Sonus Faber, Fase és Serblin erősítők

bemutató, vintage

Nem csak az átlagos Sonus Faber rajongó kaphatta fel a fejét és csodálkozhatott rá a címre, de az ortodox Sonus fanatikusok, a gyárat, a gyár történetét jól ismerők közül is többen, a Fase és Serblin szavakat olvasva pedig – véleményem szerint – mindenki gondolkodóba eshetett, hogy ebből mi fog kisülni, milyen erősítőkről lesz szó. Ígérem a történet végére mindenki, mindent megtud, azonban egyben figyelmeztetnem is kell titeket, hogy a blogbejegyzést elolvasva könnyedén elkaphat majd titeket a hevület, a lelkesedés, a tulajdonlási láz és könnyedén pénzköltés lehet a vége. Mondjuk ebben van egy kis költői túlzás, mert a “könnyedén pénzköltés” némi akadályba ütközik, mert (egy kivételével) nagyon ritkán felbukkanó és szinte teljesen ismeretlen erősítőkről lesz szó.

A történet úgy kezdődött, hogy adva volt egy Franco Serblin nevű úriember, aki horvát szülök gyermekeként jött világra. A család eredeti neve Srblin volt, amit később olaszosítottak Serblinre. A folytatáshoz egészen 1980-ig kell tekernünk az idő kerekét, amikor is Franco Serblin elkészítette első, eladásra szánt hangsugárzóját, a mindössze tíz példányban készült Snail típust. Ha megnézitek a képet, máris megértitek, hogy miért “példányról” és miért nem párról írtam.

franco serblin SNAIL

A Snail egy szatellit-szubbasszus rendszer egybeépítve, melyben a szatellitek helyzete távolsága a hely adottságaihoz egyedileg beállítható (természetesen csak szűk keretek között). A hangsugárzó körbejárta a hifi kiállításokat, írtak róla a korszak hifi magazinjai, így Serblin neve és különös hangsugárzója meglehetősen híres lett a tőlünk nyugatabbra élő hifisták, zenehallgatók körében.

A következő megjegyezendő dátum, 1983. március 14., amely napon Franco Serblin megalapította a Sonus Faber céget Monteviale-ban. A történetírók és az utókor azonban elfelejtkezett egy nagyon fontos momentumról, a Sonus Faber nem egy ember ötlete. A cég másik alapító tagja, tervezője, tulajdonosa volt a háttérbe szorult rokon Fabio Serblin is, aki a mindennapi ügyek intézése mellett elektronikákat tervezett az olasz hangsugárzógyártó számára. (A képen Fabio és Franco Serblin látható Monteviale-ban – a harmadik úriember nevét nem sikerül kiderítenem)

Franco Serblin Fabio Serblin

Az első általa tervezett és Sonus Faber néven forgalomba is került erősítő a Sonus Faber Quid volt, amit a cég 1986-92 között gyártott.

sonus faber quid

Két dobozos készülék, melynek tápegysége egy egyszerű fémdobozt, maga az erősítő viszont a gyár hangsugárzóihoz illeszkedő diófa dobozt kapott. A doboz nem pusztán dizájnelem, ugyanis a fa, mint készülékdoboz pozitív hatással van a megszólaltatott hangra.

AB-osztályban működik, azonban a váltás nagyon alacsonyan, már 1 W teljesítménynél megtörténik. Teljesítménye 50 W / 8 Ohm, azonban ez így nem fedi a teljes igazságot. Fabio Serblin tervezői hitvallásának (tapasztalatainak) köszönhetően a “duplázós” erősítőket tekintette elérendő célként. Azonban, ha az a konkrét erősítőnél nem is volt lehetséges a költségek figyelembe vétele miatt, akkor is úgy tervezte, hogy az alacsonyabb impedancia-tartományok se jelentsenek gondot a számára. A Quid 2 Ohmon 110 W teljesítményt ad le, és ha kell, még 1 Ohmon is dolgozik. Bizony, nem egy szokványos, hétköznapi integrált.

A gyár fejlődése, az egyre jobb (és híresebb) Sonus Faber hangsugárzók szinte kikövetelték egy igazi nagyágyú, egy elő-végfok megtervezését. 1988-ban jelent meg a Sonus Faber Amator Power, ami egy csatornánkénti hangerő-szabályozóval rendelkező végfok, melyet a következő évben egy hozzá tervezett, komplett előfok követett.

amator power

Az Amator páros már látványával elvarázsolt és elvarázsol ma is minden Sonus Faber rajongót és tulajdonost, pillanatok alatt előhozza a “nekem kell” érzést. A borítólapok és a hűtőbordák 7 mm-es alumíniumból készültek, a dizájnos oldalelem és a hangerő-szabályozók gombjai diófából. A két készülék közül leginkább az Amator Power, a végfok az igazi unikum, egy forráskészüléket használva tulajdonképpen az előfokra nincs is szükség.

