White noise, pink noise, brown noise, blue noise – segítő zajok

A „segítő zajok” közül a white noise sokak számára ismerős lehet, hiszen Michael Keaton White Noise c. horrorfilmjét rengetegen látták, Don DeLillo ugyanezen címmel írt könyvét sokan olvasták. Sőt, még magyar vonatkozása is van, hiszen Tolcsvay László Fehér zaj címmel még egy albumot is kiadott. (Most közbekotyog a grafikus Long, mert az album borítóját, összes promóciós anyagát, a plakátokat, koncertjegyeket Kerényi János tervei alapján ő készítette.)

A white noise azonban a hifistáknak, konstruktőröknek, gyártóknak egészen máshonnan ismerős.

A white noise az a referenciahang, amit meghallva, a tapasztaltabbak már fül alapján azonnal megmondják, hogy mire számíthatunk az azt megszólaltató hangsugárzótól, vagy éppen hangszedőtől. A kevésbé jó fülűek pedig mérnek, és elemeznek.

A fehér zaj alapja az azonos sávszélesség, azonos energia, ami azt jelenti, hogy 10 és 20 Hz között ugyanakkora energiával kellene megszólalnia az ominózus 10 Hz sávszélességnek, mint 1000 Hz és 1010 Hz között, vagy éppen 10 000 Hz és 10 010 Hz között. Természetesen ez más léptékekre is igaz, vagyis az 1 kHz és 2 kHz közötti frekvenciatartomány ugyanakkora energiát képvisel, mint a 11 kHz és 12 kHz közötti.

Legalábbis a forrásfájl, mert a megszólaltatva, a white noise a rendszer, főleg a hangsugárzó hiányosságaiból adódóan, egészen eltérő energiaszinteket fog produkálni a különböző frekvenciatartományokban.

A white noise a képre kattintva letölthető.

A pink noise, vagy rózsazaj, energiaelosztása egészen más elven alapul, ami másfajta tónust, másfajta felhasználást tesz lehetővé. Az forrásfájlban az energiaszintek oktávonként azonosak. Tehát, a 20-40 Hz közötti tartomány ugyanakkora „hangteljesítményt” tartalmaz, mint a 640-1280 Hz közötti oktáv, vagy éppen a 10 kHz és 20 kHz közötti oktáv.

Ez a „zaj”, vagyis a megszólaló spektrumnak és visszaverődéseinek az adott helyiségben való minél több ponton való mérése és kielemzése nagyon sokat segíthet a zeneszobák, házimozik akusztikájának javításában.

A pink noise a képre kattintva letölthető.

A házimozisok kedvence, a brown noise, vagyis barna zaj, ami a Brown-mozgásra utal, ritkábban használt néven red noise, ami pedig a látható fény vöröseltolódását idézi fel.

A brown noise energiaszintje a frekvencia emelkedésével oktávonként folyamatosan csökken. A legnagyobb energiák tehát a legalul a 20-40 Hz-es tartományban vannak rögzítve. Létezik olyan változata is, ami az 1-20 Hz közötti frekvenciákat is tartalmazza, ez azonban, ha nem vigyázunk, akár hangsugárzó gyilkos „zaj” is lehet.

Tehát, a legnagyobb energiaszint legalul van, mégpedig annyi, mint a fölötte lévő két oktávban összesen, vagyis a 20-40 Hz között a hangteljesítmény akkora, mint 40-160 Hz között – és így tovább, folyamatosan, egyenletesen csökkenve.

A brown noise segít a szubok vágási frekvenciáját, fázisszögét, jelszintjét a többi hangsugárzóhoz hangolni.

A brown noise a képre kattintva letölthető.

Az emberi fül számára leggyilkosabb „zaj” a kék, vagyis blue noise. Ez tényleg fájdalmas lehet, és akár házibulira, hifi-bemutatóra összegyűlt társaság oszlatására is alkalmas.

Ellentéte a barna jelnek, vagyis a legnagyobb energia a legfelső oktávon szólal meg – annyi, mint az alatta lévő kettőben összesen -, és egyenletesen csökken. Igazából nem tudom, hogy a hifisták, házimozisok mire is használhatnák, de ha már létezik, legyen együtt a „színcsalád”.

A blue noise a képre kattintva letölthető.