A múltat nem csak az idő szépíti meg – Hifi Show 1992

Egyéb, Hírek

25 évvel ezelőtt, 1992. november 6-án reggel tízkor kezdetét vette a hifista “rendszerváltás” máig legnagyobb rendezvénye az Első Hifi Show – néhány gondolat a negyedszázados jubileum ünneplése helyett.

A ’90-es rendszerváltás idejére már egy jelentős hifista közösség alakult ki az országban. Bármerre utaztam, bármely városban jártam előbb-utóbb összefutottam zenekedvelő, a hangtechnika iránt érdeklődő emberekkel, akikkel kellemes, beszélgetős (iszogatós) délutánokat, estéket töltöttünk. Rendszeresen csöngettek be hozzám is idegenek, akik valahol, valakitől hallottak rólam, ezért meglátogattak. Sohasem volt gond, hogy hálózsákjukban nálam aludtak, vagy éppen én töltöttem az éjszakát korábban ismeretlen hifistánál. Úgy éreztem, összetartozóbbá tett minket közös hobbink, mint akár a Fradi kemény magját a szeretett csapatuk.

Hifi Show

A “hifisták” mellett pillanatok alatt létrejött az audio készülékekben üzleti lehetőséget látó forgalmazói “hálózat” is. Minden nagyobb városban volt egy-két bemutatóterem, afféle “közösségi ház”, ahova napi rendszerességgel eljártunk, ahol közösen zenéket (készülékeket) hallgattunk, és persze előbb-utóbb vásároltunk. A téma iránt érdeklődő jelentős számú közösség, a kialakult fizetőképes kereslet, a rengeteg forgalmazó – és persze a tőlünk nyugatabbra már több évtizedes hagyomány -, szinte önmaga teremtette meg egy saját, egy igazi, magyar hifi kiállítás szükségességét. Egy olyanét, ami ugyan magyar és a miénk, de nem “savanyú és nem sárga”.

Tehát, ma 25 éve elkezdődött az első magyar Hifi Show:
17 kiállító cég;
54 kiállítói szoba;
124 gyártó kiállított termékei,
kb. 6500 látogató.

Hifi Show

A bepakolások, a szobák berendezése már 5-én délután elkezdődött, ezért munkahelyemről két nap szabadságot vettem ki, hogy egyetlen pillanatot se hagyjak ki az “ünnepből”. Mivel már régóta ott “sertepertéltem” a Datateam körül, ezért megkértek, hogy segítsek nekik – szerintem nem is tudták, hogy ezzel milyen nagy ajándékot kaptam tőlük! Ennek köszönhetően az első kiállításnak (is) aktív résztvevője lehettem, amit ennyi év távlatából is megtisztelőnek és felejthetetlennek tartok.

Csütörtökön elkezdődött a bepakolás, ami már önmagában egy egészen más társadalomképet adott, mint amit sajnos napjainkban tapasztalhatunk. Nem számított, kinek a doboza, nem számított, milyen nehéz, nem számított kinek a kiskocsija, egyszerűen csak egymást segítve hordtunk fel mindent a szobákba. Közben dumáltunk, időnként “welcome drinket” ittunk (talán 8-10 alkalommal is). Késő estére minden bekerült a szobákba, minden készülék kicsomagolódott és felkerültek a polcokra, állványokra. A kábelezéseknél kiderült, hogy szinte mindenkinek hiányzott valami, amit túllépve a “konkurencia szindrómán” egymás segítségével pótoltunk. Csak hajnalban rohantam haza némi frissítésre, átöltözésre…

Hatodikán délben aztán megkezdődött a roham! Ebben semmi pejoratív tartalom nincs, pusztán tényközlés. Olyan mennyiségű látogató érkezett a kiállításra – és tartózkodott ott folyamatosan – hogy már a szobákba való bejutás és az azokból való távozás is szinte lehetetlen volt. Tömeg, tömeg és harmadszor is tömeg. Ezzel együtt mindenki mosolygott, mindenki jókedvűen beszélgetett a folyosókon és – ha bejutott valamelyik szobába – áhítattal nézegette a készülékeket és hallgatta a zenét.

A látogatók számára való tekintettel, bár volt hivatalos “záróra”, annak eljövetelével senkit sem tessékeltek ki a szobákból, sőt, az igazi zenehallgatások, valódi értéket képviselő készülék bemutatók csak este 7-8 körül kezdődtek. Sőt, néhány szobában tulajdonképpen reggelig tartó “házibuli” volt.

Nagyon sok gyártóval, készülékkel a kiállításon találkoztam először. A nekem tetszőeket (vagyis az adott szobát) többször is meglátogattam, amelyik pedig nagyon megfogott, azokhoz este is visszamentem egy kis nyugodt, meghitt zenehallgatásra.

A teljesség idénye nélkül néhány máig emlékezetes készülék (hang): 

Martin Logan Quest, Vandersteen, Triangle Octan, B&W 801, QUAD esl 63 hangsugárzók; Sennheiser Orpheus fejhallgató; Nakamichi Dragon magnó; Zsolt Audio házimozi; Micromega duo, Wadia CD-játszók; Oracle Delphi, Linn Sondek LP12 lemezjátszók; Audio Note Ongaku erősítő, Alisca Orange teljes rendszer. Ezek mindegyike ma is rendkívül magas zenei értéket képvisel, vásárlási ajánlásuk még ma is tuti és megkerülhetetlen tippnek számít – ennyit az audio-ipar negyedszázados fejlődéséről…

Feltétlenül meg kell említenem azokat, akik az első kiállítás megszervezését szívügyüknek tekintették és akik nélkül a magyar hifi-kultúra egyértelműen szegényebb lenne: Dankó Péter, Magyari Zsófia, valamint a főszervező, mindennek a lelke és motorja, Csontos István.

Megosztom:

Comments

1 comments

Leave a Reply

  • Cseh Károly

    Hű de régen volt… A “tömegben” én is ott botladoztam, alig lehetett beférni egy-egy helyre egy kis szájtátásra, hallgatásra 🙂
    Egy kis személyes: Csonti egy megszállott volt a szó jó értelmében. Nagyot “lökött” a hifi ösvényre lépésemen, amikor a Systemdeck/RB-300 páros vásárlásakor – szóbeli, kézfogásos megállapodással – felajánlotta a részletfizetést. Később is rendszeresen megfordultam nála a Ráday utcában, s nem volt olyan kiállítás, hogy ne futottunk volna össze. Az ismeretség okán is volt megdöbbentő a korai halála. Az utána jövő főszervező égisze alatt már más szelek muzsikáltak a kiállításokon…

EnglishFrançaisDeutschMagyar