Oracle Delphi MKVII – egy műalkotás legújabb reinkarnációja

English language can be selected in upper left corner (British flag).  A kanadai Oracle cég 1979-ben mutatta meg a nagyvilágnak, hogy az alapító, Marcel Riendau miként is képzeli el a korszak egyik legjobb lemezjátszóját. Az azóta eltelt 44 évben az alapkoncepció semmit sem változott, de néhány napja bemutatták annak immár hetedik reinkarnációját, vagyis az Oracle Delphi MKVII futóművet. Valamint, „ha már, akkor már” alapon, bejelentették és bemutatták a valójában Oracle tervezésű – és nem csak átcímkézett – hangkart.

Az Oracle Reference 1 hangkart mindenképpen szerették volna az Oracle Delphi MKVII futóművel együtt bejelenteni / bemutatni, ezért a Cégnél volt némi túlórázás, kapkodás, izgalom, majd fellélegzés. A kar első és eddig egyetlen példánya mindössze hét nap alatt lett a 2D-s tervrajzokból 3D-s, működőképes tárgy, és ehhez képest a bemutató előtti főpróbán majdnem hibátlanul működött is – az apró bakiról azonban, nem a kar tehetett.

Talán vannak, akik emlékeznek még arra, hogy az Oracle készített egy módosítást a Pro-Ject 9cc hangkarhoz, amit a 9cc kar Oracle lemezjátszókra való felszerelésénél gyárilag alkalmaztak, más lemezjátszókhoz való használatnál, pedig mint tuning-kiegészítést külön árultak. Ez egy, a kar rezgéseit csillapító, szilikonolajjal feltöltött „teknő”.

Nos, ez az „olajteknős” csillapítás oly jól működött, hogy azt már eleve beletervezték a saját hangkarjukba, viszont a főpróbán lett ebből először egy kicsi gond, majd egy nagyobb. Az Oracle Delphi MKVII lemezjátszóra felszerelendő Reference 1 hangkarról a főpróbán lemaradt a „szilikonteknő”, amit gyorsan pótoltak, de mielőtt fellélegezhettek volna, kiderült az is, hogy nincs mivel feltölteni – márpedig olaj nélkül az egész nem ér semmit…

Az akadályok mindössze azért vannak, hogy leküldjük azokat, ezért a helyi barkácsboltból beszerezték a megfelelő viszkozitású szilikonolajat, a szerszámkészletből elővették a megfelelő méretű imbuszkulcsot, és a tartály feltöltése után a Reference 1 hangkar is maximális tudását adva egészíthette ki az Oracle Delphi MKVII futóművet.

Mielőtt tovább mennénk, meg kell említenem, hogy Marcel Riendau az eredeti Oracle Delphi megalkotásáért és a hi-fi iparban végzett 40 évnyi munkájáért életműdíjat kapott (ami már-már majdnem egy életmű Oscar). A Cégtől való távozása után munkáját pedig a testvér és egyben társalapító Jacques Riendau, valamint Stephane Nadeau vette át.

Valamint, feltétlenül meg kell említeni azt is, hogy utólag már sokan bánhatjuk azt, hogy nem lettünk politikusok, pontosabban nem lettünk államfők, elnökök, még pontosabban pedig, nem lettünk olyan államfők, elnökök, akik anno meglátogatták Pierre Trudeau kanadai miniszterelnököt. A volt kanadai miniszterelnök ugyanis minden magasrangú látogatójának egy-egy Oracle Delphi lemezjátszót adományozott…

A kis kitérő után, jöjjön az Oracle Delphi MKVII – vagyis, a „hetes”.

Első ránézésre még az avatottabbak sem látnak semmi különbséget a „hatoshoz” képest, majd alaposabban és hosszasan megszemlélve a dolgot, még mindig azt láthatjuk, hogy semmi különbség. Majd a logótól balra feltűnik az infraérzékelő apró kis nyílása, ami a lemezjátszó távirányítójának jelét fogadja. Természetesen magánvélemény, de a távirányíthatóval választható megvilágítást már az MKVI Signature változaton sem értettem, de annál legalább láthatatlan volt az „infranyílás”. Mivel a „hetes” változat is, a hangkar is prototípus, így elképzelhető, hogy a gyártásba kerülő változatnál az infraérzékelő ismét rejtve lesz.

