English language can be selected in upper left corner (British flag). Az Enceladus PX végerősítőnek van egy olyan tulajdonsága, ami nem látszódik, és meghallgatva a készüléket, azt kell, hogy írjam, nem is hallatszódik. Nos, ez az, ami igazán felkeltette az érdeklődésemet, és ez az, ami miatt megkértem Göllei Attilát – a tervezőt, készítőt -, hogy látogasson meg az erősítőjével együtt.
Rögtön az elején elárulom, az a bizonyos nem látható, nem hallható „dolog”, az Enceladus PX erősítő kapcsolóüzemű tápegysége.
Mostanáig abszolút előítélettel tekintettem mindenre, amiben kapcsolóüzemű tápegység van. Ezzel gondolom, nem vagyok egyedül „hififalván”, hiszen az egyik legelfogadottabb tuningmegoldás, hogy a különböző modemek, routerek, DAC-ok, hálózati-lejátszók kapcsolóüzemű tápegységét analógra cserélik. Magam is ezt tettem a Pro-Ject CD-futóművemmel kapcsolatban – a kapcsolóüzemű táp ment a sufniba, szerepét és helyét átvette egy 300 Wattos, toroidtrafós analóg.
A csere után volt egy érdekes tapasztalatom is, amit akkoriban többeknek elmeséltem, leírtam. A tápcserétől nagyobb változást hozott a tápegység és a futóművem (és akkori DAC-om) közötti DC-kábel cseréje. Erre ismételten felhívom a figyelmeteket, és főleg azért, mert az elmúlt években nagyon sokan hasonló tapasztalatról számoltatok be. „Valami” egyértelműen van.
Az Enceladus PX végerősítő, tehát kapcsolóüzemű tápegységgel rendelkezik, aminek jól átgondolt tervezési oka van, és persze maga a tápegység is tartalmaz néhány olyan megoldást, ami segít okafogyottá tenni a kapcsolóüzemű tápokkal kapcsolatos általánosításokat. Göllei Attila hosszasan és lelkesen mesélt okokról, megoldásokról, az analóg és kapcsolóüzemű tápok jó és rossz tulajdonságairól.
Tulajdonképpen abszolút érthetővé vált számomra a választása, a „más út”, de ahogy a művelt angol szokta volt mondani, a puding próbája az evés – a hifistáé pedig a meghallgatás.
A meghallgatás, és ezzel a tervünk már rögtön az elején majdnem elbukott, mert az élet nem egyszerű. Bár úgy gondoltuk, hogy alaposan felkészültünk, de valójában mindent elkövettünk azért, hogy halasztani legyünk kénytelenek. Sorolom is, mert a végén már viccesnek találtuk a helyzetet, sőt, már-már valamilyen összeesküvéselmélet-félét is elkezdtünk kitalálni. Az Enceladus PX szimmetrikus erősítő, szimmetrikus bemenettel rendelkezik, a DAC-om aszimmetrikus kimenetű és nincs hangerő-szabályozási lehetősége; a hozott DAC hangerő-szabályozós, de otthon maradt a távirányítója; a CD-futóművem és a hozott DAC összekötéséhez nem volt kábelünk…
Ekkor Attila újra és újra kinyitotta táskáját – ami eredetileg talán Hermione Granger csodatáskája lehetett – és előhúzott belőle egy passzív hangerő-szabályozót, majd előhúzott egy mini PC-t milliónyi zenével, és lett ethernet kábelünk is. Sikerült tehát minden akadályt legyőzni, az erősítő bekapcsolása után elindíthattuk a zenét.
Amíg az erősítő elérte az „üzemi hőfokát” – amit tulajdonképpen szó szerint kell érteni, mert 5 W teljesítményig A-osztályban dolgozik, aminek eredménye a forró hűtőborda és kellemesen meleg ház -, tettünk két próbát. Meghallgattuk az Entreq Vibb Eater hatását a készülék tetejére téve, valamint meghallgattuk három, kísérleti állapotban maradt Vibracsi és három üveggolyó hatását a készülék alatt. Az Entreq és a Vibracsi (és persze az üveggolyók) egyértelműen bebizonyították létjogosultságukat, ezért maradtak az erősítő felett, illetve alatt.
Azt már tudjuk, hogy a sztereotípiák, és a dogmák a hangtechnikában (is) károsak, de ezt valahogy mégis mindig tudatosítani kell. A kapcsolóüzemű táp miatt abszolút nem vártam, de az Enceladus PX végerősítő olyan hangképpel szólaltatta meg a Popori elektrosztatikus hangsugárzókat, ami kifejezetten ismerős volt.
Ismerősek voltak a tónusok, a hangszínek, és egyben némileg meghökkentőek. Első körben oldalról, a kanapénkon ülve próbáltam feldolgozni az élményt – a fotelt és a mögötte elhelyezett széket meghagytam a többieknek. Oldalt ülve, bizony tényleg meghökkentem, és nagyon gyorsan, nagyon sok gondolat futott át a fejemben. Ezt ugyan nem mondtam Göllei Attilának, de felidéződött bennem a nyolc évig hallgatott Musical Fidelity F19 végerősítőm és akkori Magneplanarom együttes hangja. (Az F19 egy hatalmas, AB-osztályú végerősítő, ami 100 Wattig A-osztályban dolgozik, és korszakának legnagyobb Musical Fidelity erősítője.)
