Virtuális föld MÁR NEM csak erős idegzetűeknek!

– avagy valaki gondolkodik is.

English language can be selected in upper left corner (British flag).  Az Entreq virtuális föld „hangjáról” szóló beszámolóm meglepően sok emberhez eljutott, azt más fórumon jelenlévő emberek is olvasták. A legtöbbeket kisebb-nagyobb mosolygásra késztetett, ellenben voltak olyanok is, akik felhívtak, levelet írtak, eljöttek és zenét hallgattak. Eme látogatók mindegyike (mondom, azaz írom, mindenki) jelentős különbséget hallott az Entreq-kel megtámogatott rendszer és a „sima” állapot között. A különbség nagyságát, a hatás jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, hogy voltak, akik úgy távoztak, hogy beütemezték valamelyik Entreq-doboz megvásárlását és voltak, akik azóta már meg is rendelték.

Azonban nem erről szeretnék most beszámolni, mert ezen erős felindulásomban „elkövetett” posztnak nem ez a lényege!

A virtuális földről szóló beszámoló talán többeket is, de egy embert egészen biztosan gondolkodásra késztetett. Bár – elmondása szerint – kifejezetten szkeptikusan állt a leírtakhoz, mégis elgondolkodott, a mit, miért és hogyan kérdéseken. Tulajdonképpen megpróbálta megfejteni, hogyha tényleg „működik” a doboz és mégis van valóságtartalma az azzal kapcsolatban leírtaknak, akkor hogyan lehetne azt a hatást hasonló, vagy más eszközökkel létrehozni.

Ma nálam járt az „eredmény” – vagyis nálam járt egy igazi, gondolkodó ember és magával hozta a virtuális föld diy-változatát.

Hosszas beszélgetés után, mely során nagyon sok témát érintettünk – különös tekintettel a különféle „varázsszerekkel” szembeni sokszor jogos előítéletekre és persze az Entreq és a saját eszközének működési elvére, az alapproblémára és annak megoldására.

…és akkor jött a „pudingevés”, vagyis a próba.

Rögtön a legnehezebb feladat elé állítottam látogatóm szürke dobozát. Az Entreq nélküli hangrendszert a szoba másik felén lévő és azzal 10 méter hosszú „noname” RCA-kábellel összekötött hálózati-lejátszóval hallgattuk Youtube-ról szóló zenével. A DIY-doboznak a hálózati-lejátszóra való rákötésével a hangkép egyértelműen változott. Elsőre kicsit hidegebb, talán ridegebb is lett, de a felbontás egyértelműen megnőtt. Néhány perc múlva látványosan (nincs jobb kifejezésem) el kezdett a hang lenyugodni a tér kitágulni. Minden hangszer szélesebb frekvenciasávúbb, nagyobb dinamikájúbb és valódibb lett. Hangsúlyozom, Youtube, MP3!

Ezután nyomtunk egy pillanat állj-t, kikötöttük a DIY-dobozt és áttértünk a „nagy” rendszerre. Meghallgattuk az első felvételt CD-ről, majd bekötöttük az Entreq Olympus dobozt. A változás akkora és olyan jellegű volt, amiről már korábban beszámoltam. Sokféle zene és több CD hallgatása után az egyik nagy felbontású, meglehetősen jó felvétel meghallgatása után a hálózati-lejátszóra (ami, mint jeleztem 10 m RCA-kábellel van a rendszerhez kapcsolva) ismét rákötöttük a DIY „virtuális” földet.

Tehát, hogy egyértelmű legyen:

A „nagy” rendszert hallgattuk, amely minden eleme egy Entreq dobozhoz kapcsolódott és a rendszerrel egy hosszú RCA-kábellel galvanikus kapcsolatban lévő lejátszóra rákötöttük látogatóm dobozát. A zenét nem a hálózati-lejátszóról, hanem a „nagy” rendszer részét képező CD-játszóról hallgattuk. Újraindítás után megismétlődött ugyanaz, amit addig már két lépcsőben is megtapasztaltunk, a hangkép jelentősen javult – nem győzöm hangsúlyozni, a DIY virtuális földet egy nem használt és jelentős távolságban lévő elektronikára kötöttük. Gyönyörűen szólt a zene. Úgy éreztem, hogy egy már befejezett rendszer, egy befejezett folyamat számára kinyílt egy új kapu, egy új továbblépési lehetőség. Nagyon élveztem (élveztük) a hallottakat.

…és ekkor látogatóm elővett egy kis bigyót, egy kísérleti stádiumban lévő RCA-csatlakozót néhány alkatrésszel. Rákötöttem a DAC egyik digitális bemenetére (ne feledjük, a DAC is és persze az egész rendszer is rá volt kötve az Entreq-re, valamint a szoba másik felén lévő, nem használt lejátszón keresztül a DIY „virtuális” földre).

Elindítva a zenét – igaz, kisebb mértékben – de ugyanaz a jelenség játszódott le, mint már többször, csak sokkal magasabb szintről indulva. Elsőre kicsit (számomra) felkeményedő hang, megnövő felbontás, majd néhány perc alatt „látványos” megnyugvás, jelentős tértágulás, már-már felfoghatatlan mértékű jelenlétérzet. Számomra, aki napi 10-14 órát hallgatom rendszeremet, egészen új és maradandó élményt jelentett a hallott hang – azonnal „hazahoztam” volna.

A „nagy” rendszer CD-ről való hallgatása és a „virtuális” földek több lépésben való bekötése után visszatértünk a hálózati-lejátszóhoz és elindítottuk a néhány órával korábban „pillanatállj-on” hagyott MP3 felvételt. Határozottan kijelenthetem, nem ugyanaz a felvétel indult újra, de még csak nem is MP3 tömörítés (eltekintve az időnként jellegzetes „surrogástól”). Egy teljes értékű, a szobát teljesen betöltő, annak falait kitágító, a hangszerhangokat sokkal kevésbé meghamisító, igazi jelenlétet teremtő zene szólt a Youtube-ról.

Sajnos, most szomorú vagyok!

A DIY eszközöket kivettük a rendszerből, tulajdonosukkal együtt azok is távoztak.
…szomorú vagyok, mert a hang, amit tegnap még olyan nagyon szerettem, amiről azt hittem, számomra a legjobb, most komoly hiányérzetet kelt, sarkítva a dolgot pedig azt kell írjam, durva és monó ahhoz képest, amilyen délután volt.

Azonban mégis tudok örülni a mai napnak, „bemutatónak”, mert megismerhettem egy embert, aki mer és tud gondolkodni, valamint megismerhettem egy rendkívül különleges DIY-terméket, ami egzakt, jól mérhető és reprodukálható módon képes a virtuális föld fogalmát a józan ésszel be- és elfogadható szintre hozni.