Darvas László (Hifi Magazin) másik arca

1990-ben egy tavaszi délelőttön azzal hívott fel barátnőm, hogy Darvas László „beköltözött” hozzájuk (a grafikai stúdiójukba) és nekilátott betördelni a Hifi Magazin következő számát. Akik koruknál fogva végigkísérhették a magyar hifi kultúra mai napig megkerülhetetlen alapkövének számító Hifi Magazin 1979-es indulásától az utolsó szám 1992-ben történt megjelenéséig terjedő időszakot, érthetik csak igazán, hogy ez miért volt rendkívül fontos hír számomra.
(A képre klikkelve elérhetitek a Hifi Magazin összes számát tartalmazó weboldalt.)

Amikor az első szám megjelent, azt nagybátyám sokat sejtető unszolására kölyökként egyben kiolvastam, majd újra és újra elolvastam a nekem tetsző és teljesen új világot megmutató részeket. Ez volt az a nap, ami elindított azon az úton, ami a zene állandó szeretete mellett, megteremtette egyik hobbimat, a hangtechnikai készülékekkel, eszközökkel való foglalkozást is – rövidebben, a „kütyüzést”.

1990-re már sok mindent tudtam a témáról – azaz, rosszul mondom, ’90-re már tudtam, hogy mennyire keveset tudok, aminek köszönhetően a mai napig nyitott fülekkel (és nyitott elmével) szemlélek minden, a témához kapcsolódó megoldást, eszközt.

Nagyon sok hifis-barátságot kötöttem, melyek igazi, őszinte barátságokká alakultak, bejártam az országot mások rendszereit meghallgatni és heti rendszerességgel látogattak meg – és töltöttek nálam akár napokat – korábban teljesen ismeretlen emberek, akik valahol, valakitől hallották, hogy nálam jó zenéket lehet hallgatni, hosszasan lehet beszélgetni és közben még a hűtő sincs lakattal zárva.

’90-re egy dolog, azaz ember nagyon hiányzott még a „bakancslistáról”, mert bár 1979-től vágytam arra, hogy egyszer személyesen is találkozhassak a Hifi Magazin készítőivel, beszélgethessek Darvas Lászlóval (időnként használt írói álnevén Szekám Pállal), de ez valahogy sohasem jött össze.

Ági barátnőm tehát felhívott az ominózus tavaszi délelőttön, én meg hagyva csapot, papot és a munkahelyemet, száguldottam a grafikai stúdióba. Megérkezve, kicsit alábbhagyott a bátorságom, nem tudtam, mit is kellene tennem és mondanom. Darvas László ekkor hátrafordult és csak annyit kérdezett, „Te is hifista vagy?, Ha nem zavar, hogy közben nyomkodom a billentyűket, ülj le és beszélgessünk.” Ez a beszélgetés és a barátságunk immár 30 éve tart.

Úgy vélem, mindezt feltétlenül le kellett írnom, mielőtt mondandóm lényegére térnék.

Darvas László hifista énjét / arcát a Hifi Magazin cikkei alapján nagyon-nagyon sokan ismerik, Nagyon sokan vannak azok is, akik különféle találkozókon, bemutatókon, teszteken személyesen is találkozhattak és beszélgethettek a hifista Darvas Lászlóval. Ők azt is megtapasztalhatták vele kapcsolatban, hogy mennyire lehengerlő személyiség, ugyanakkor mennyire könnyen teremt kapcsolatot bárkivel, bármilyen helyzetben.

Lacinak azonban van egy másik énje, másik arca is, amiről már kevesebben tudhatunk, „amelyik” Darvas Lászlót már kevesebben ismerhetjük. Ő verseket ír – nem is akármilyeneket. Elgondolkodtatóak, frappánsak, időnként viccesek. Vannak közöttük igen-igen komoly mondanivalót tartalmazók, melyek közül néhányat magam is csak többszöri olvasás és néhány nap után értettem meg, de akkor aztán…

Darvas László verses kötetei elérhetővé váltak digitális formában, így ezeket megosztom veletek is. Úgy vélem, a Hifi Magazin számainak olvasgatása mellett feltétlenül érdemes néha egy-egy vers, egy-egy groteszk erejéig a hifista újságírótól és hifista énünktől eltávolodni.
(A képekre klikkelve elérhetitek a köteteket PDF-formátumban, így azokat akár le is tölthetitek.)

A versesköteteket az a Felvidéki András illusztrálta, akinek rajzai, grafikus gegjei sok-sok vizuális örömöt okoztak a Hifi Magazinban is.