Ingyen tuning, mégsem kell – unicumos üveg

Már vagy húsz éve annak, hogy az unicumos üveg – mint hangzásjavító eszköz – rendszeresen szóba kerül a hifiről, a hangminőségről szóló beszélgetésekben. Folyamatosan jelen van, ám folyamatosan el is felejtik, majd újra „felfedezik”. A zenehallgatók egy része poénkodik róla és vele kapcsolatban, másik része immár vagy húsz éve használja, harmadik része kipróbálja, de semmit sem hall a hatásából, valamint sajnos vannak olyanok is, akik bár használják – mert bizony hallják -, de a közösségi beszélgetések során az unicumos üveg hatását és az üvegek használóit időnként kifejezetten sértő hangnemben nézik hülyének. Jókat mosolygok – persze csak magamban -, amikor egy-egy unicumos üveget, és más, hasonlóan az elfogadás és elvetés igen vékony határmezsgyéjén egyensúlyozó tárgyat, megoldást (pl. kék szín, lávakő, Shakti kő, stb.) degradálók hangrendszerükről megosztott fotóin felfedezem a „megköpködött” tárgyat, vagy valamilyen más, nem kevésbé ezoterikusnak, placebónak ítélt eszközt.

Most egy picit felejtsük el, hogy a jelen poszt tárgya az unicumos üveg és inkább a vele és a hozzá hasonló hangzásjavító kiegészítőkkel kapcsolatos „problémáról” beszéljünk általánosságban, azaz, konkrét tárgy nélkül.

Egy elképzelt zenehallgató felebarátunk elhatározza, hogy valamilyen módon javít a hangrendszerén, mert örömet jelent számára, ha a zenészeket nem „csak” hallja, hanem azokat a rendszer „láttatja” is, szeretne minél nagyobb teret, levegőt, szeretné növelni a jelenlétérzetet, sőt, szeretné, ha a rendszere olyan szinten tolmácsolná az érzelmeket, hogy egy Chopin szonátát meghallgatva elhasználjon egy egész doboz Nárciszt.

Nem több mélyet, nem több magasat, nem hangerőt, nem dinamikát, nem odab@szást szeretne, hanem zenét. Ezért szétnéz a fórumokon, hogy ki, mit javasol, egyáltalán léteznek-e olyan tárgyak, megoldások, melyek a zene érzetet erősítik.

Zenekedvelő társunk néhány napi olvasgatás után (és közben) nagyon meglepődik, mert a beszélgetések többsége pusztán hangokról szól – házat remegtető mélyekről, csillogó magasakról. Az, hogy mi van a két frekvenciaszél között, mi van a térhatással, a jelenlétérzettel, a hangszerek valódiságának ábrázolásával és magával a zenei élménnyel, az valahogy elsikkad.

Nem adja fel, ezért tovább olvasgat, valamint elmegy „hallgatózni”, mert tényleg kíváncsi és egyben alapos ember.

Meglepődve tapasztalja, hogy ezeken a „hallgatózásokon” az emberek nem zenét, hanem hangokat hallgatnak, hangokról beszélgetnek. Sőt, meglepődve tapasztalja azt is, hogy egyrészt szinte mindenütt ugyanazon felvételekről hallgatják a hangokat, másrészt pedig a legfontosabb tesztzene-fajta, a klasszikus nagyzenekar és az emberi kórus nem szerepel a repertoárban. (Mélységes tisztelet a kivételnek.)

A fórumokat, blogokat olvasva, felfedezi, hogy néhány beszélgetés nem hangsugárzókról, nem hangtechnikai eszközökről szól, hanem olyan kiegészítőkről, amelyek működési mikéntjét, a hatásmechanizmusát nem lehet egyértelműen meghatározni, de a beszámolók alapján pont abba az irányba hatnak, ami számára szimpatikus, amerre önmaga is „menne”.

