Gondolat, buddhista pap, az egész, réteg, szint, emelet, luxusház… – már megint „ezotéria”

A címben felsorolt szavakban a magyar nyelv alapján semmiféle közöset nem találunk, nincs bennük semmi ezotéria, ellenben ha elmélyedünk a japán nyelv rejtelmeiben, azt tapasztaljuk, hogy bár különböző a jelentésük, különböző az írásképük, de a kiejtése mindegyiknek „SZÓ”. Ugyanígy kell kiejteni a jelen poszt tárgyát képező két hiraganát (szótagjelet) is, mely hiraganák első tagja a „SZO”, második tagja „U”, a kettő együtt pedig „SZÓ”. Az ábrán szereplő pároson kívül létezik még legalább 180 írásjel, melyeket szintén olvashatunk (kiejthetünk) akár „SZÓ”-ként is. Sok ezotéria, bizony ebben sincs.

Sajnos nem én vagyok, aki mindezt tudja a japán nyelvről, hanem Szabolcs barátom, akit azonnal megkerestem, amikor a képen látható karaktereket megmutatták nekem és lehetséges hatásukról meséltek. Ő válaszát úgy kezdte, hogy „izé…”, de ez nagyjából csak annyit jelentett, hogy egyrészt röhögött magában a felvetésen, másrészt pedig, mivel saját füllel is megtapasztalta néhány nem szokványos eszköz hatását a hangképre, így nem zárta ki annak lehetőségét, hogy valami már megint van.

A történet úgy kezdődött, hogy Petres Tibor a japán karaktereket megmutatta Nagy Gábornak (AudioWorld), aki megmutatta nekem – majd írt is róla és egyéb, az ezotéria témakörébe tartozó eszközökről egy izgalmas beszámolót -, én meg lelkesen belevetettem magamat a mágikus jelek megismerésébe.

Első ránézésre úgy gondoltam, a japán fekete-fehér ábra talán folytatása, kiegészítése mindannak, amit a színek hangra és képre gyakorolt hatásával kapcsolatban megismertem. Ez az elképzelésem ráadásul nem légből kapott, hiszen Peter Belt anno a fekete és fehér színek hatását is feltérképezte. Fekete, kb. 20×30 mm-es, sarkain levágott téglalapot javasolt elhelyezni minden vízszintes felület valamelyik sarkán, valamint azt ajánlotta, hogy a tápkábeleket tekerjük be valamilyen fehér szalaggal (pl. teflon), és az összes ceruzaelem közepét tekerjük körbe fehér szigetelőszalaggal.

Ezek szintén olyan javaslatok, melyek sokakat mosolygásra késztetnek, de mindazok, akik a szájkarate helyett ki is próbálták, most bőszen bólogatnak, hogy az említett színek az említett helyeken bizony tényleg befolyásolják a hangérzetet. Az, hogy a változás pozitív, vagy negatív, azonban vita tárgyát képezi, mert az említett két szín a felbontás, a sávszélek (némi) szűkítésével éri el a dúsabb, hallgathatóbb hangképet.

A Tibortól (és Gábortól) kapott eredeti ajánlás szerint a fekete-fehér ábrát 20×30 mm-es nagyságban kinyomtatva a magassugárzó fölé és alá kell ragasztani. Jelenleg szélessávú hangszórót használva, az alá és fölé tettem a lapocskákat. A mindössze négy lapocska felragasztása (kétoldalú ragasztóval, de a cellux is tökéletes e célra) egyértelmű változást hozott. No, ebben van valami, de micsoda? Először tényleg arra gondoltam, hogy a korábbi színpárokhoz hasonlóan (kék-sárga, ezüst-arany), a fekete-fehér is egy „jó” páros. Készítettem azonos méretű teljesen fekete, fehér, valamint olyan téglalapokat, melyek általam véletlenszerűen rajzolt fekete-fehér ábrákat tartalmaztak.

Mindhárom – tehát nem „japán karakteres” – téglalap szintén megváltoztatta a hangképet. Tehát akár örülhettem is volna, mert megfejtettem a rejtélyt, egyszerű „színes trükk” a dolog. Azonban volt (van) egy nagy-nagy problémám – és most sokkal óvatosabban kellene fogalmaznom, mint eddig bármikor.

Tekintsük azt az állapotot, amikor semmilyen téglalap nincs a szélessávú hangszórók alatt és felett nullának és képzeletben húzzunk egy egyenest, amivel balra a hangkép romlását, jobbra pedig a hangkép javulását jelezzük az origóhoz, vagyis a lapok nélküli változathoz képest. Amikor a teljesen fekete, vagy teljesen fehér cetliket tettem a „helyükre”, bizony romlott a hangkép. Nem sokat, de hallhatóan. Amikor az általam rajzolt ábrákat tartalmazó fekete-fehér lapokat ragasztottam fel, letaglózó volt a hangkép romlása. Kisebb lett a tér, mosottabb a hangzás, szűkebb a lesugárzott frekvenciasáv, abszolút olyan lett hangkép, mintha a rendszer citromba harapott volna. Kicsit ugyan képzavaros, de talán érthető, mire gondolok.

