Virtuális föld legyen minden rendszerben

A korábbi, virtuális föld megoldásokat bemutató posztjaim a svéd Entreq és – honfitársunk – Sükösd Gábor „ground box” eszközeiről szóltak. Bár mindkét megoldás elsősorban a készülékek nulláján fejti ki hatását, maga a hatás nem ugyanolyan, nem egy irányba mutat. A működési és tervezési elvük is különböző. Az Entreq inkább emberi megérzések, közérzet-változások alapján alkot és fejleszt, Gábor inkább fizikai, matematikai összefüggéseket használ és mér.

Az Entreq virtuális földje a hangszerek hihetőségét, a hangok melegségét, selymességét erősíti, valóságosabbá és egyben lágyabbá teszi a megszólaló zenét. Használatával minden egy kicsit melegebbé, gördülékenyebbé, szebbé, érzelmesebbé, könnyebben befogadhatóbbá válik, és teszi ezt úgy, hogy közben javít a rendszer felbontásán, növeli a hangteret de (érzetre) lekerekíti a legfelső frekvenciatartományt.

Gábor eszközei jelentősen megnövelik a rendszer felbontását, megjelenítenek apró és korábban nem hallott részleteket, rezdüléseket, (érzetre) kitolják az alsó és felső frekvenciahatárt, megszüntetnek szobaakusztikai(!) problémákat. Az Entreq-hez képest több a „bugi vugi”, a részlet, még nagyobb a tér a levegő, de kevesebb az érzelem.

Azonban bárhogyan is jellemezzük ezen eszközöket, használatukkal jelentős minőségjavulást érhetünk el ugyanazon rendszeren, sőt, eltérő hatásuknak köszönhetően még azt a lehetőséget is megadják, hogy az adott rendszer tónusának, hangképének megfelelőbbet válasszuk. Hosszú távú együttélés során azt tapasztaltam, hogy nálam az Entreq inkább a sztereórendszerben, Gábor virtuális földje pedig a házimoziban használva adja a legtöbb pluszt.

A posztok megjelenése után többen nekiálltak DIY-virtuális földeket készíteni, melyek a visszajelzések alapján kisebb-nagyobb mértékben mindenütt működtek. Tulajdonképpen mindenki az Entreq megoldását, az „ásványi anyagokba belógatott rézdrótot” próbálta leutánozni.

A virtuális föld témája és lehetőségei Radnai Rudolf fantáziáját is megmozgatták – akit Cables néven is ismerhettek -, de ő egy egészen új irányban kezdett el gondolkodni, kísérletezni. Elképzelése abszolút különbözik mind az Entreq, mind pedig Gábor ötletétől, a végeredmény pedig tulajdonképpen kétirányú lett, ugyanis a készülékekre közvetlenül bekötve (RCA-/XLR-/USB-aljzatok) inkább a Gábor fémjelezte nagyobb felbontás, nagyobb tér irányába, a védőföldelésre kötve pedig az Entreq irányába viszi ugyanazon rendszer hangképét.

…de ne rohanjunk előre.

Rudolf 5-6 hónappal ezelőtt átjött hozzám és magával hozta a tápellátáshoz tervezett virtuális földjeinek béta verzióit. Rögtön meg kell, hogy említsem, Rudolfnál fontos tervezési szempont volt, hogy a méret a lehető legkisebb legyen – pl. beleférjen egy hálózatidugóba -, az előállítási költsége pedig ne okozzon gondot az átlag hifista / zenehallgató számára. Tehát megérkezett három darab fehér tápdugóval, melyek közül kettő egyforma volt, a harmadik pedig különbözött tőlük. Kipróbáltam (kipróbáltuk) és arra az eredményre jutottam, hogy a két egyforma dugó van akkora hatású, hogy ne akarjam visszaadni, a harmadik pedig ettől gyengébb. A béta verziók tehát nálam maradtak, és bár működtek, nem késztettek hangos hallelujázásra, sem posztírásra. Ennek némileg ellent mond ugyan, hogy volt olyan felebarátunk, aki miután rendszerében meghallgatta, megkönnyezte, amikor vissza kellett adnia – igaz, nála nem volt a rendszerben a dugókon kívül még néhány VF-fadoboz is.