Csodálkozva látja, hogy az említett tárgyakról olyan emberek beszélgetnek, akik azokat kipróbálták és valós tapasztalataik vannak velük, valamint nagyon sokan mindenféle valós ismeret és tapasztalat helyett inkább csak a billentyűt koptatják és azt magyarázzák, hogy miért nem működi, miért placebo, miért önpszichózis az adott tárgy. Alapvetően elszomorodik és eltanácstalanodik, de észrevesz általánosságokat is.

A negatív kommentek egy része fizikai magyarázatot, tankönyvi leírást követel az adott tárgy, jelenség működésével kapcsolatban. Abszolút típusmondatként fedezi fel, az „Amíg nem mondod meg, mi a fizikai háttere, nem írod le fizikai tényekkel alátámasztva a működését, nem mutatod meg, melyik tankönyvben hol található a leírása, (stb.) addig nem próbálom ki és addig ez nem más, mint placebo…”, valamint a „Csak azért hall változást a tárgy használója, mert meg akarja magyarázni az elköltött pénzt…” mondatokat.

Ezen a második igen gyakran elhangzó (leíródó) mondaton időnként már kénytelen hangosan felröhögni a kutakodó felebarátunk, mert ő elolvasta a posztban, hogy az adott tárgy ingyen van, legfeljebb egy doboz cigi ára, de ha nagyon drága, akkor sem kerül egy dohányos hifista havi „fejadagjába”. Felmerül benne a kérdés, hogy ugyan milyen pénzköltést is kellene „megmagyarázni” az adott tárgyat használó személynek?

A posztok és hozzászólások során egyszer csak felfedez valami nagyon érdekeset. A többek által ezoterikusnak, placebónak, önámításnak tartott tárgyak az azokat valójában használók tapasztalatai szerint nem a szokványos és általában ismert paramétereket változtatják meg (frekvenciasáv, dinamika, torzítás), hanem azok kifejezetten a zenére fókuszának és puszta hangok helyett a zene „paramétereit” javítják akár jelentősen is – térhatás, jelenlétérzet, dallamosság, zenei áramlás, játékosság, érzelem, stb.

Valamint észreveszi azt is, hogy azok között, akik ezen eszközöket használják, javasolják nagyon sok a rendszeresen akusztikus koncertekre, nagyzenekari előadásokra, operába járó „hifista”, valamint sok a zenész, a zenével élőben foglalkozó fórumtárs. (Itt nem az okj-s tanfolyamot végzett és magukat hangmérnöknek gondolókra és ezen ok miatt rendszeresen kinyilatkoztatókra gondolok.)

Az olvasás, képnézegetés, saját füllel való hallgatózás során azt is észreveszi, hogy a fórumozók egy része által „pofozózsáknak” használt és kiröhögött tárgyakat egyes hifi-bemutatótermek nyíltan felvállalva használják, sőt, bármikor megteszik a szívességet, hogy A-B tesztben megmutatják a „vele és nélküle” hangot.

A hosszas kutakodás végén barátunk el kezdi egy képzeletbeli mérlegre felpakolni az összegyűjtött információkat. Az egyik serpenyőbe belekerülnek a csak hangot hallgatók, a koncertre nem járók, a ki nem próbálók, a műszaki magyarázatot követelők, valamint a náluk hallható hangkép. A másik serpenyőbe pedig beleteszi a valós tapasztalatokkal szolgálókat, a koncertjárókat, zenészeket, valamint azokat, akik nem csak arról számolnak be, hogy az adott tárgy mikor fejt ki pozitív hatást, hanem arról is, hogy mikor negatívat. …és persze a náluk hallható hangképet. Ezek után pedig a kutatást végző hifista felebarátunk elindul valamerre…

A kicsit hosszúra nyúlt bevezető után térjünk is vissza az unicumos üveg témakörére.