Az Amator Power teljesen dualmono felépítésű. Csatornánként egy-egy 300 Wattos toroid transzformátort és oldalanként 20 000 mikrónyi pufferkondenzátort tartalmaz. A transzformátorok dupla árnyékolást kaptak, tökéletes védelmet nyújtva az általuk termelt EM-zajok ellen. A végerősítő Toshiba mosfeteket használ (K 405 / J 115).

A korabeli leírások, tesztek külön kitérnek arra, hogy a Power dupla hangszóró-terminállal rendelkezik, melybe a hangsugárzók magas- és mélyszekciója külön-külön hangszórókábellel köthető be. Ez ma már teljesen elfogadott, de 30 évvel ezelőtt még újdonságnak, sokak szemében teljesen felesleges “woodoonak” tűnt.

Sonus-Faber-Amator-Power

Az erősítő teljesítménye 8 Ohm / 135 W, 4 Ohm / 220 W, 2 Ohm / 340 W, valamint 1 Ohmon is dolgozik, de a teljesítménye akkor már visszaesik. Nem szokványos adatok (egy nem amerikai monstrumtól), valamint az sem szokványos, hogy a végfok nem hagyja magát zavartatni a hangsugárzók szélsőséges fázismenetétől sem, tehát -60 és +60 fokos fázisszögig a teljesítménye nem változik.

Az elektronikákat tervező Fabio Serblin – a barátságot és szeretet megtartva – kivált a Sonus Faber-ből, magával vitte elektronikai tudását, terveit és 1991-ben megalapította önálló vállalatát és ezzel létrehozta a Fase Evoluzione Audio elektronikai márkát. A megállapodások szerint a Sonus ’92-ig még gyárthatta a korábbi erősítőket, de ezután a Cég termékpalettájáról eltűntek a Fabio által tervezett erősítők, így új megoldást kellett keresni.

Franco Serblin úgy döntött, külső segítséget vesz igénybe és a Marantz mérnökeivel megterveztette a legismertebb Sonus Faber erősítőt Musica néven. Ezzel már többen találkozhattatok, többen hallhattátok és többeteknek van is.

sonus faber musica

Érdekes momentum, hogy sokakat riasztott a Marantz neve, így még akkor is, ha Musica látványa és hangja nagyon tetszett egy-egy potenciális vásárlónak, a tervező cég nevének meghallása után elálltak a vásárlástól – ebből kifolyólag a gyártó és a kereskedők ezt az információt nem gyakran emlegették.

Gyönyörű készülék, ami pusztán látványával képes elvarázsolni hallgatóját. Tulajdonképpen sokak számára már mindegy is volt, hogy miként szól, hiszen egyes Sonus Faber hangsugárzó tulajdonosok meghallgatás nélkül, pusztán a név és a látvány alapján vásárolták meg hangsugárzóikhoz. A szépségre mondjuk a gyár egy “kicsit” rá is gyűrt, mert többféle fa előlappal is árulták, a tetőlemez közepén elhelyeztek egy aranylapra gravírozott példányszámot, valamint készítettek “továbbcsicsásított” jubileumi példányokat.

Sikeres erősítőnek számított – legalábbis a műfajában -, hiszen ezer példányt adtak el belőle, ami egy ilyen kaliberű készüléknél soknak számít. Arra nincs utalás, hogy eleve ennyi példányt terveztek, vagy menet közben történt valami és ezért hagyták abba a gyártást, de én sajnos lekéstem arról, hogy Musica erősítőm legyen. Mint többen tudják, Musical Fidelity rajongóként csak MF erősítőket hallgattam, de egyszer (azaz kétszer, de a másik egy másik történet) én is eljutottam oda, hogy a teljes rendszeremet eladtam és nulláról kezdtem újra felépíteni. Ez volt az a pillanat, amikor megrendeltem a saját Musica erősítőmet, ami végül nem jött meg, mert a gyár ekkor jelentette be a készülék gyártásának abbahagyását, s a hírre pillanatok alatt elkapkodták az utolsó példányokat – nekem már egy egészen picike, a sarokban észrevétlenül megbúvó Musica sem jutott, használt példányt pedig akkor nem szerettem volna venni.