Ennyi előzmény után, néhány nappal ezelőtt Rudolf felhívott, hogy úgy érzi megtalálta a megoldást, elkészítette „A” virtuális föld csatlakozódugót – természetesen tárt ajtóval és nyitott fülekkel vártam. Mielőtt továbbmennénk, (ismét) hangsúlyozottan ki kell, hogy emeljem, ekkor rendszeremben már több darab és többféle VF működött, így akár azt is gondolhattam volna, hogy ebből a szempontból „kész” vagyok. Vesztenivalóm nem volt, hiszen legfeljebb ismét beszélgetünk egy jót.

Rudolf megérkezett, kicsit beszélgettünk, pletykáltunk, majd beültünk a nappaliba „dolgozni”…

Először a készülékekhez tervezett virtuálisföld csatlakozóit próbáltam ki – egyféle RCA-csatlakozó és három féle USB-csatlakozó, melyekbe bele volt építve maga a VF. A készülékbe való bedugás után (DAC, illetve hálózati-lejátszó) az első (mondom a legelső) hangnál lehetett hallani (érzékelni), hogy valami nagyon megváltozott. Megnőtt a légtér (aminek méretére egyébként sincs okom panaszkodni), csillogni kezdtek a hangszerek, sőt, Roger Waters Amused to Death lemezén megjelentek olyan apró részletek, cintányérjátékok, amelyeket még életemben nem hallottam. Hatalmas kezdeti lelkesedés öntött el, ami néhány perc alatt elmúlt. Ugyanez volt a helyzet egy Herbie Hancock CD-t, Handel Serse c. művét hallgatva, valamint Sting koncertfelvételénél a Youtube-ról is.

Elsőre „hűha” érzés, majd az ember elkezd feszengeni, hogy valami nagyon zavarja a zenehallgatásban. A megnövekedett felbontás, levegő, térérzet mellett sajnos bekerült a hangképbe valami keménység is, ami nem engedte, hogy elmerüljek a zenébe. A hatás hasonló a Sükösd Gábor féle virtuális földekhez, de a pozitív hatással együtt járó „felkeményedés” (számomra) diszkvalifikálja ezeket a VF-csatlakozókat. Az igazat megvallva, az egyik USB-változat kilógott a sorból, aminek köszönhetően sokat vacilláltam vele – be-ki dugdostam a hálózati-lejátszómban. Megőrizte a többiek pozitívumait, de a hibák sokkal kevésbé jelentkeztek a használatával – ezzel együtt hosszútávon nem tudnék vele „együtt élni”.

Feltétlenül meg kell azonban említeni, hogy Magneplanar hangsugárzókat használok, melyek gyorsak, nagyfelbontásúak. Az említett VF eszközöknek egy dús, lekerekített hangú, lassú, némileg brummogó rendszerben – pl. csöves erősítő – Spendor BC1 páros -, vagy kisebb felbontású, „olcsóbb” rendszerekben valószínűleg az előnyeik érvényesülnek, tehát megéri legalább kipróbálni azokat.

Ekkor Rudolf elővette a tápellátásra tervezett virtuális föld csatlakozóit, vagyis, fekete-fehér tápdugóit – tulajdonképpen ezekért lett poszt Rudolf látogatásából.

Bedugtam az első tápdugót, majd újra elindítottam Roger Waters remekművét. Egyszerre öntött el a „hűha” érzés, valamint az, hogy ilyen jellegű változást már hallottam. Az Amused to Death új értelmezést nyert, jelentősen megnőtt az érzelmi faktor, Roger Waters-ről kiderült, hogy korábban sohasem „hús-vér emberként” volt jelen a szobámban, mert most lett az… Herbie Hancock zongorája méretesebb hangszerszerűbb lett, minden hang könnyedébben, gördülékenyebben, érzelmesebben áramlott, a hangkép is, a közérzetem is nyugodtabbá vált.

Igen, jól gondolják mindazok, akik már találkoztak vele, vagy csak olvastak róla, az Entreq hatása jelentkezett a hangképben! Rudolf VF tápdugója ugyanabban az irányban javította a hangzást, mint a svéd gyártó termékei – minden hang, minden hangszer természetesebb, befogadhatóbb, nyugodtabb lett.

