Az egyértelmű fejlődés – VF Max virtuálisföld

tuning

Némi fejtörést okozott veletek szemben is, magammal szemben is, hogy ezt most hogyan is kellene megfogalmaznom – szóval, bekerült a rendszerembe még egy újabb virtuálisföld. Természetesen erről ismét nem én tehetek, hanem most (megint) Radnai Rudolf – alias Power-R, alias Cables. Már legalább egy éve javasoltam neki, hogy a könnyebb azonosíthatóság kedvéért csak egy nevet kellene használnia, amit most újévi fogadalomként el is határozott – tehát annak, hogy lett egy VF Max virtuálisföld is a rendszeremben, kizárólag Cables az oka.

Tudom, a virtuálisföld elnevezés igen-igen megtévesztő, hiszen ezt a kifejezést az elektronikában egész másra használják, de még mindig több értelme van így hívni, mintha azt írnám, azt mondanánk, hogy a tápellátás védőföldelésén és nulláján, valamint az elektronikák nulláján lévő zajt csökkentő izé…

2018 elején már beszámoltam nektek Cables aktuális vf-megoldásairól, melyek között voltak olyanok, melyek a rendszeremben (az én preferenciáim szerint) nem okoztak előrelépést, valamint volt egy olyan vf-dugó, amiből bizony gyorsan be is vásároltam több példányt.

Az azóta eltelt időben Cables továbbfejlesztette vf-dugóit, melyekkel csak mások rendszereiben találkoztam, azokat saját rendszeremben nem próbáltam ki. Ennek két oka volt: egyrészt nagyon sok más irányból is értek “vf-hatások”, másrészt pedig Cables a már megismert és nálam lévő vf-dugókban lévő megoldást finomította, csiszolgatta.

Néhány hónapja felhívott, hogy kitalált valami újat, valami más utat, ami szerinte jobb, mint a korábban használt megoldás – ez lett a VF Max virtuálisföld (vagyis tápdugónak álcázott izé).

A Covid miatt, egyre csak toltuk halasztottuk a találkozásunkat és ebből következően a próbát, de mivel nagyon kíváncsivá tett a beszámolója, így a családunk minden tagjának meglévő negatív Covid-tesztje és Cables maszkos, gumikesztyűs beöltözése mellett végre összejött a találkozó. Ezt így leírva látni elég meghökkentő, de ez van.

Jött Cables, és magával hozott egyetlen dugót, ami a nálam lévő korábbi változatoktól külsőleg annyiban különbözik, hogy a fekete helyett, piros bevonatot kapott, valamint más van rá írva.

VF Max virtuálisföld

Cables korábbi vf-dugóinál nagyon sokan tapasztaltuk azt, hogy azok tápgenerátorokba, bonyolultabb tápszűrőkbe dugva bizony negatív hatásúak. Ha az évek óta nálam lévő korábbi változatot bedugtam a PS Audio P10 tápgenerátorba, bizony romlott a hang – ennyit a placebo hatásról.

Ennek okát abszolút nem értem, hiszen a logika – és persze a józan ész – azt diktálná, hogy a zajszűrésnek ott kellene történnie, ahonnan a hangrendszer a tápot kapja, de mégsem. Cables korábbi dugói és az Entreq vf-dobozai nem köthetők rá a P10-re – természetesen hozzá kell tennem, hogy nálam, a nálam lévő tápösvény-kialakítás és saját védőföldszonda mellett.

Ebből következően a vf-dugók a lakás különböző pontjain, a villanyórától távol lettek elhelyezve és a védőföldelésre kötve, az Entreq dobozok közül pedig 2 darab közvetlenül a villanyóránál. Azonban az Entreq dobozok nem a védőföldelésre, hanem a nullára vannak kötve – nálam a kettő nincs közösítve. A meglehetősen, jól bevált elempakkok közül pedig az egyik a villanyóránál van védőföldelésre kötve, a másik pedig a ház elektromosan egyik legtávolabbi pontján.

Amennyiben a virtuálisföldek pusztán zajt szűrnek, azt gondolhatnánk, hogy mindent megtettem – 4 db Cables-féle vf-dugó, 2 db elempakk, 2 db Entreq doboz a tápellátáson, valamint további elempakkok, egy nagy Entreq doboz és Sükösd Gábor virtuálisföldje a készülékeken. Itt már csoda nem történhet…

Már számtalanszor leírtam, hogy ha belekezdünk a tuningolás nevű “betegségbe”, akkor feltétlenül ellenőrizzük magunkat, tehát a nagy-nagy lelkesedéssel rendszerbe-illesztett megoldást néhány nap múlva vegyük ki és hallgassuk meg nélküle a rendszert. Mivel az egyetlen dologra, a hangkép egyetlen összetevőjére való koncentrálás gyakran félrevihet minket, nagyon fontos az önellenőrzés.

