SBB (első rész)

SBB, alias Silesian Blues Band, alias Szukaj Burz Buduj, akias Search, Break up, Build, alias Keresd meg, Zúzd szét, Építsd fel

Többféle ismert értelmezése is van a leghíresebb, legrégebben működő lengyel zenekar – SBB – nevének – azonban az érdekesség, a zenekar alakulását kísérő történelmi háttér kedvéért ideírok még egy elgondolkodtató alternatívát: SB, alias Służby Bezpieczeństwa – vagyis Állambiztonsági Szolgálat…

Fennmaradt egy verseskötet, melyet a szerző, Julian Matej – aki a lengyel pop-rock kultúra legszebb dalszövegeit írta – Romuald Skopowski-nak ajánlott és részére dedikált. Teljesen szokványos, hétköznapi történet lenne, még akkor is, ha tudjuk, hogy Skopowski a lengyel Állambiztonsági Szolgálat hadnagya, a sziléziai térség legfontosabb beszervezője, „hangulatjelentője”. Abban sincs semmi, hogy a dedikáló, nemcsak pusztán gyönyörű verseket, dalszövegeket írt, de azokban időnként komoly, rendszerellenes gondolatokat fogalmazott meg. Ilyen a világ, bár „két oldalon álltak”, de ettől még tisztelték egymást…

…és itt jön a képbe dr. Jekyll és Mr. Hyde – Skopowski a KGB-nél kiképzett tiszt, a legfontosabb sziléziai „jelentőhálózat” feje és Matej, a költő, a dalszövegíró ugyanazon személy.

Az SBB megalakulása

1971. február 4-én Józef Skrzek megalakította az SBB nevű zenekart, mely együttes létrehozásában Julian Matej is segédkezett, állami „támogatását” pedig a háttérből Skopowski irányította. Skrzek energikussága, zenei zsenialitása, bravúros hangszer-kezelése, Matej dalszövegei (és a politikai hátszél) nem csak országos, hanem nemzetközi hírűvé, rendszeresen nyugaton koncertező együttessé avanzsálta a zenekart. Az SB terve az volt, hogy az SBB-n keresztül megfigyeli, esetleg manipulálja(?) a közönséget, nyugatról pedig információkat szerez. Olvastam olyan „jegyzőkönyvekről” melyek szerint maga Skrzek is részese volt az „összeesküvés-elméletnek”, de ugyanakkor visszaemlékezések szerint önmaga is megdöbbent amikor barátjáról, szövegíró társáról kiderült másik személyisége.

Tehát ’71-ben megalakult az SBB, mely együttesben Jozef Skrzek billentyűzött, énekelt, basszusgitározott (gyakran egyszerre!), Jerzy „Keta” Piotrowski dobolt, valamint a korszak igazi sztárja, a nők és a gitárosok bálványa, Antymos „Lakis” Apostolis gitározott, időnként pedig ütőshangszereken játszott. Az alapító trió tagjai az elmúlt 46 évben többször feloszlottak, összejöttek, kiegészültek, cserélődtek a dobosok, de Skrzek, mint stabil pont maradt és megállíthatatlanul, folyamatosan dolgozott, és szerencsénkre dolgozik ma is szólóprojektjein, valamint a Zenekarban.

Az első, közel két év az összeszokással, az alapozással és a már keleten és nyugaton egyaránt ismert zenész, Czeslaw Niemen „kísérésével” telt el, akinek társaságában négy albumon közreműködtek.

1973-ban történt ugyan némi kis zavar az időben, mert bár az együttes dokumentálhatóan ’71-ben alakult (még az SB-szerint is, amely szervezet egyes dokumentumok szerint éppen Niement (is) szerette volna megfigyelni), az igazi, önálló(?) SBB megalakulása ’73 nyarára tehető. Az ötletgazda Franciszek Walicki volt, aki észrevette a zenekarban rejlő egyedi lehetőséget, mármint egy igazi, „vasfüggönyön túli” progresszív-rock zenekar (egyes zenei elemeiben, improvizációiban jazz-rock együttes) nyugati „eladását”. Walicki zenei újságíró, dalszerző és amolyan szocialista producer-féle volt, aki nagy mértékben hozzájárult a lengyel jazz- és rockzene európai megismertetéséhez, máig tartó nemzetközi sikeréhez.

Az önállósulás

Tehát az SBB ’73-ban „önállósult”, ’74 április 18-19-én stúdióba vonult és elkészítette első albumát. Ha röviden szeretném jellemezni, annyit kellene írnom, hogy „durr”, vagy „bumm” és mindenféle hasonlót. Elkészült egy „keleti” album, ami a szerencsés „nyugati” zenehallgató King Crimson-hoz, Van der Graaf Generator-hoz, stb. szokott füleit is elvarázsolta – hát még a keleti blokk progresszívebb zenékre vágyó lemezhallgatóit. Azaz csak varázsolta volna, mert az első album pillanatok alatt keresett hiánycikk lett, a feketepiacon kizárólag márkáért, dollárért árulták sokszoros áron, amit „mai” füllel hallgatva sem csodálok. Nagyon sokszor, talán százszor is meghallgattam az évtizedek alatt, de minden újra-hallgatásnál és főleg az egyre jobb hangrendszereken újabb és újabb felfedeznivalót, korábban még fel nem tárt szépségeket ad. Úgy gondolom, az első és az 1980-ban megjelent „Memento z banalnym tryptykiem” az SBB legjobb stúdióalbumai.

Az SBB-vel 1979-ben a miskolci Zsarnai piacon találkoztam először, amikor megláttam az akkor még számomra teljesen ismeretlen három betűs zenekar első lemezét. Otthon meghallgatva nagyon-nagyon rácsodálkoztam mit is hallok. majd meghallgattam újra – ennek közel negyven éve, de az SBB zenéjének szeretete azóta csak erősödött. Albumait gyűjtöm, bár amióta az SBB, mint magánkiadó elkezdte a szalagokon fellelhető koncertjeik anyagát CD-n megjelentetni, vissza kellett fogni magamat…

SBB második rész