…és itt egy kicsit ismét meg kell állnunk, mert van némi átmeneti kavarodás, ugyanis volt egy MKVI „második” generáció néven futó lemezjátszó is. Ebben már megjelent néhány olyan megoldás, amit a „hetesnek” tulajdonítanak, valamint, a weboldalon jelenleg MKVI képek találhatóak MKVII leírással, ráadásul, a futóműveken az évek óta beszerezhetetlen SME hangkar látható – de ez tényleg csak átmeneti állapot lehet, mert a Delphi MKVII + Reference 1 hangkar páros piacra kerülését júniusra tervezik.

Kicsit jobban elmélyedve a készülék és a hozzá tervezett MKII Turbo tápegység felépítésében, máris láthatóvá – és hallhatóvá – válik, hogy mivel töltötte az elmúlt időszakot Jacques és Stephane.

A tányércsapágy csúcsa egy rendkívül kemény, fémmentes, üveget is tartalmazó Torlon, kompozit anyagon támaszkodik / forog. Mivel a tányér tengelye és ezáltal, a csapágyház hosszú, a tengelyvégen lévő tányér pedig eredendően súlyos, ezért a „csapágycsörgés” és mikrovibrációk csökkentése érdekében újra tervezték a csapágyházat és annak felfogatását. A tengely a korábbi három „váll” helyett, immár hat „vállon” támaszkodik a csapágyfalon.

Új meghajtómotort választottak, valamint áttervezték a tápegységet. A szinkronmotor egyenfutásának javítására, rángatásának csökkentésére érdekes megoldásokat találtak. A motorban lévő önálló tekercscsoportok impedanciáját egységesítették. A táp tulajdonképpen tápgenerátorként működik, vagyis a tápellátáson érkező áramból egyenfeszültséget állít elő – egész pontosan, 24,35 Voltot, amit meghallgatás(!) alapján választottak ki –, majd ebből állítja elő saját frekvenciagenerátorral a szinkronmotor számára szükséges szinuszhullámot. Ezt kiegészítették egy visszacsatolással, aminek köszönhetően a táp külön tudja kezelni a pozitív és negatív félhullámokat, azokat egymáshoz képest eltolva, amplitúdójukat megváltoztatva tudja a motor aktuális igényeinek megfelelően átadni.

Az Oracle tulajdonosok életét megkeserítő „szubtányérnélküliséget” végre megszűntették. Kialakítottak egy szubtányért, amiben rögzítődik a csapágytengely és amin felfekszik a hajtószíj. Erre önálló elemként lehet feltenni magát a lemeztányért. A tányér megkapta az Oracle védjegyévé vált homorú tányérfelszínt és a lemezrögzítőt.

Az új Oracle Delphi MKVII + Reference 1 páros nagyon sok örömöt fog okozni az állandóan állítgatni, finomítani vágyó hifistáknak, ám ezt az „örömszerzési” lehetőséget nagyon fogják utálni mindazok, akik „csak” egy kész, fixen, mindig ugyanolyan tónusban, felfogásban játszó készüléket szeretnének. Mert bizony az Oracle immár széles keretek között hangolható, a hangját ízléshez, rendszerhez, de akár hanglemezhez igazítva is.

A tápegységben változtatható a vezérlőfeszültség, változtatható a szinuszhullámok formája, változtatható a futómű rugómozgásainak „lecsengése”, változtatható a futóműlengés csillapítása, változtatható a hangkarrezgések csillapítása (annak mértéke, rezonanciapontja)… és persze változtatható a futómű világításának színe.

Az új futómű ára is más lesz, mint az előzőé – előreláthatólag 14 000 dollár, a hangkar pedig 6000 dollár. Mire elérkezne a magyar felhasználókhoz, a körülményekből adódóan – szállítás, vám, áfa, forint értéke, stb. -, sajnos, öthavi John keresetből, kétévi János kereset lesz…