Metro

lemezkritika

Talán, mindenki hallott a hatvanas évek zenei triumvirátusáról az Illés / Metro / Omega trióról. Mindhárom zenekarnak megvolt a maga rajongói tábora, a maga klubja és miután elkezdtek saját, magyar nyelvű számokat írni, kialakult a maga zenei stílusa.

Természetesen a zenekar meghatározó embere Zorán volt, hisz Ő állt a reflektorfényben, Ő énekelt, ráadásul gitár is volt a kezében… Családanyák, széplelkű lányok kedvence.

…és persze volt a zenekarban egy Sztevanovity Dusán (a háttérbe húzódó testvér), aki szerb származása ellenére a legjobb magyar szövegírók közé tartozik.
…és volt egy Frenreisz Károly, aki az ország egyik legjobb basszusgitárosa (szerintem legjobb, de elfogult vagyok).
…és volt egy Veszelinov András, aki a világ egyik legjobb jazz-rock bandájában, a Syrius-ban dobolt.
…és volt egy Brunner Győző, aki a Taurus (EX-T: 25-75-83) zenekarvezetője, a Korál alapítótagja.
…és persze tegyük még hozzá, hogy a Metro feloszlatása után önállósodó Zorán is egészen más zenei szintre emelkedett.

Ennek ellenére a Metro olyan számokkal vált híressé, mint az “Ülök egy rózsaszínű kádban”, a Citromízű banán”, vagy akár a “Felmásztam egy jó nagy fára” – a címek mindent elmondanak.

További lemezkritikák

Megosztom:

Comments

1 comments

Leave a Reply

  • AudiJo

    “…és volt egy Frenreisz Károly, aki az ország egyik legjobb basszusgitárosa (szerintem legjobb, de elfogult vagyok)….”
    Azzal talán egyetértek, hogy az egyik legjobb, de úgy gondolom, hogy tényleg elfogultság a “legjobb”-nak tartani. Az viszont igaz, hogy sokszor kínos szövegek és harmatos zenei megoldások ellenére képes volt jó bulit csinálni a Skorpió-koncerteken! 🙂
    AudiJo

EnglishFrançaisDeutschMagyar
Scroll Up