Ezen a napon az Illés 25. születésnapját ünnepelték, vagy a rendszerváltást, vagy is-is, mindenki döntse el maga.
Mindenesetre óvatosan tekintsetek a kinyitott borító képére. Azon az estén többen voltak az Illés koncerten a Népstadionban, mint a legújabb kori viktoriánus korszak összes „uralkodói játékszenvedély” alkotta stadionjában egy teljes év alatt.
Mivel a koncertet élőben közvetítette – az akkor átmenetileg már és még nem pártállami – televízió, így gyakorlatilag kiürültek az utcák. A Stadionban, kocsmákban, haveroknál, vagy akár otthon egyedül szinte mindenki a koncertet nézte, hallgatta. Az estéről és a nyilvános „főpróbáról” készült lemez kétféle kiadást élt meg. Először Som Lajos és Zalatnay Sarolta közös cége adta ki szimpla album formájában. Az „igazi” kiadás a második, az – a Zenekar és a Posta Bank szellemi és anyagi bábáskodása mellett – 1992-ben kiadott dupla album volt. Ezt sorszámozták és információs füzettel, valamint egy „Illéskarácsonyra” szóló sorsjeggyel egészítették ki.
Remélem, megbocsájtható felelőtlenség, de a Lajos-féle csajos utód-zenekarának lemezeit már nem vásároltam, nem hallgattam meg, így az én „Illéssztorimat” a fehér dobozos gyűjtemény, valamint az összegyűjtött kislemezek borítójával zárom.
Comments