Nem tudom, hogy mit is vártam, de ezt biztosan nem, valamint azt sem, hogy a második meghallgatáson egyértelműen jobbnak bizonyul a Musical Fidelity XA200 monó végfokoktól. Térmegjelenítésben, gyorsaságban, dinamikában, és a teljes felső tartományban ráadásul sokkal.
Egymás után jöttek a különböző műfajú zenék, különböző minőségű felvételek, mi meg egyre magasabbra tekertük a hangerőt, amit egyszer csak nem tudtunk továbbemelni, mert elértük a maximumot. Ebből több dolog is következik.
Az 50 Watt – ami az erősítő teljesítménye -, nem minden hangsugárzóhoz elegendő, még akkor sem, ha nem akarunk „házat bontani” / a Popori W360-at senki se válassza néhány wattos triódások mellé / ha egy erősítő (egy rendszer) jó, akkor annak hangja nagyobb hangerő mellett sem válik zavaróvá, fárasztóvá.
Ha nem is tudatosan, de megcsináltuk az ellenpróbát is, ugyanis egy erősítőről, egy rendszerről nagyon sok mindent elárul az is, hogy lehet-e azt alacsony hangerővel is hallgatni. Azt kell írjam, hogy az Enceladus PX hajtotta sztatikus panelek egészen halk megszólalás mellett is megjelenítettek annyi részletet, finomságot, dinamikát, hogy élvezetes zenehallgatást tegyenek lehetővé.
Megkaparintva a zenehallgatós fotelemet, és a „sztereószékből” hallgatva a rendszert, két dolog tűnt fel. A hallgatható, legkevésbé sem rideg hangtónus mellett – amely ridegséget pedig dogmatikusan vártam a kapcsolóüzemtől -, kifejezetten tagolt, nyílt színpadképet „láthattam”, a hangindítások, megállások pedig nagyon gyorsak voltak.
…és most jön a lényeg.
A közös meghallgatás tanulságaiból két „utód” fog születni. Göllei Attila nekilátott megtervezni az Enceladus PX nagyobb teljesítményű változatát, valamint a kapcsolóüzemű tápokkal ellátott, hatalmas, monó végfokokat. A hallottak alapján borítékolom, hogy a monó változat igen komoly alternatívája lesz akár a Nu-Vista 800-nak is.
Azok számára pedig, akiket a technikai részletek is érdekelnek, Göllei Attila összegyűjtött mindent, ami publikus.
Az erősítő 2 db, közös dobozba épített monoblokk végfok, csatornánként független tápellátással és potenciál-független bemenetekkel, valamint kimenetekkel.
Oldalanként két darab, hídba kapcsolt végerősítő modul. A hídkapcsolásnak köszönhetően az erősítő kimenetéről és az erősítőből is elhagyhatók a DC szintek leválasztására szolgáló csatolókondenzátorok.
A végfokra kapcsolható terhelés minimális impedanciája 6 Ohm, ekkor 50 W teljesítmény leadására képes az erősítő.
Az erősítő szimmetrikus bemenetekkel van ellátva, megfelelő átalakítóval aszimmetrikus jelek fogadására is alkalmas. Aszimmetrikusan hajtva a bemenetet a kimeneti teljesítmény a 10 W értéket sem éri el.
A végfokozat „A” osztályú beállításban működik, de a disszipáció csökkentése érdekében csak kb. 5 W kimenő-teljesítményig tiszta „A” osztályú a működés. Ez egy átlagos hangsugárzóval, jóval a szoba-hangerősség (80-90 dB) feletti hangosságérzet reprodukálását teszi lehetővé.
Az erősítő hűtőfelületei üzem közben kb. 50°C hőmérsékletre melegszenek.
Az erősítőben kétféle visszacsatolás gondoskodik az erősítő stabilitásáról, a kimeneti ofszet feszültség alacsonyan tartásáról és a tiszta hang visszaadásról.
Az erősítő tápellátását 360 W terhelhetőségű, csatornánként potenciál-független kapcsolóüzemű stabilizált tápegység látja el.
Műszaki adatok:
Méretek: 43 cm x 39 cm x 15 cm
Súly: 13 kg
Felépítés: 4 db végfokozat, 2-2 hídba kapcsolva. A hidalt fokozatok között kétféle típusú visszacsatolás. MOSFET végfokozat. 5 W kimenő teljesítményig tiszta A osztályú üzem.
Teljesítmény: Hídban: 2 x 50 W (szinuszos). Aszimmetrikus meghajtás esetén <2 x 10 W (6 Ohm)
Bemeneti érzékenység: 0,1 V / 1 W / 8 Ohm
Erősítés: 25 x
Torzítás: 0,007% / 1 W, 0,022% / 4 W, 0,08% /20 W
Zaj: < -115 dB a teljes hangfrekvenciás sávban
Sávszélesség: 4 Hz – 180 kHz / -3 dB / 1W
Teljesítmény sávszélesség: 4 Hz – 120 kHz
Teljesítményfelvétel: max. 170 W, kivezérlés nélkül 70 W
Doboz anyaga: 12 mm vastagságú Corian (AlOH-Akril gyanta kompozit).
Bemenetek: 2 db XLR szimmetrikus
Kimenetek: 2 x 2 db szorítócsavaros banán aljzat
Érintésvédelem: Villamosan szigetelő doboz, belső fém alkatrészek védőföldeléssel ellátva.
Comments