musica

A Musica technikailag is, hangban is folytatta a Fabio Serblin által meghatározott utat. Egyszerű előfok, (közel) duplázós fetes végfokkal párosítva. A 8 Ohm / 50 W, 4 Ohm / 100 W, valamint a 2 Ohmos terhelhetőség egy kifejezetten stabil, sokféle hangsugárzó meghajtására alkalmas erősítőt sejtet. Azonban – az azt sugalló reklámok ellenére – a nagyobb, energiaigényesebb Sonus Faber hangsugárzók meghajtására ez kevésnek bizonyult. Az Amator 2, Extrema, Amati tulajdonosok egy Musica használatával, bár szép, kellemes hangot kaptak, sohasem tudhatták meg, valójában mit is tud hangsugárzójuk. Vitathatatlanul nagyon jó erősítő, de a híre, a nimbusza egy kicsit nagyobb, mint a tudása – írom ezt annak ellenére, hogy én is bármikor boldogan elfogadnám és örömmel hallgatnám.

A Musica gyártásának megszűntével, a Sonus Faber már csak a hangsugárzókra koncentrált, bár, ha az üzleti érdekek, a piac úgy kívánja, nem tartom lehetetlennek, hogy egyszer ismét előjönnek valamilyen új erősítővel.

Azonban térjünk vissza 1991-be, amikor a “másik” Serblin, Fabio megalapította erősítők gyártására szakosodott cégét.

A Sonusnál tervezett elektronikáit tovább gondolta, így a Quid-ból megtervezte a Fase Performance 1.0 integrált erősítőt, az Amator elő-végfok párosból pedig elkészítette a Fuse Controlsource 1.0  + Powersource 1.0 párost. Ez utóbbinál már nem csak a végfok volt dual mono felépítésű (olyannyira, hogy a két csatorna külön bekapcsoló gombot kapott), hanem az előfok is csatornánkéni transzformátorral, tápegységgel lett megépítve. Érdekes módon, amíg a kis integrált kapott egy nagyon jó MM/MC fokozatot, a nagy előfok már csak nagyszintű bemenetekkel rendelkezett.

fase controsuorce 1.0

Fabio Serblin következő készüléke, a Fuse Controlsource  2.0  + Powersource 2.0 elő-végfok páros lett, ami nem más, mint a Sonus Faber-nél tervezett Quid szétbontása különálló előfokra és dual mono végfokra.

Ekkor jött a történetben két érdekes “csavar”. A Fuse cég ugyanis elkészített egy CD játszót Laserdrive 1.0 néven (majd jött a 2.0 és 301b), tehát közvetlenül a Serblin névhez és áttételesen a Sonus Faberhez CD-játszó is köthető, valamint a korábbi SF alapító megtervezte első (és egyenlőre egyetlen) hangsugárzóját Aria néven.

Fase Audio LASERDRIVE 1.0

fase aria

Mivel a készülékek jól fogytak, így a folyamatos fejlesztés eredményeként – változatlanul a valamikori Quid alapjaiból kiindulva – elkészült az 1.1, 2.0, 3.0, 4.0, 301t

No, és akkor most jöjjön egy újabb meglepő készülék – házimozi rajongók külön figyeljenek -, Serblin úr (a valamikori Sonus Faber alapító), beszállt a hm-bizniszbe és elkészített egy igazán figyelemre méltó erősítőpárost Performance 100 + Powersource 100 néven. A Performance egy 5 csatornás előfok, beépített 2 csatornás végfokkal, a Powersource pedig egy 3 csatornás végfok.

Ízlelgessük ezt egy kicsit, egy igazi hm-erősítő a Sonus Faber vérvonalból…

Azonban, nincs ám vége, mert ráérezve a házimoziban lévő üzleti lehetőségekre Serblin úr újabb két dobozos hm-erősítőt is készített PF106 SL – PS103 néven, majd megjelent a továbbjavított PF10SX előfok.

Fase Performance 100

Fase Powerhouse 100

A Fuse termékek bár a világon mindenütt ismerték, leginkább a távolkeleten voltak sikeresek. Azonban a sikerek ellenére Fabio Serblin bezárta cégét és kereskedelemmel kezdett el foglalkozni. A történetnek, a Serblin (Sonus Faber) vérvonalnak azonban még nincs vége!