Ezután bedugtam a második tápdugót és a hatás megismétlődött, pontosan ugyanúgy és pontosan ugyanolyan mértékben. Nem az történt, hogy az első dugó javított, a második pedig egy kicsit még hozzátett, hanem a lépések (érzetre) ugyanakkorák voltak – erre még visszatérek. Amikor némi zenehallgatás után egyszerre kivettem Rudolf tápdugóit, egy világ omlott össze bennem. A rendszerem hangja, amit korábban nagyon szerettem, a dugók nélkül jelentősen visszalépett az élvezeti skálán. A kivétel egy érdekes (bár logikus) megfigyelést is hozott. Az A-B (dugó nélkül és dugóval) összehasonlításhoz képest a B-A (dugóval és dugó nélkül) összehasonlítás nagyobb hangkülönbséget hozott. Rudolf VF dugói a hálózatra való kötés után azonnal kifejtik hatásukat, de az idő múlásával a hatás, fokozódik – pont, mint az Entreq esetében.

A több órás beszélgetés, zenehallgatás és tapasztalás végén, azt mondtam Rudolfnak, ha elviszi tőlem legújabb fejlesztésének eredményét, abba belebetegszem – így némi alkudozást követően Cables a dugók nélkül távozott.

„Végre” magamban voltam és kipróbáltam néhány variációt, amit megosztok veletek, s amiken feltétlenül érdemes elgondolkodni.

– A VF dugóknak nem mindegy, hogy a lakásban, szobában melyik aljzatba vannak bedugva.
– A VF dugóknak nem mindegy, hogy T-elosztón, vagy egy hosszabbítós elosztón keresztül csatlakoznak a tápellátáshoz.
– PS Audio P10 tápgenerátor (és a tapasztalatok alapján valószínűleg az összes aktív tápszűrő és regenerátor) „nem szereti”, ha a kimenetére bármilyen virtuális földet kötünk.
– A VF dugók hatása változik, ha bekenjük érintkezőit VDH Solution kontaktusjavítóval.

A legfontosabb, azonban most jön. Jelenleg 5 db virtuális földem van, melyek a tápellátásra, vagyis a védőföldelésre köthetőek (plusz kettő nagy, melyek a készülékekre vannak kötve). Ezek egy hosszabbítós elosztóba egyesével bedugva, minden egyes lépéssel (minden egyes újabb virtuális föld bedugásával) ugyanannyit javítanak a hangon, mintha elsőként kerülnének a rendszerbe! Tehát a 4-5 lépés között ugyanannyi hangkülönbség van, mint a 0-1 lépés között. A VF-ek sorrendje irreleváns, mindegy, hogy először az Entreq kerül a rendszerbe, vagy az kerül utoljára. Felmerül a kérdés, hol van ennek a vége, hányadik lenne az a virtuális föld, aminek hatását már nem hallanánk? Ide tartozik, hogy az Entreq magyar forgalmazójával ma délelőtt hosszasan beszélgettünk. Meséltem neki Rudolf „földjéről”, valamint elmélkedtünk egy kicsit a „hol van a vége?” kérdésről. Mint kiderült, egymástól függetlenül ugyanarra a következtetésre jutottunk, a különböző virtuális föld megoldások valószínűleg nem csak a készülékekre, hanem ránk, zenehallgatókra is hatnak.

Másnap, nyugalomban megcsináltam az ellenpróbát, vagyis újra kivettem Rudolf új dugóit, ellenőrizendő, hogy nem tévesztettem-e meg magamat, de gyorsan visszadugtam mindkettőt…

Most kellene jönnie a konklúziónak – mert van! Úgy gondolom, a virtuális földnek ugyanolyan hétköznapi és elfogadott eszköznek kellene lennie, mint a jobb elosztóknak, tápszűrőknek, vagy éppen a szobaakusztikai megoldásoknak. Sajnos, az árak nem csak magyarországi mércével magasak, így keveseknek adatik meg, hogy megtapasztalják hatásukat és netalán meg is vásárolják. Rudolf tápdugóval egybeépített virtuális földje végre olyan áron kínál alternatívát – ráadásul nem is akár milyet -, ami mellett nem lehet homokba dugni a fejeket és nem lehet az ára miatt inkább meg sem hallgatva, placebót kiabálni.