Cables érkezése előtt tettem én is egy önellenőrzést. Meghallgattam egy Paco de Lucia szólódarabot – koncertfelvétel -, majd kihúztam a falialjzatokból a régi vf-dugókat és meghallgattam újra. Azaz, megpróbáltam meghallgatni, de nem volt kedvem, mert előtérbe-nyomakodóbb, fémesebb, csattogóbb, érzelemmentes volt a megszólaló gitárhang.

Némi megnyugvással konstatáltam az eredményt és visszadugtam a vf-eket a helyükre – ismételten hangsúlyozom, nem a rendszerhez kiépített tápösvényre, hanem a lakás különböző és távoli pontjain lévő aljzatokba.

Ezután megérkezett Cables és a VF Max virtuálisföld.

Némi beszélgetés után rögtön a lényegre tértünk, vagyis belevágtunk a meghallgatásba, amit rögtön azzal a teszttel kezdtem, amin eddig minden nálam járt virtuálisföld-megoldás elvérzett – vagyis a piros dugót bedugtam a PS Audio P10 tápgenerátorba.

Ennek két oka is volt, egyrészt a kíváncsiság, hogy mit szól hozzá a P10, másrészt a lustaság, mert a tápgenerátor a zenehallgató-fotelem mellett van, így nagyon gyorsan és könnyedén lehet az aljzatába pl. egy vf-megoldást bedugni.

Természetesen a próba előtt kerestem olyan zenéket, melyeket az elmúlt napokban hallgattam, ami nem ment egyszerűen, mert egyrészt leragadtam a hallgatásukban, másrészt nem tudtam, hogy valójában mivel is szeretnék tesztelni (és egyáltalán akarok-e).

Az első választott felvétel, Vivaldi “Juditha” c. műve volt, az igen monumentálisra sikeredett kezdésével – minden hangszer egyszerre szól, a teljes kórus együtténekel, az üstdob folyamatosan püfölődik, a fémfúvósok harsánykodnak. Nem tipikusan Vivaldi darab, inkább amolyan “van vér a pucájában” stílusú – legalábbis a felvezetés.

A kis JVC bizony megszenvedett tőle, nem is volt kedvem feljebb tekerni a hangerőt, majd bekerült a tápgenerátorba a VF Max virtuálisföld.

Borítékolni mertem volna, hogy egy rosszabb, erőszakosabb és egyben tompább hangképet fogok kapni. Azonban meglepődve hallottam, hogy az előadásban (JVC-kben) megjelent a test, az erő, az energia és eltűnt a zavaró harsányság. Minden hangszer, minden énekhang (a kórus minden tagja) testesebbé, természetesebbé vált, automatikusan el kezdtem emelni a hangerőt. Kihúzva a vf-dugót, rögtön lejjebb kellett venni a hangerőt, de még úgyis zavaróbbá vált a megszólalás harsánysága.

A következő album egy japán jazz-rock / jazz-funk gyűjtemény volt a 70-es évekből. (Ha még nem mondtam volna, imádom a japán jazz, jazz-rock és progresszív-rock felvételeket.)

Dugó nélkül meghallgatva abszolút pontosan megmutatta a kicsi hangszóróim hibáit, és persze előnyeit. Térben elég jól elhelyezett hangszerek, izgalmas közép és felső tartomány, enyhén üres alsó rész. A vf-dugó hatására megerősödött az alsó tartomány, egyaránt testesebbé és energikusabbá váltak a dobok, az elektromos zongora, a gitárok, cintányérok. A térben némileg hátrébb húzódtak a hangszerek. Ez egyébként a Vivaldi műnél is jelentkezett, hátrafelé tágult a tér, sőt, egy kicsit minden zenész és hangszer hátrébb lépett.

VF Max virtuálisföld

Sona Jobarteh koncertfelvételével folytattam a sort, amely előadásban Sona némileg orrhangú éneke izgalmasan keveredik a különféle egzotikus afrikai ütős- és pengetős-hangszerek hangjával, valamint egy bársonyosan mély hangú férfi énekes refrénjeivel.

Nagyon izgalmas, lüktető előadás, amit sajnos (számomra) eddig kicsit tönkretett a főszereplő, Sona énekhangja. Így volt ez most is. Minden nagyon tetszett, a ritmus hatására mozgásba kezdett kezem, lábam, de az énekhang kicsit zavart.

Bedugva a VF Max-ot, eltűnt a harsányság, az énekesnő hátrébb lépett egy métert, a jobb oldalon lévő férfi, hangosabban, érthetőbben kezdett énekelni. Minden hangszer, minden hang testesebbé, ugyanakkor simogatóbbá, szó szerint melegebbé vált.

A feleségem sok-sok évig énekelt kórusban – járta a világot -, így Sona Jobarteh hangját egy szólórésznél vele is meghallgattattam. Szó szerint idézem, mit mondott: “Az első tompább és hátrébb szól, a második élesebb és előrejön” – na ebből okosodjatok ki. A kérdésre, hogy akkor szerinte, melyik a valódibb, némi lenézéssel a szemében csak ennyit mondott: “Hát az első sokkal élőbb, te nem hallod?”. Az első változatnál volt bedugva a vf a tápgenerátorba.

