Egy iPod ezoterikus kalandjai Stonehenge köveinél

Ismét egy ezoterikus történet kizárólag erős idegzetűeknek!

A Földön számtalan olyan hely, olyan építmény létezik, melyekkel kapcsolatban több a találgatás, a babona, az ezoterikus mendemonda mint a valós információ. Ezek egyike Stonehenge és az ott található kőcsoport – valamint a környezetében több kilométeres körben fellelhető egyéb nem természetes formák, dombok (csak hát odáig már az emberek többsége lusta elsétálni).

Természetesen engem is megfogott a hely „szelleme”, a különféle kitalációk, hogy miért is, és pláne hogyan is készült. 5-6 alkalommal is ellátogattam oda (már azelőtt is, hogy belépődíjas üzleti vállalkozás lett volna belőle). Minden alkalommal megpróbáltam „megfogni”, megtapasztalni a hely „szellemét”, de semmiféle konkrét fogódzót nem találtam.

A Taron megtapasztaltak adták az ötletet, hogy meglátogatom Stonehenge-get az iPod-omat is magammal víve. Akik nem olvasták volna, az előzményekről röviden annyit, hogy Taron egy Buddhista ereklyéket bemutató rendezvény megváltoztatta iPod-om hangját – és persze egyébként épp elméjű, a műszaki alapokkal, a hangtechnikával meglehetősen jóban lévő ember vagyok.

Két különböző alkalommal is meglátogattam Stonehenge köveit az iPod-om társaságában, az eredmény mindkétszer pontosan ugyanaz és ugyanannyira ezoterikus volt.

Az első alkalommal egy jazz koncertet hallgattam meg (egyes részleteit többször is), majd a beléptetési procedúra után odamentem a kövekhez, leültem, s feltettem ugyanazon részleteket a koncertről. A Kövektől mintegy 30-40 méterre egy egészen más hangkép szólalt meg a fejhallgatóban. Minden sokkal tisztább, kontrasztosabb, élesebb lett. A hangszerek, a zenészek önálló „egyedekké” váltak. Egyszerre tudtam figyelni az egyedi játékokat, s ebből állt össze a zenei egész. Minden sokkal „magától érthetőbbé” vált, kevésbé kellett koncentrálnom a részletekre.

Eljőve Stonehenge-től, minden visszaállt a megszokott (több ezer órányi zenehallgatással megismert) iPod hangképre.

Érdekes megtapasztalás volt (főleg a Taron történtekkel együtt). Kíváncsi voltam valamire, így legközelebbi odautazásom alkalmával Verdi Traviátája volt a zenei alap. A kövek környezetében, külön hallottam minden hangszert a zenekarból, érzékeltem az operaház légterét, „láttam” az énekeseket. Az operát hallgatva gyalogosan elindultam a kövektől, s bejártam a környéket. Sajnos az égtájakkal így utólag bajban vagyok, de abban az irányban menve, ahol további építmények alapjait sejtik, a hangkép lassan, de fokozatosan visszaállt a megszokott minőségre. A másik irányban távolodva a kövektől, nagyon gyorsan visszaállt a megszokott hangkép.

Visszamentem a kövekhez, s a lehető legközelebb leülve hozzájuk, el kezdtem figyelni magamat, az érzékszerveimet. Javaslom, ezt mások is tegyék meg (ha módjukban áll). Stonehenge egyértelműen nem az iPod-ra, hanem az érzékszerveinkre hat. A hely képes látásunkat, hallásunkat, vagy agyunknak ezen érzékeléseket feldolgozó részét stimulálni, javítani. Egy történet jut eszembe ezzel kapcsolatban Tesla-ról, akinek hallása abban az időben, amikor rendkívül erős mágneses terekkel kísérletezett szokatlan módon élessé vált. Hallotta a több szobával odébb lévő zsebóra nagyon halk működését is.

Úgy gondolom, valami hasonló történik (történhet) Stonehenge esetében is. Nem vitatva egyetlen elmélet helyességét sem, pusztán csak annyival egészíteném ki azokat, hogy az adott hely pozitívan befolyásolja érzékszerveinket. Nyitottabbakká, befogadóbbá válunk, azonban a helytől eltávolodva érzékszerveink visszaállnak a szokványos működési szintre – sem az iPod-nál, sem bennünk semmiféle tartós minőségjavulást nem eredményez.

Ellenben Tar és az ereklye kiállítás az energiák „kisugárzásával” egészen más módon hat emberre és tárgyakra egyaránt.

További ezotéria