Vibracsi – DIY audió rezgéscsillapító

Rögtön a névvel kezdem. A blogbejegyzésben bemutatásra kerülő audió rezgéscsillapító Racskó Gyula munkája, akinek becenevéből (Racsi) és a vibráció szóból jött létre a rendkívül kifejező és kedves Vibracsi szómontázs.

Gyula néhány héttel ezelőtt azzal keresett meg, hogy meghallgatnám-e saját rendszeremben a hangtechnikai készülékekhez tervezett audió rezgéscsillapító megoldását. Mivel az általa elmondottak, az alkalmazott megoldás felkeltette az érdeklődésemet, így kértem tőle 6 db alátétet.

Megérkezett a csomag, s azt kibontva, kézbe vehettem a szendvics-szerkezetű korongokat, melyeket feleségem elnevezett makaronnak. Talán, egyszer tényleg ki kellene próbálni a makaront is, mint audió rezgéscsillapítót – lehet, meglepődnének a hifisták.

A korong – amit most önhatalmúlag elnevezek Vibracsi „00”-nak, s aminek okát a beszámolóm végére megértitek -, négy rétegből állt: rétegelt falemez – gumiszerű anyag – rétegelt falemez – filc. A rétegelt lemez anyaga nyírfa, a középső rétegben pedig el volt (van) helyezve egy plusz elem, amit Gyula vagy megoszt veletek, vagy nem – ezt inkább rábízom.

Az első próbát a kedvelt iPod-om segítségével tettem meg. Ha valamilyen alátétnek, rezgéscsillapító-eszköznek, vagy egyéb nem szokványos „bigyónak” a hatását érzékelem az iPod-omon is, akkor az átment az első teszten és komolyabban foglalkozom vele. Ha nem érzékelem, vagy éppen ront, akkor elfelejtem.

Ugyanezt tettem korábban a különféle fa- és fém audió rezgéscsillapító alátétek kipróbálásánál is, amiről itt olvashattok (klikk).

A Solidsteel alátétes, fémtüskés megoldásánál és a sima asztallapnál egyértelműen hallgathatóbbnak bizonyult, azonban a meglévő fa alátéteimmel szemben már előtérbe került a hibája is, ugyanis belevitt a hangképbe egy kis mosottságot. Mindenesetre az első próbán átment, tehát folytattam a meghallgatást.

A második menetben a routerem alatt lévő Acoustic System fakorongok helyére tettem be. Itt már kezdtem érezni, hogy igen jó eszközre leltem, de „légy van a levesben”. Összességében jobbnak bizonyult, mint az igen-igen jó japán társa, de a mosottság még jobban előkerült. Ezen azért érdemes elgondolkodni – routerről beszélek, router alatti alátámasztások okozta hangképbeli változásokat jellemzek, és router alatt elhelyezve lehetett hallani, hogy a Vibracsi „00” nagyon jó lenne, csak ne mosná el a mélyhangokat.

A harmadik menetben bekerültek a korongok a hálózati-lejátszóm alá az Acoustic System+Yamamoto ébenfa párosokból készült alátámasztás helyére. A Vibracsi „00” nagyon gyorsan elvérzett, mert pozitívumai ellenére a mosottság, már olyan szinten jelentkezett, ami diszkvalifikálta a további versenyből.

Némi szomorúsággal vettem ki, de nem adtam fel a dolgot, mert a pozitívumai bizony meghökkentően jók voltak – csak ne kente volna el a hangokat. Kézbe fogtam és gondolkodni kezdtem. Heuréka!

A tervező utólagos engedelmével eltávolítottam a korongok aljáról a filclapokat és újra megejtettem a próbát. A filc nélküli változatot nevezzük el Vibracsi „0”-nak.

A Vibracsi „0” audió rezgéscsillapító úgyszólván „megette” az Acoustic System korongját, „lezenélte” a Yamamoto ébenfa-korongokat és gyorsan a kispadra küldte a Solidsteel tüskés megoldásait. Mindezt a router alatt kipróbálva. Tehát 3 db Vibracsi „0” bent maradt a router alatt, a másik hárommal tettem még néhány próbát, majd felhívtam Gyulát, hogy beszámoljak a filctelen koronggal tapasztaltakról.

A beszélgetés eredményeként a konstruktőr továbbgondolta az alapötletet, elkészített néhány ötemeletes makaront, vagyis korongot, valamint változtatott a felhasznált fa alapanyagán. A sok-sok készülék segítségével történt próbák alapján az a konklúzió született, hogy a háromrétegű bükk alapanyagú változat a legjobb, így megszületett a Vibracsi ‘1’.

A Vibracsi „1” tehát az a végleges audió rezgéscsillapító alátét, amiről, és hatásáról most beszámolok nektek.

A továbbgondolás, továbbfejlesztés eredményeként elkészült a Vibracsi „2”, amivel kapcsolatban a másoktól hallottak alapján egyelőre csak megelőlegezem, hogy jobb, mint az „1”, de a saját összehasonlítást, „összehallgatást” még nem tettem meg.

