Járjunk nyitott szemmel, nyitott füllel
A hangtechnikában használatos különböző kábelek, kábelrendszerek és azok hangképre gyakorolt hatása nagyon gyakori téma a különböző hifis és házimozis közösségekben. Időnként valódi tapasztalatcserével járó beszélgetések alakulnak ki a témában, máskor pedig akár személyeskedésekbe torkolló viták. No komment.
Most jöjjön egy kábeles történet arról, hogy bizony mindig érdemes nyitott elmével, nyitott fülekkel járni-kelni, amely történetnek az adja az aktualitását, hogy 25 évvel ezelőtt, 1996 januárban elindult az APT – vagyis az American Power Tuning.
Anno, a hifi mellett volt egy másik hobbim is, ami több éven keresztül teljesen kitöltötte a napjaimat. Franciaországban és Angliában személyesen is megismerkedtem az un. gyújtástuning műfajával – amiről addig csak olvastam az amerikai Hot Rod magazinokban, és úgy döntöttem, hogy bevezetem Magyarországon is.
Inkább nem részletezem, hogy mekkora ellenállásba ütköztem, hány autószerelő, hány versenycsapat, hány újságíró és persze hétköznapi autós nézett elmeháborodottnak miatta – természetesen hatalmas vehemenciával és a témakörben nulla tapasztalattal. (Nem ismerős ez nektek valahonnan?)
Megküzdöttem velük, ráadásul olyannyira sikeresen, hogy egy idő után már autóverseny-csapatokat támogattunk, sőt, még motorcsónak-versenycsapatot is. Egyfajta elégtételt jelentett az agyhalottakkal való „küzdelemben”, amikor repülőgépbe is bekerült egy korábban nem ismert és az APT által „meghonosított” komplett gyújtásrendszer.
Feltétlenül meg kell említenem Basa Károlyt (Totel), aki nem hajtott el melegebb éghajlatra, nem kereste a kizáró okokat, hanem az ötletemet végighallgatta, az amerikai újságokat átnyálazta és az általam összeszedett információkat szakmailag leellenőrizte, kijavította – elvégre „elektromos” végzettsége van. Meglehetősen izgalmas volt vele kivételesen nem hifiről, hanem autótuningról beszélgetni, és tulajdonképpen az ő igen pozitív hozzáállása is kellett ahhoz, hogy bele merjek vágni.
Valamint, meg kell említenem a Balogh és Fiai Peugeot szervizt is (Monor), ahol a srácok mindig, mindent megtettek azért, hogy a saját autómba beszerelt próbaverziók (is) hibátlanul működjenek – pedig ilyen jellegű gyújtástuningról korábban még csak nem is hallottak.
Azonban, most nem ez a lényeg. Mivel mindig, mindenben azt keresem, hogy milyen módon lehetne azt hasznosítani a hifiben – ami nem tudatos folyamat -, így „természetesen” megfordult a fejemben az is, hogy a tekercsekben behozott igen különleges gyújtáskábelek, miként is „szólhatnak”.
Készítettem belőlük hangszóró- és IC-kábeleket, melyekkel minden gond nélkül megszólalt az akkori rendszerem. Igazából meg sem lepődve konstatáltam, hogy a különböző gyújtáskábelek eltérő módon zenéltek, de azt, hogy hallgathatatlanok lettek volna, bizony nem lehetett mondani.
Sőt, az egyik MSD-gyújtáskábel (annyi maradt meg az emlékezetemben, hogy 8,5 mm-es és piros köpenyű) bizony partiban volt több, általam kipróbált neves, audio-kábeleket gyártó cég termékeivel is, így a „játék”, a tapasztalatszerzés érdekében időnként bekötöttem azokat. A mai eszemmel, ismereteimmel már véglegesen ott is hagytam volna, de 20+ évvel ezelőtt még csak a rácsodálkozás korszakomban jártam.
Néhány évvel később beszélgetésbe elegyedtem valakivel, és szóba került a téma. Az illető szocialista autókat – elsősorban LADA – tuningolt, és bizony neki is eszébe jutott az ötlet. Ő orosz gyújtáskábelből készített IC-kábelt.
Ezzel természetesen nem azt szeretném üzenni, hogy most mindenki rohanjon, és vegye ki autójából (vagy a szomszédéból) a gyújtáskábeleket, hanem járjatok nyitott szemmel, nyitott füllel, mert nagyon sok (és sokba kerülő) hangzásjavító-megoldás ott hever előttünk, csak éppen nem vesszük észre, vagy nem merjük kipróbálni, vagy sajnos, nem merünk róla beszámolni…
Megosztom:Comments
1 comments
zsigmond béla
köszönöm-jó irás és hasznos