Szeretjük a fákat – Cardas fakocka

bemutató, tuning

Először is egy “szolgálati közlemény”.
Többen jeleztétek, hogy nem találjátok egyes utalások magyarázatát, nem tudjátok az adott posztot korábbiakkal összekötni, összevetni, stb. Ezért, azon kedves olvasók számára, akik még nem jöttek rá, jelzem, hogy a sárga színnel kiemelt szavak, kifejezések mindig az adott szóhoz, témához tartozó belső, vagy külső linkekre mutatnak. 🙂

Az elmúlt évek (évtizedek) alatt nagyon sokféle készülékalátét fordult meg nálam, melyek egy részéről azonnal kiderült, hogy az én rendszeremben és az én ízlésemnek nem hoznak pozitív változást, mások pedig kisebb-nagyobb mértékű hangzásjavulást, vagy tónusváltást eredményeztek. Tapasztalataim alapján arra a következtetésre jutottam, hogy a készülékalátét – de nevezhetnénk akár készüléklábnak is – pont annyira meghatározója a kapott hangminőségnek, mint az elektronikák, vagy a hangsugárzók. Összeállíthatnánk akár egy olyan irracionális rendszert is, melyben az alátétek ára a többszörösét tenné ki az adott rendszernek, s bizony igen-igen meglepődnénk. Ha rendszert ugyan nem is állítottam össze, de az alátétekről szóló poszt későbbi, második részében részletesen leírom, mit tapasztaltam legkedvesebb “minimál-rendszerem” egy ősöreg iPod hallgatásakor azt különféle módon elcsatolva, alátámasztva.

Ez az írás azonban a “nagy” hangrendszerem és a házimozim változásairól számol be, de az alátéteket a szokványostól kicsit – azaz, inkább nagyon – másként helyeztem el. Sőt, azokat tulajdonképpen nem is a rendszereimben, hanem az azoktól légvonalban 3-4 méterre, tápvezetékben számolva pedig legalább 30 méterre lévő párhuzamos-szűrő alá tettem.

Ezt most feltétlenül ki kell emelnem, a különböző készülékalátétek hangra gyakorolt hatását, egy mindentől és mindenféle módon távol elhelyezett párhuzamos-szűrő (nem soros, tehát a készülékek tápellátása nem megy rajta keresztül) alatt cserélgetve hallgattam meg. A hatás olyannyira pregnánsan jelentkezett, hogy gyorsan sikerült kiválasztanom a két (számomra) legjobbat, majd némi elvi síkon és persze önmagammal való eszmecsere után ki tudtam választani az adott készülék számomra és rendszere(i)m számára legjobb alátámasztását (Cardas fakocka).

cardas fakocka

A képeken a tesztalany – Sükösd Gábor párhuzamos tápszűrője -, és az alátétek láthatóak: Yamamoto ébenfa szett, bronzkúp, SolidSteel szett Cardas fakocka. Valamint a korábbi posztomban említett lávakövek, és egy Entreq “csomagolóanyag”,  melyben szintén lávakő található csak éppen ízlésesen elrejtve.

A szóba hozott lávakövek miatt kénytelen vagyok átmenetileg a teszt végére ugrani. Amíg a párhuzamos szűrő a saját lábain állt, lávaköveket csak a tetején, valamint néhány darabot mellette tudtam elhelyezni. A “lábbal” megemelt szűrő alatt azonban már elég hely lett ahhoz, hogy néhány lávakődarabot alá is betehessek – kifejezetten jót tett neki, azaz a hangképnek.