Saját rendszeremben minden egyes elektronika alatt, és minden fajta korábban használt alátéttel szemben (Acoustic System, Cardas, Solid Steel, Yamamoto) egyértelműen a Vibracsi ‘1’ a legjobb választás.

A modem és router alatt elhelyezve ugyanúgy megnöveli és pontosabbá teszi a mélytartományt, tágítja a színpadot, áramlóbbá, játékosabbá, zeneibbé teszi a zenét, mint a hm-erősítőm, vagy a CD-futóművem alatt. Egyszerűen jobb hallgatni, határozottan megnöveli a megszólaló hangok érzelmi faktorát, csökkenti a torzításokat és ezzel a gépiességet.

Egyetlen helyen maradt alul a Cardas cég nagy fakockájával szemben, ez pedig a Musical Fidelity Nu-Vista 800 erősítőm alatt. Azt még nem tudom, hogy a Nu-Vista 40 kilója-e az ok, vagy a készülékház felépítése, mert az ezután következő legnehezebb készülék, ami alatt kipróbáltuk 23 kiló, aminél még egyértelműen a Vibracsi adja a jobb hangot.

A meghallgatásokból, amelyek során párezres és sok-sokmilliós készülékek alatt próbáltuk ki a korongokat, kettőt emelnék ki.

Az egyik meghallgatás során a Vibracsi „1” korongok bekerültek az Electrocompaniet EMC 1 CD-játszó alá, amely készüléknek nem szimpla gyári lábai vannak, hanem alaposan megtervezett rezgéscsillapító alátámasztása. Eme gyári alátámasztást váltottuk ki az emeletes korongokkal.

A hallott változásban a legmegdöbbentőbb az volt, hogy a gyári lábakkal némileg döngött, búgott a szoba, a Vibracsi „1” beiktatásával a búgó, döngő hangok megszűntek, a zenekar hátrébb lépett és kitapinthatóbbá vált.

A Dream Audio nagy rendszerében a korongokat a sokmilliós és nagyon jó hangú, Rockna hálózati-lejátszó alá tettük be. Az eredmény olyan mértékű érzelmi töltet megjelenése lett minden felvételnél, amit nagyon nehezen lehet értelmezni. Ugyanakkor az összes szokványos technikai paraméter javult – térhatás, frekvencia-átvitel, dinamika, stb. Azonban, az érzelmek rendkívül nagyfokú megjelenítése volt a sokat tapasztalt fülek számára is az igazi unikum.

A másik rendszer az előző ellentéte. Komplett diy összeállítás, megfizethető pénzből. A Vibracsi-t a modem és az erősítő alatt próbáltuk ki, lecserélve a házigazda által használt Cardas és ébenfa-kockákat. Tehát nem szimplán a gyári lábak, hanem meghallgatások során a korábban legjobbnak talált alátámasztások helyére kerültek a korongok.

A „korongos” zene, simább, selymesebb, kisebb torzítású, mélyben dúsabb, testesebb volt, valamint jelentős mértékben megnőtt a hallgathatósága. A testesség, a „húsosabb” tónusok megjelenése a teljes frekvenciasávra jellemző volt, így igazi örömzenélés lett a meghallgatásból.

A hallottak alapján igazán kíváncsi lettem, hogy miként viselkedhetne a Gyula által kitalált szendvics-szerkezet, ha nem szimpla korongot, hanem készülékalátét-lapot készítenek belőle, ezért megkértem a konstruktőrt, hogy tegyünk egy próbát a kisméretű CD-futóművem alá készített, 25×25 cm-es lappal is.

A Vibracsi lap jött, zenélt és meggyőzött. Sokkal jobb, mint sokunk favoritja, az IKEA bambusz vágódeszka. Azonban, jobb a Solidsteel cég 6-os sorozatú állványainak lapjaitól is, valamint igen sokat javít a nagy Solidsteel, a Hyperspike állványokra rátéve is. A hatás, a hangképbeli változás ugyanaz, mint az önálló korongok esetében, de a hallgathatósági, zeneiségi, érzelmi faktor még erőteljesebben jelentkezik.

Úgy emlékszem, eddig nem túl gyakran írtam le ezt az angol kifejezést – talán még sohasem -, de igazi „best buy-ra” leltem, ami jobb hangú audió rezgéscsillapító, mint azok, melyeket korábbi, saját rendszeremben átélt élmények alapján eddig használtam. És igen, ez most a reklám helye – minden barátomnak, hifis felebarátomnak javaslom, hogy próbálja ki a Vibracsi „1” és „2” típusokat. Sőt, a közeli barátaimnak még azt is merem javasolni, hogy mindenféle próba nélkül tegyék be rendszerükbe, mert leverhetik rajtam, ha csak egy ici-picit is csalódnának az alátétekben és javaslatomban.

Az is teljesen biztos, hogy az ár nem fog elriasztani senkit. Racskó Gyula: (20) 806-4526