Kezdem a rossz hírrel. Az üvegnek többféle változata van. Sajnos, a régi, teljesen gömbölyű – aminek a legerőteljesebb a hatása – nehezen beszerezhető. A napjainkban kapható üvegek már nem teljesen gömbölyűek, azokon van egy kisebb lapos rész a logónak („sima” Unicum), vagy egy egész nagy és sima palást a felíratnak (Unicum Next) – mindenképpen az előbbi változatot szerezzük be. A másik rossz hírem, hogy nem kell feltétlenül teli üvegeket beszereznünk, s annak tartalmát „kényszerűségből” meginnunk. A barátoknál, ismerősöknél, helyi kiskocsmákban rengeteg üveg található, amit akár el is kérhetünk (már ha nem szeretnénk Unicumba fulladni), vagy éppen magától a Zwack gyártól is kérhetünk.

A saját üvegeim többségét én is a gyárból hoztam el, ahol nem csodálkoztak a kérésemen, nem csodálkoztak azon, hogy az üvegeiket mire szeretném használni – ebből arra következtetek, hogy más hifisták is keresték már meg őket ez ügyben.

A kiválasztott üveg legyen 1 literes, valamint az alap változat a kis kerek logóval. A matricákat távolítsuk el, vegyük le a kupakját az üveg nyakán lévő vékony, rögzítő fémkarikával együtt, majd mossuk le és ki az üveget, Ez ügye eddig egyetlen fillérbe sem került, de most arra kérlek titeket, hogy mintegy 500 forintot szánjatok a továbblépésre és vegyetek egy flakon (legolcsóbb) étolajat, valamint megfelelő méretű parafa dugókat. E két „összetevő” nélkül a mutatvány nem sikerül.

A tényleg filléres beruházást azért voltam kénytelen kiemelni, mert már találkoztam olyan olvasóval, aki az egyik ötletem miatt – melyre mintegy 300 forintot kellett volna áldoznia – hosszasan és több közösségben drámázott, hogy próba, fizikai magyarázat és a tankönyvben lévő megfelelő fejezet bemutatása nélkül ki akarok vele dobatni egy ilyen hatalmas összeget. Ezért, jobb, ha előre tisztázzuk, hogy olaj és parafa dugó mindenképpen kell, tehát egy fél doboz cigi árát rá kell(ene) szánni a dologra.

A hatást kisebb üvegmérettel is elő lehet idézni, de a változás sokkal kisebb hatású és inkább „finomhangolásra” való. A nagyobb üveggel már gondban vagyok. Elméletileg jónak kellene lennie, de ahol kipróbáltuk az 5 literes változatot, ott mindig arra az eredményre jutottunk, hogy a hangkép zavarosabbá vált. 

Ha készen vannak a megfelelő méretű, olajjal 1/3-1/2 részig feltöltött, parafa dugóval ledugózott üvegeink, már csak el kell azokat helyezni a jó helyekre. Ez nagyon fontos gondolat, mármint, hogy a „jó helyekre”, mert vannak stratégiai pontok, ahol általában mindig beválnak, vannak, ahol nem venni észre a hatásukat és bizony vannak helyek, ahol esetleg még ronthatnak is az összképen. Ez függ a szoba formájától, méretétől, a hangsugárzók és a hangrendszer elhelyezésétől.

Többször megkérdezték, ezért leírom, igen, házimozin is pont ugyanúgy „működik” és az alap „jó helyek” ugyanazok, mint sztereó zenehallgatás esetén. Nem, a házimozi képére az üvegek nincsenek hatással.

No, de hogyan is hat az unicumos üveg, mit csinál? Sokan egyértelműen az akusztikára vezetik vissza, hiszen egy hangolt gömbről van szó. (De nem Helmholtz rezonátor, mert a gömb nem nyitott.). Teljesen logikusnak tűnik a magyarázat.

Nekem viszont van egy fixa ideám. Emlékeztek még a nemrég bemutatott Hangzóra, ami a levegőben lévő vízmolekulákra vannak hatással? Úgy vélem, az unicumos üvegnek is lehet valamilyen hasonló hatása is, amit két okból gondolok.

