Long a grafikus 2 – az évszázad megrendelése

Az adott cégnél bábeli zűrzavarban folyt a munka – értsd. mindig mindenki telefonban, vagy egymással beszélt, hangosan röhögött, zenét hallgatott, pakolt, csomagolt. Erről a cégről és az ott történtekről még többször fogok mesélni, de legyen ez az első történet.

Tehát zengett az épület a mindenféle hangoktól, amikor is a második emeleten, ahol dolgoztam, azt vettük észre, hogy síri csend van az épületben, sőt, nyomasztóan nagy a csend – valami szörnyű dolog történhetett. Tuti, hogy gáz van, mert még szinte a szívverésünket is hallani lehetett, meg azt, hogy kopp-kopp-kopp…

Ez a „kopp-kopp” ráadásul egyre hangosabb lett, egyre élesebb, amiből arra a következtetésre jutottunk, hogy valami, vagy valaki jön felfelé a lépcsőn. Majd arra a következtetésre jutottunk, hogy a cégnél bekövetkezett síri csend oka nem lehetett más, mint a „kopp-kopp”, ezért kíváncsian fordultunk az ajtó felé…

Kopp-kopp-kopp, nyekk – ez az ajtó kinyitás volt -, majd jött a bamm, vagy bumm, ami az állunk leesését kísérte. Mert bizony leesett az állunk és kocsányon lógott a szemünk – ahogy szokták volt mondani -, mert belépett ő, a megrendelő.

Előzetesen csak annyit, hogy még a sokat látott és tapasztalt hölgy kollégáink is tátott szájjal fordultak az ajtó felé, ahol megjelent egy jelenség – vagy mi.

Megpróbálom leírni a látványt, de ez alapján bármilyen kép is alakul ki bennetek, az csak gyenge utánzata lesz a valóságnak.

Nagyjából 190 cm magas – amiből 25 cm a tűsarkú fekete, térd fölé érő csizma -, a csizma hosszúságát negatívan kompenzáló fenékközépig érő miniszoknya (természetesen fekete és bőr), valamint egy olyan top felül, ami alól minden kilógott, egyértelművé téve a melltartó hiányát. Mondjuk a látvány alapján olyan nagyon nem is hiányoltuk…

Köszönt, megmondta kit keres – engem -, majd leült mellém. Miután magamhoz tértem, meghallgattam, mit is szeretne.

A síri csendet, a cég komplett ledermedését okozó jelenségről kiderült, hogy egy zenekar menedzsere, aki hatalmas egóval és horribilis megrendelés felvázolásával érkezett hozzánk.

Mielőtt tovább mennénk, feltétlenül le kell írnom – 18 éven aluliak, most fogják be a szemüket -, hogy a raktáros srácok szerint, akiknek a lépcsőn való felvonulás egy életre beégett a retinájukba, nem volt a hölgyön bugyi…

Elkezdtük a közös munkát, ami a terveinek hosszas elsorolásával, vázlatok készítésével, a lehetőségek taglalásával kezdődött. Úgy adta elő magát, mint aki mindent akart, a hozzáállása pedig kifejezetten bikinis volt: „Mindent akarok, de azt most rögtön. Mindent akarok azonnal! Mindent akarok, de azt most rögtön. Héj, még ma!”

Jött másnap is, harmad nap is, és még ki tudja hányszor.

Látogatásait minden esetben síri csend és „kopp-kopp-kopp” kísérte, valamint a földszinten dolgozó srácok nyakmerevedése. A ruházata mit sem változott, és mivel újat, többet nem mutatott, szép lassan hozzászoktunk.

Mintegy kétheti tervezgetés, ötletelés (drágábban eladható kifejezéssel: brénsztormingolás) után ideje volt konkretizálni a dolgot, hogy tulajdonképpen, mit is akar, és ha akarja, meg is kellene rendelnie.

Megrendelte, és a kedvetekért fel is sorolom:

1 db fekete póló, melynek elejére, melltájékon rányomatott fehér festékkel egy apró felkiáltójelet…