Ezúton hívom fel mindenki figyelmét, hogy Sükösd Gábort csak alapos megfontolás után engedjétek hangrendszeretek, házimozitok közelébe! Amennyiben nem szeretnétek nagyon komoly lelki megrázkódtatáson átesni, gyenge a szívetek, netalán egyébként is a depresszióval küzdötök, akkor pedig Gábor előtt zárjatok ajtót, ablakot, húzzatok szögesdrótot, állítsatok tankcsapdát házatok / lakásotok környékére! Tegnap sajnos én ismét beengedtem, ami még nem is lett volna olyan nagy baj, hiszen mindig jókat beszélgetünk, de beengedtem a legújabb fejlesztésű virtuális föld dobozait, kiegészítőit is…
Akik olvasták korábbi posztjaimat a virtuális föld témában, azok számára már ismerős lehet az Entreq neve, valamint értesülhettek arról, hogy egy honfitársunk (Sükösd Gábor) dolgozik annak DIY változatán. Elképzelését, béta-verziós dobozait annyira jónak, nélkülözhetetlennek találtam, hogy két DIY fadoboz működik is rendszeremben – kiegészítve az Entreq Olympus fadobozát. Megtisztelő, hogy többen is meglátogattatok, mert kíváncsiak voltatok rájuk (meg a Magneplanárokra) – és talán egy kicsit rám is. Akik eljöttek, megerősítettek abban, hogy nem vagyok elfogult, nem az ítélőképességemmel van baj, hanem ezen virtuális föld dobozok nagyon „működnek”.
Ezen előzmények után tehát Gábor ismét meglátogatott és rendszeremben – amiben már 3 virtuális föld teszi a dolgát (a poszt írása óta számuk tovább nőtt) – lépésről lépésre helyezte el a különféle területekre (helyekre) kitalált legújabb ötleteit.
Az első lépés a PS Audio P10 tápgenerátor bemenetére – a tápkábel és a P10 közé – tett kis szürke henger volt, ami egy kábeldarab közepén fityegett. Ez volt az a lépés, aminél úgy döntöttem, feladom! Nem kezdek el gondolkodni, nem keresem az okokat, csak élvezem. A rendszer hangja nagyon sokat javult – attól függetlenül, hogy azt a P10 teljesen leválasztja az elektromos hálózatról, tehát a tápgenerátor elé betett virtuális földdel semmiféle kapcsolatban nincs.
Ezzel még nem volt vége az új virtuális föld okozta meglepődéseknek
Előkerült Gábor csomagjából két hosszú henger, amit a hangsugárzók + termináljára kellene kötni. Nálam ez megoldhatatlan, ezért azokat közvetlenül az erősítőre kötöttük rá. Egyszerre kiáltottunk fel a kapott hangélménytől, hogy ez már szürreális! A megszólaló hang „elvesztette hang jellegét” és olyan élő zenében lett részünk, ami a legkritikusabb(!) digitális undorban szenvedőt is megkönnyeztetett volna.
Két kisebb egység és egy a hálózatra bárhova ráköthető virtuális föld is előkerült Gábor varázsládájából. Ezekkel vegyesek voltak az érzelmeim. Hallottam és értettem, hogy mit tesznek, s rögtön megértettem, hogy másoknak miért is tetszhetnének, de a lelkesedésemet nem váltották ki. Számomra jobb volt a hang nélkülük, de több ismerősöm, barátom ízlésének tökéletesen megfeleltek (volna).
Utolsó lépésként előkerült egy nagyobb méretű virtuális föld, amit közvetlenül a DAC-ra kötöttünk. Abszolút megértem azokat, akik most elkezdenek kételkedni a „fülemben”, értelmi képességeimben, de azt kell írjam, hogy a korábban említett „szürreális hang” nem is volt oly szürreális!
…mert valójában ettől az újabb doboztól lett az
Nagyjából 30 éve hallgatok Laurie Anderson-t. Szeretem, albumai megvannak. Hallottam élőben, felvételeit kívülről ismerem, azokat a legkülönfélébb rendszereken hallgattam, melyek között több-tízmilliósak is voltak. Az ekkor megszólaló Laurie azonban számomra eddig teljesen ismeretlen volt, mintha korábban nem hallottam volna több százszor… Megállt előttem, nekem énekelt, nekem mozgott, miközben a zenekar, a vokalisták már-már holografikus valósággal körbevettek. Sőt ekkor derült ki számomra először, hogy nem vokóder, hanem kórus szól. Nem untatlak titeket a részletekkel, de ez volt eddig a legnagyobb hangélményem reprodukált zenével.
Gábor ezek után elcsomagolta kütyüit és némi kaján vigyorral magamra hagyott egy százas csomag papírzsebkendő társaságában. Távozása után arra a döntésre jutottam, többet nem fogom beengedni hozzám – azaz ő jöhet, csak az újabb ötletei nem, mert azok távozásukkal akkora űrt hagynak maguk után, aminek feldolgozásához még a százas csomag Nárcisz is kevés volt.
(A történtek és a beszámoló megírása után kis idő elteltével Gábor ismét becsöngetett hozzám és megtette azt, amivel eddig még sem a hifiben, sem az élet egyéb területén nem találkoztam. Az általa készített virtuális földet tartalmazó fadobozomat kiürítette és beleépítette a legújabb fejlesztését, ami egyértelmű előrelépést jelentett a korábbi megoldáshoz képest. Tette ezt mindenféle kérés, ellenszolgáltatás nélkül! Sajnos azt is feltétlenül le kell, hogy írjam, a végül forgalomba került piaci termékek ára nem a magyarországi hifisták pénztárcájához lett kialakítva. Csak reménykedhetünk, hogy az ígéretnek megfelelően, előbb-utóbb lesz, egy a magyar bérviszonyoknak jobban megfelelő termékcsalád is.)
Megosztom:
Comments