A Franco Serblin hangsugárzógyár mellett 2019-ben a Serblin név egy új gyár nevében is megjelent. A Sonus Faber ’83-as társalapítója ismét céget alapított Serblin & Son néven…

Csak, hogy keveredés ne legyen, néhány szóban átismétlem a családfát. Franco Serblin és Fabio Serblin alapította meg a Sonus Faber-t. Fabio 1991-ben kiszállt és létrehozta a Fuse néven futó termékeket gyártó vállalatot, majd annak megszüntetése után, most megalapította a Serblin & Son-t. Franco (a híresebb társ) 2006-ban volt kénytelen elhagyni az általa alapított céget és hozta létre fiával a Franco Serblin hangsugárzó-gyárat. Nem olyan bonyolult ez, csak mostantól nem kell keverni, hogy az egyik Serblin gyár, nem az, mint a másik, bár mindkettőt apa és fia alakította és a két apa közös gyermeke a Sonus Faber…

A Serblin & Son Vicenza-ban alakult nem messze a Sonus Faber alapítóhelyétől és első gyárától. Fabio, a tervező nem tagadva múltját, gyökereit, az immár 33 éve tervezett Sonus Faber Quid erősítőhöz (és persze a továbbfejlesztett Fuse készülékekhez) visszanyúlva, leporolva tervezte meg új erősítőit Frankie Integrated, Pre és Power néven, valamint a kor igényeihez igazodva, elkészítette a Frankie Streem és Raptor digitális készülékeket.

A Frankie név tisztelgés mentora, második apja, üzlettársa Franco Serblin előtt.

Az új cég készülékeiből a Raptor 1000 DAC-kal egybeépített integrált erősítőt emelném ki. Meglepő formája, kijelzője teljesen egyedi megjelenésűvé teszi – bár, mintha láttunk volna már hasonlót. A központi helyet elfoglaló kijelző a hangerő érték látványos megjelenítése mellett, mutatja a mintavételi frekvenciát, az erősítő hőmérsékletét, sőt, még a tápellátás aktuális feszültségét is. A beépített DAC-csipek Texas PCM1794-esek. A hangerő-szabályozást egy 127-lépéses ellenállás-hálózat biztosítja. Távvezérléséhez, beállításához Androidos, vagy iOS rendszert futtató telefon is használható. 8 Ohm / 250 W, 4 Ohm / 500 W kimeneti teljesítményével nem sok hangsugárzó hozza zavarba.

serblin son raptor 1000

Annak ellenére, hogy a Serblin-saga alapköve, a Sonus Faber ma már külföldi befektetők tulajdonában van, akik a céget és hangsugárzóit a maguk képére, a “piac igényeinek megfelelőre” formálták, a Serblin gondolkodásmód, a Serblin-féle hangkép, szellemiség továbböröklődött. Szerencsére nagy a piac, sokféle ízléssel rendelkeznek a zenehallgatók (vásárlók), így múlt és jelen, egyik és másik hangkép, hangzásideál nagyon jól megfér egymás mellett.

Végszóként pedig annyit, hogyha valakinek van a tulajdonában a “kevésbé ismert” Serblin úr által tervezett Aria hangsugárzó, vagy a Sonus Faber családfába tartozó hm-erősítő, feltétlenül jelezze – már csak azért is, hogy kicsit irigykedhessünk, rácsodálkozhassunk és együtt örülhessünk.

Megosztom:

Hozzászólások

2 Hozzászólások

Hozzászólás

  • Mészáros Zsolt

    Szerencsém volt egy Fase Performance 1.0 integrált erősítőt hallgatni éveken át. Kedveltem a hangját, s azt, hogy könnyen hajtotta a hozzá kapcsolt sugárzók széles választékát. Érdekes módon egy 93 db/16 Ohm érzékenységű (megjegyzem modern) szélessávú hangfallal nem boldogult (amit ugyanakkor egy 3,5 W-os, 2a3-as triódás vígan meghajtott). Ezzel a hangfallal – meglepő módon – teljesen beszűkült, kisszerű volt a hangja, emiatt adtam el.

    Azóta még egyszer megtapasztaltam azt, hogy az erősítő teljesítménye és a hangfal érzékenysége nem sokat érő adat gyakorlati próba nélkül.

    Zsolt

  • Long

    A 16 Ohm ideális terhelés egy csöves erősítő számára, de igen komoly megpróbáltatás a félvezetősöknek.
    Fontos megtapasztalás. 🙂

Scroll Up