folyamatosan utazott és koncertezett, időnként már azt sem tudták éppen melyik városban, vagy melyik országban járnak. Az idegi, fizikai megterhelés hatására először Anthimos fáradt el, akinek „kisegítésére” Sławomir Piwowar gitáros, billentyűs jelent meg az együttesben.

Nem pusztán „kisegítő” szerep jutott neki – kétnyakú Gibson gitárjával új színt, új lendületet adott az Együttesnek. Szerencsére egy 1979-es varsói koncertet a kvartetté bővült SBB-ről teljes egészében megjelentettek DVD-n így az utókor is láthatja, mire voltak képesek négyen. Amennyiben a kibővített SBB-nek csak a zenéjére vagyunk kíváncsiak, úgy feltétlenül meg kell hallgatnunk a „Memento z banalnym tryptykiem” c. albumot, ami nem csak egy korszak lezárása, hanem az SBB első korszakának legjobb, legkiforrottabb albuma – több kritikus és zenehallgató szerint egész munkásságuk csúcspontja.

Az SBB első korszakának vége

1980-ban az SBB megszűnt, azonban a tagok továbbzenéltek, sorban jelentették meg albumaikat (főleg Skrzek), valamint háttérzenészként kísértek másokat. A nyolcvanas évek (és a kilencvenes évek eleje) úgy telt el az SBB nélkül, hogy a köztudatban maximálisan megmaradtak. Sokan máig úgy tudják, úgy érzik (én is), hogy nem is volt egy teljes évtizednyi szünet a Zenekar életében.

Az SBB második korszaka

1991. július 3-án a „Trzy Dekady Rocka” fesztiválon fellépett ugyan az SBB, de ezt a tagok akkor még egyszeri és megismételhetetlen alkalomnak tekintették. 1993. július 19-én azonban Katowicében jótékonysági koncertet rendeztek, melynek sztárvendége az SBB volt, méghozzá kvintetté kiegészülve (Andrzeja Ruska basszus, Janusz Hryniewicz ének, gitár). Az SBB archívumának köszönhetően a „Live 1993” címmel megjelent CD-ről mi is meghallgathatjuk a koncertet. A kvintet – kielégítve a közönségakaratot (is) – két évig együtt maradt és folyamatosan koncertezett. A sajnos nagyon rövid korszak záróakkordja a ’94 májusában megrendezett amerikai turné volt, amelynek végén Jerzy Piotrowski az Egyesült Államokban maradt, a Zenekar pedig ismét feloszlott – „Live in America ’94” címmel megjelentették a turné New Jersey-i és Chicago-i koncertjeinek legjobb pillanatait.

Az SBB harmadik korszaka

Ismét hosszú szünet jött a Zenekar életében, amit egy fiatal dobos, Miroslaw Muzykant megjelenése szakított meg. Skrzek és Muzykant bár egészen különböző korosztály képviselői, zeneileg egymásra találtak, egymást Skrzek saját projektjeiben remekül kiegészítették. A ’98-ban 30 éves dobos rávette Skrzek-et a folytatásra. Immár negyedszer is összeállt az SBB és ott folytatta, ahol 1980-ban abbahagyta. 2000-ben az ifjú dobos helyére egy igazi „nagyágyú” Paul Wertico érkezett, akinek egészen egyedi, jazz- és rock-elemeket egyaránt tartalmazó, rendkívül színes, szólisztikus ütősjátéka némileg a jazz-rock irányába terelte a Zenekart.

Két évtized után új stúdióalbum

2001-ben végre ismét stúdióba vonultak és 21 év után elkészítették következő stúdióalbumukat „Nastroje” néven. Sajnos, az 1980-as „Memento-t” meg sem közelítette, de kit érdekelt – hisz végre megint egy új SBB albumot hallgathattunk.

Felismerve az igényt és persze a remek üzletet, 2001-ben beindult a korábbi nagy (legendás) koncertek anyagainak kiadása (Karlstad ’75, Getyngi ’77, Sopotu ’78). 2004-ben megjelent a zenekar 1974-2004 közötti időszakát feldolgozó 22 lemezes díszdoboz, aminek minden rajongó gyűjteményében ott kellene lennie – hacsak nincsenek meg külön-külön a korszak albumai.

2007-ig folyamatosan koncerteztek, kiadtak néhány újabb koncertalbumot, felléptek a Deep Purple társaságában – tehát teljes gőzzel dolgoztak. 2007-ben azonban Pat Metheny visszahívta állandó kísérő-zenekarába Paul Wertico-t, aki nem tehetett mást – és ezt a tagok is megértették -, visszarohant a jazz világába. Helyére Németh Gábor érkezett, aki nagyon nehéz helyzetben volt, hisz Vertico után dobolni nagyon komoly kihívást jelentett – nem is véletlenül választották őt. Gábor ütősjátékát két albumon is élvezhetjük: „The rock”, valamint „Blue trance”.

2014. április 13. a következő igazán jelentős esemény az együttes életében – újra összeállt a „nagy” csapat, a dobok mögött ismét Jerzy Piotrowski-t láthatjuk…

SBB első rész