Ezután már csak egy hangszerre, a zongorára voltam kíváncsi, amely hangszer megszólaltatásában a szélessávúm kifejezetten jó. Elindítottam Duke Jordan “Flight to Denmark” albumát. Először dugó nélkül hallgattam meg az első számot, melyen a jól ismert és a hibái ellenére meglehetősen valódinak tűnő zongorahang szólt (dobbal, nagybőgővel kísérve). Amikor bekerült a VF Max virtuálisföld a P10-be, enyhén szólva meglepődtem, talán, még a számat is eltátottam. A zongora mérete megnőtt, hangja testesebbé vált és tulajdonképpen hihetőbbé vált az is, hogy a kalapácsok nem szimpla húrokat ütögetnek valamilyen felületen, hanem mindez, egy méretes “testben” történik.

Nagyjából idáig jutottam, amikor megkérdeztem Cables-t, hogy mennyi pénzt vegyek ki a “dugifiókomból”, mert nagyon szomorú lennék, ha a dugót elvinné tőlem – kifizettem, megnyugodtam.

Este tovább vizsgálgattam, hallgattam a piros vf-dugót. (Nehogy keveredés legyen, nem a korábbi piros változatról, hanem a Max típusról van szó.) Megkerestem a legjobb helyét, ami bizony a tápgenerátorban volt. Mivel ez változatlanul zavarba hozott, ezért megcsináltam azt a próbát is, amit két évvel ezelőtt. Betettem Cables egyik régi vf-dugóját a P10-be, és bizony, romlott a hang, betettem a Max-ot és javult – a korábban leírt módon.

A próbák után mintegy 5-6 órát hallgattam zenét, miközben időnként kihúztam VF Max-ot, majd gyorsan vissza is dugtam.

Okosabb ugyan nem lettem – mert most már végkép nem tudom, hol lehet az a határ, amikor már nem halható egy-egy újabb vf hatása -, de hangilag, azaz, inkább zeneileg ismét léptem előre egy kicsit.

Megosztom:

Comments

5 comments

Leave a Reply

  • konzumpro

    Épp a napokban futottam bele a Furutech NCF Clear Line dugójába egy japán oldalon.
    Van benne két kb. 33 centis zománcozott réz tekercs a fázis és a null érintkezőn. Kb. 9 és fél menet, a vége visszahajlik a tekercs belsejébe.
    Persze hiába látható és tudható a felépítés, mert a lényeg a piezoelektromos bevonat belül ami hővé alakítja az ionizált vajákos erőteret amit a hálózati zajokból csinál. Vagy nem csinál semmit, de megnyugtat. Hálózati nyugtató, váltóáramú idegkisimító.

  • Long

    A nagy gyártók is megcsinálják a maguk “szűrőrendszerét” különféle megoldásokkal, melyeket a hifista társadalom egy része nehezen fogad el.
    Például punt a Furutech volt az első cég, amelyik ásványi-keveréket használt a védőföldelésen, tápkábelekben és jelvezetékekben zajszűrésre. Még véletlenül sem használta a virtuálisföld (virtual ground), helyette GC303-nak nevezi.

  • Radnai Rudolf

    Köszönöm Zsolt nagyon reális teszt leírását! Talán annyit tennék hozzá, hogy nála szándékosan Internet-ről számazó zenékkel hallgattuk a VFmax hatását, mert ha ott jó, akkor lemezről is jó lesz. Én odahaza csak LP/CD zenéket hallgatok. Az otthoni tapasztalatok alapján, a “tompább” jelző nem igaz a VFmax hangra. Ott, a valamivel nyitottabb hangzás miatt a VFmax nélküli harsány v szertelen hangzás kisimul egyértelműen szebb lesz. Persze csak akkor érezni, hogy harsány a hang, ha kivesszük a VFmax-ot, addig nem tűnik fel. Cables

  • László Hollik

    Ha fel kéne sorolnom, hogy hol van még olyan pont, olyan hely, ami negatívan hat a hallgatott rendszered hangjára, akkor bajban lennék. Nem azért, mert nem tudom, hanem mert órákba tellene leírni, annyi van. Nemhogy az elektromos árammal működő berendezések, táphálózat, berendezési tárgyak, épületgépészet, stb., stb., tartoznak ide, hanem még a szomszéd szobában lévő tükör is. Akik úgy gondolják, hogy ezek lényegtelen dolgok, nem kell velük foglalkozni, azok még 5-10 évig hadd cserélgessék a készülékeiket, kábeleiket, virtuális földjeiket.

  • Orbán Csaba Károly

    Én csak tegnap jutottam hozzá. Pár órát próbáltam, de azért nagyjából, óvatosan ugyanez fogalmazódott meg bennem, mint amit Rudi írt a harsányságról. De, még nem ülepedett le bennem a dolog.

EnglishFrançaisDeutschMagyar
Scroll Up