Az alaphelyzet, amihez hasonlítottam, az (Ivar) IKEA polcon a saját lábán álló szűrő volt, aminek hangját (képét) már megszoktam. Már legalább egy éve üldögél ott egy fotel mögött és könyvek között, így időnként teljesen el is felejtkeztem róla. Mint már említettem, olyannyira elkülönül a hangrendszertől (és házimozitól), hogy nem azok tápösvényére, hanem a lakás eredeti tápellátására van kötve. Három indok volt a konkrét elhelyezés mellett: a tápösvényre a bekötéséhez plusz elosztót kellett volna tennem; a kiválasztott falialjzat egyben a számítógépemet is táplálja; a foteltől nem látszódik; és utólag végiggondolva nem tudatosan ugyan, de van egy negyedik ok is, mert a kiválasztott aljzat ugyanazon az ágon van, mint az emeleten lévő vízágyunk szinte állandóan bekapcsolva lévő fűtése.

Tehát az alapállapotot cserélgettem a különféle alátámasztások “fadoboz” alá helyezésével és úgy hallgattam rövidebb-hosszabb ideig mindenféle zenét.

Tulajdonképpen olyan nagyon nem is kellett figyelnem, nem kellett A-B teszteket végezve, fülemet hegyezve erőlködnöm, mert a különböző alátétek igen jellegzetes és könnyen észlelhető különbséget mutattak. Ráadásul nem is az alátét nélküli változat volt a legrosszabb, sőt, ha a hallgathatóságot kritériumnak tekintjük (szerintem annak kellene), akkor három alátét(kombináció) is akadt, melyekkel kevésbé esett jól a zenehallgatás, mint amikor a “fadoboz” az eredeti falábán üldögélt. A beszámolóban a rosszabbtól a jobb irányába megyek, így aki a végeredményre kíváncsi az rögtön a végére ugorhat, vagy csak alaposabban nézze meg a képeket.

Bronzkúp

Valamikor a (h)őskorban még a Preludium B31 hangsugárzóimhoz készíttettem, s azóta számtalan készülék és hangsugárzó alatt kipróbáltam. Talán, nem véletlen, hogy az évtizedek alatt végül mindig valamelyik fiókomban kötöttek ki, vagy éppen könnyedén engedve a kunyerálásoknak, odaadtam ismerősöknek, barátoknak. Betéve a doboz alá, a hang azonnal agresszívvá, erőszakosabbá vált. Úgy vélem, némileg zavarosabbá is tette a hangképet. Innentől csak elmélkedem, mert a változásban nem biztos, hogy pusztán a tüske, mint tárgy a ludas, hanem inkább annak az anyaga, a bronz avatkozhatott bele abba a mágneses mezőbe, amit a tápszűrő és a körülötte elhelyezett lávakövek alkottak. Mindenesetre nagyon gyorsan kikerült a “doboz” alól.

SolidSteel tüskék plusz alátétek

A SolidSteel cégnél időnként be lehet szerezni az állványaikhoz használt gyári alumíniumkúpokat (pontos összetételük ismeretlen), valamint a hozzájuk tartozó kartalúziai acélból készült alátéteket. Nagy tüske, nagy alátét, kis tüske, kicsi alátét, vagy éppen fordítva, vagy akár csak a tüskék önmagukban, alátét nélkül.

Csak a két szélső megoldásra és egyben legszélsőségesebb hangra térek ki, minden egyéb variáció a kettő közé esik.

A legdrasztikusabb hatása a nagy kúp, nagy alátét párosnak van. Részletezőbbé, nagyobb felbontásúvá, szélesebb frekvenciasávúvá teszi a hangot. Azonnal, már az első hangnál megmutatkozik a hatása, ami elsőre hozza a “hűha” érzést, meg a rácsodálkozást, hogy egy “vacak tüske” mennyit tud javítani a hangon… Majd jön a zenehallgatás, azaz csak jönne, mert minden hangra, minden hangszerre, minden zenére ráteszi a “hűha” érzést, majd kiderül, hogy felkeményíti, prezenszessé teszi a hangképet és megszűntet mindent, ami andalító lehetne. Bizonyos zenéknek jól áll, mások pedig szinte hallgathatatlanná válnak tőle. Sokat vacilláltam, hogy a rendszerhez máshol hozzányúlva ne őrizzem-e meg a mindössze 3 kúp és alátét hozta energia többletet, de lelki nyugalmam érdekében elvetettem az ötletet.