1. Az unicumos üveg teljesen lezártan, tehát a gyári fémkupakkal sokkal kevésbé hatásos, mint parafadugóval.
2. A hatás nem A-B, hanem A-B-C, tehát el kell telnie egy bizonyos időnek, amire az üvegek hatása maximalizálódik.
   Azt, hogy ezután a hatásban létezik-e „hullámzás”, nem tudom. Nem tapasztaltam, de nem is zárhatom ki.

Most, hogy már mindent tudunk, már csak egyetlen apróság maradt, az, hogy az üvegeket hova tegyük, és egyáltalán hány üveget helyezzünk el?

Előtte azonban két történet az unicumos üveg használatával kapcsolatban:

– Az évek alatt nagyon sok embernek megmutattam az üvegek hatását. Azokat kivittem-behoztam és meghallgattunk néhány felvételt üvegekkel és nélkülük. Aztán rájöttem, hogy a zeneszobámban van egy „stratégiai” pont, ahova letéve egyetlen üveget, majd odébb tolva kb. 80 cm-t, a hangkép jól hallhatóan megváltozik. Innentől kezdve már csak ezt az egyetlen üveget szoktam oda-vissza tologatni és a változást mindenki (mondom, mindenki) hallja és ugyanazt a helyzetet ítéli jobbnak. Nem árulom el, melyik ez a „jobb” hely, mert az olvasók közül a jövőben biztosan meg fognak néhányan látogatni és a próbával kapcsolatban nem szeretném őket befolyásolni. A precízebb olvasók kedvéért leírom, hogy igen, volt (tökéletes) vakteszt is, amely során ugyanaz az eredmény született, sőt, a tesztalany még azt is jelezte, hogy egy picit hátrébb / előrébb és szinte centire behatárolta, hogy hol a legjobb a hatás.

– Az egyik bemutatóteremben elhelyeztek 4 db unicumos üveget. Ezt egyrészt örömmel konstatáltam, másrészt láttam, hogy azok fordítva vannak – nem a gömbölyű oldaluk nézett a szoba felé, hanem a lapos. Voltunk néhányan, így mondtam nekik, hogy „játsszunk” egy kicsit, majd egy zeneszám meghallgatása után 180 fokkal elforgattam mind a négy üveget (helyük maradt), majd újra meghallgattuk ugyanazt a felvételt. Volt olyan hallgató, aki nem hitte el, hogy közben nem volt kábel, vagy készülékcsere, ezért többször is meg kellett csinálni a forgatást. Azóta az üvegek a lapos felükkel a fal felé fordítva vannak a bemutatóteremben.

Akkor jöjjön az elhelyezés, melyek csak javaslatok, az általában bevált helyek, de az adott szobában lehetnek ezektől eltérő „legjobb pontok” is:

• A hangsugárzók mögötti fal felső sarkai, vagy ahhoz legközelebb eső pontok.
• A hangsugárzók mögötti fal alsó sarkai, vagy ahhoz legközelebb eső pontok.
• A hangsugárzók külső részén, azoktól kicsit hátrébb a földön.
• A hangsugárzók külső részén, azoktól kicsit hátrébb kb. a magassugárzóval egy vonalban, pl. egy polcon.
• A zenehallgató mögötti fal felső és alsó sarkai.
• Amennyiben a szoba hosszú, úgy a zenehallgató melletti falakon a zenehallgatóval egy vonalban. Ennél a két üvegnél érdemes a megfelelő magasságot megkeresni.
• Amennyiben a hangsugárzók előrébb vannak, mint a hangrendszer, úgy érdemes kipróbálni a hangsugárzókkal egy vonalban, középen a földre letenni egy üveget.
• Valamint két kiegészítő javaslat (észrevétel) az olvasótársainktól – a földre tett üvegeket érdemes egy kicsit megemelni (tehát tegyünk alá valamit), valamint az unicumos üveg hangja (hatása) kis mértékben változtatható az alá tett anyagfajtákkal.

A most belevágóknak kellemes unikumozást kívánok, a régi unikumosokat pedig arra kérem, hogy egészítsék ki az információkat a saját tapasztalataikkal, észrevételeikkel. Köszönöm.