Talán, mindenki hallott a hatvanas évek zenei triumvirátusáról az Illés / Metro / Omega trióról. Mindhárom zenekarnak megvolt a maga rajongói tábora, a maga klubja és miután elkezdtek saját, magyar nyelvű számokat írni, kialakult a maga zenei stílusa.
Természetesen a zenekar meghatározó embere Zorán volt, hisz Ő állt a reflektorfényben, Ő énekelt, ráadásul gitár is volt a kezében… Családanyák, széplelkű lányok kedvence.
…és persze volt a zenekarban egy Sztevanovity Dusán (a háttérbe húzódó testvér), aki szerb származása ellenére a legjobb magyar szövegírók közé tartozik.
…és volt egy Frenreisz Károly, aki az ország egyik legjobb basszusgitárosa (szerintem legjobb, de elfogult vagyok).
…és volt egy Veszelinov András, aki a világ egyik legjobb jazz-rock bandájában, a Syrius-ban dobolt.
…és volt egy Brunner Győző, aki a Taurus (EX-T: 25-75-83) zenekarvezetője, a Korál alapítótagja.
…és persze tegyük még hozzá, hogy a Metro feloszlatása után önállósodó Zorán is egészen más zenei szintre emelkedett.
Ennek ellenére a Metro olyan számokkal vált híressé, mint az „Ülök egy rózsaszínű kádban”, a Citromízű banán”, vagy akár a „Felmásztam egy jó nagy fára” – a címek mindent elmondanak.
Comments
1 comments
AudiJo
„…és volt egy Frenreisz Károly, aki az ország egyik legjobb basszusgitárosa (szerintem legjobb, de elfogult vagyok)….”
Azzal talán egyetértek, hogy az egyik legjobb, de úgy gondolom, hogy tényleg elfogultság a „legjobb”-nak tartani. Az viszont igaz, hogy sokszor kínos szövegek és harmatos zenei megoldások ellenére képes volt jó bulit csinálni a Skorpió-koncerteken! 🙂
AudiJo