Amikor viszont a konkrét karaktereket tartalmazó ábrákat ragasztottam fel, a légtér egyértelműen kitágult, megnőtt a felbontás, javult a zeneiség, „kisütött a nap”. Érdekes volt megfigyelni, hogy a különféle fekete és fehér megoldások okozta változások egy egyenesre esnek, ugyanazon paraméterekre hatnak, csak éppen negatív, vagy pozitív irányban.

Gábornak volt egy teljesen logikus felvetése, kérdése, van-e az ábrának alja és teteje. Igen van, mégpedig a karakterek lapos végének kell felfelé, vagy ha készülék / hangsugárzó tetejére tesszük, akkor hátrafelé, a csatlakozósor irányába nézni.

Ha valaki nem akar sokat bíbelődni, de mégis szeretne gyakorlatilag ingyen, jelentősen javítani a rendszerén, akkor az ábrából ragasszon egy-egy 20×30 mm-es darabot (lapos résszel felfelé) a magassugárzók alá és fölé, valamint(!) a hangsugárzó csatlakozótáblája és összes készülékének tápcsatlakozója alá és fölé. Ugyanígy érdemes legalább a hangrendszert (házimozit) ellátó falialjzat alá és fölé is tenni egy-egy ábrát. Mindenki, aki egészségesen kétkedve önpszichózist, vagy placebot emleget, javaslom, az adott helyekre ragasszon egy általa rajzolt bármilyen fekete-fehér ábrát – garantáltan elmegy a kedve a zenehallgatástól.

A sajnos, nem csak önmaguknak ártó, mindenféle valós tapasztalás nélkül rendszeresen „hozzászóló” csipetcsapatnak pedig álljon itt egy yodai gondolat:

A történetnek még nincs vége. Óhatatlanul felmerült bennem a kérdés, hogy ha egyetlen ábra az adott helyeken képes pozitívan befolyásolni a hangképet, mit csinál sok ábra, és persze, működik-e máshol is.

A/4 lapokra nyomtattam egy-egy nagy ábrát illetve sok kicsit. Sajnos, elkövettem egy didaktikai hibát, mert a kicsi ábrákat önálló egységként kezeltem, ezért hagytam közöttük üres területet. Azt tapasztaltam, hogy ha a nyomtatáskor a lapok szélén óhatatlanul megmaradó fehér keretet levágjuk a lapról, nagyobb a hatás, tehát elképzelhető, hogy az egyes ábrák között sem kellene hagyni fehér közt – de hát, akkor meg nem lesznek önálló egységek… Ezt a próbát (némileg önző módon) javaslom elvégezni nektek.

No de valójában arra szerettem volna kitérni, hogy az egy nagy ábra helyett hatásosabb az ugyanazon felületen lévő sok kicsi. Feltétlenül le kell írnom azt is, hogy ugyanazon felületen az egy db A4-es „ábrás” lap hatása kisebb, mintha egymásra 5-7 lapot helyezünk, melyek mindegyike tartalmazza az ábrát, de látszódni csak a legfelső fog.

Néhány javaslat, hova is tegyünk a lapokból. Ha a lapok túl nagyok lennének az adott felületen, azt nyugodtan kisebbre vághatjuk, de ne vágjunk bele az ábrákba. Tulajdonképpen minden készülék és hangsugárzó tetejére, oldalára tehetünk lapokat, csak arra kell ügyelni (mint már jeleztem), hogy függőleges helyzetben felfelé, vízszintes helyzetben pedig hátra, a csatlakozósor felé nézzen az ábra vízszintes része.

Tehát erősítő, hangsugárzó, hangsugárzó-állvány(!), forráskészülékek, tápegységek, hálózatiszűrők, villanyórai biztosítéktábla, TV… CD-játszók esetén egy-egy 20×30 mm-es egységet feltétlenül ragasszunk a CD-leszorítókorongra (felültöltős lejátszó esetén), valamint 3 db-ot a lemeztálcára. Lemezjátszónál pedig a lemeztányér alá ragasszunk mindenképpen.

Úgy vettem észre, az ábra(?) hatása még attól is komplexebb, mint elsőre gondolnánk – ez már talán tényleg ezotéria, de az is lehet, hogy teljesen hétköznapi és könnyedén magyarázható. Még akkor is észlelhető a hatása, ha olyan elektronikára kerül, amit ugyan éppen nem használunk, de az áram alatt van – pl. készenlétben lévő TV-re, bekapcsolt hm-erősítőre, routerre téve némileg javul az éppen hallgatott sztereó rendszer hangja. Működik az Entreq virtuális föld csatlakozójánál, de alatta és felette is, de kisebb mértékben észrevehető Sükösd Gábor vf-jein és tápszűrőin is.

A variációk száma gyakorlatilag végtelen, így jelen esetben is az együttgondolkodás, tapasztalat megosztás akár jelentősen is előbbre vihetné mindannyiunk rendszerének hangminőségét, így kérek mindenkit, ne tartsa magában a témával kapcsolatos valós(!) tapasztalatait, az adott karakterekkel kapcsolatos ismereteit. Akár még az is lehet, sőt abszolút nincs kizárva, hogy léteznek még jobb, még hatásosabb karakterek, mert pl. jobb a fekete-fehér arányuk, vagy éppen jobb a mögöttes tartalmuk rezgésszáma, energetikája – feltéve, hogy tényleg valami ilyesmiről van szó.

Segítségül, ezen a linken megtalálhatjátok az ábrát A4 oldalra kipakolva, PDF-formátumban.