A másik véglet a három kicsi kúp, mindenféle alátét nélkül. Nem csinál túl sok mindent, pici a hatása, de akár már el lehetne vele zenélgetni, emiatt ítélem jobbnak saját rendszeremben, saját ízlésem szerint, mint a nagy kúp, nagy alátét párost. A “nagyokat” hosszabb zenehallgatásra alkalmatlannak tartom, ezért azoktól (számomra) jobb eredményt ad, ha a tápszűrő a saját lábain áll a polcon.

cardas fakocka

Ezután jöttek a fák.

Sajnos, Tchang úr korong alakú alátétével nem tudtam próbát tenni, mivel alacsonyabbak, mint a gyári láb, a láb alá pedig nem tehettem, mivel tapasztalataim alapján a legjobb eredményt akkor adja, ha teljes felülettel támasztja alá a készüléket (hangsugárzót). Az i-Pod alatt pl. remekül működtek – az erről szóló beszámolót később olvashatjátok.

Yamamoto ébenfa tüske és alátétkorong

Ellentéte a SolidSteel nagy alátétének. Mindent egy kicsit felmelegít, feldúsít, visszafogottabbá tesz, ami sajnos a térhatás, a részletek némi csökkenésével jár. A basszus feldúsulása – az aprócska JVC-k ellenére – már olyan mértékű volt, hogy először azon gondolkodtam, elveszek a tápszűrőről néhány lávakövet, de akkor meg hiányozni kezdett a mély. Hibái ellenére majdnem ez az alátét lett a győztes, de találtam nekik sokkal jobb helyet, így végül kivettem, azaz áttettem azokat a jobb helyre (a hangsugárzó állványok alá). Ebben mondjuk komoly szerepet játszott az is, hogy kipróbáltam egy másik fa alátétet is az adott helyen, mégpedig nagy kedvencemet a Cardas fakocka nagy változatát.

Cardas fakocka.

Első észrevétel, hogy háromféle hangja van. Némileg más hangképet ad állítva, oldalt, vagy hason letéve. Nekem legjobban állítva betéve tetszettek és maradtak is ott végleg. Összességében sokkal jobb mint a többi kipróbált alátét. Egy-egy paraméterben természetesen jobb a Yamamoto, vagy a SolidSteel nagy párosa, de ha zenéről, hangszerekről, jelenlétérzetről, hallgathatóságról van szó, vagy éppen a paraméterek összességéről, akkor a Cardas fakocka fölényesen jobb, mint “ellenfelei”. A kicsi és nagy fakocka közötti különbséget nem hallgattam meg, hiszem megtettem már más készülékeken, hangsugárzókon. Az irány ugyanaz, de a kicsi a “tanítvány”, a nagy pedig a mester – sokkal jobb, feltéve, hogy befér az adott helyre. (A routerem és a modemem alá kicsi Cardas fakocka került.)

Tulajdonképpen ez a teszt némileg megismétlése volt, egy néhány hónappal ezelőtt történt közös meghallgatásnak. Az adott rendszerben a saját tápszűrőm utódja, a fémdobozba épített, X2Audio párhuzamos szűrő dolgozott és először ez alá bepróbálva hallgattuk meg a Cardas fakocka hatását. Igencsak meggyőző volt mindaz, amit hallottunk. Azonban volt még egy nagyon fontos észrevételünk is. Az X2Audio párhuzamos szűrő kifejezetten érzékeny a helyes fázisú bekötésre, amely megtapasztaláson érdemes elgondolkodni a tervezőnek is.

Folytatjuk.

Megosztom:

Hozzászólások

1 Hozzászólások

Leave a Reply

EnglishFrançaisDeutschMagyarItalianoPolskiРусскийEspañol
Scroll Up