LAN-kábel – újabb menetek

English language can be selected in upper left corner (British flag).  A legutóbbi tapasztalatszerző összejövetelünk sem jöhetett volna létre, ha nincs Orbán Gábor (Sirius Audio), aki ismét elkészítette azokat a kábeleket (LAN-kábel, USB-kábel), melyek kizárólag abban az egy-egy tulajdonságukban különböztek, melyek hatására kíváncsiak voltunk.

USB-kábel 1. menet:

Van egy olyan „urbánus legenda”, mely szerint az USB-C kábelek jobb hangminőséget eredményeznek, mint az USB-A vezetékek.
Ennek vizsgálatához Gábor készített nekünk két ugyanolyan USB vezetéket, melyek kizárólag az indulási oldalon lévő csatlakozójukban különböztek.
A két vezeték indulási végét bekötöttük egy forrásként szolgáló laptop „A” és „C” csatlakozójára, másik végüket pedig felváltva a DAC-ba.
Meghallgattuk ugyanazon felvételeket úgy, hogy az „egyesek és nullák” az USB-A aljzatról az USB-A-vezetéken jutottak el a konverterig, valamint úgy, hogy az USB-C csatlakozóról az USB-C kábelen.

A különbség jelentős, felelősségem teljes tudatában jelentem ki, hogy az DAC-cserével felérő – az USB-C aljzat / USB-C kábel a jobb. Amennyiben feltételezzük, hogy a laptop az „A” és „C” csatlakozón ugyanazt a jelfolyamot küldi ki – márpedig azt küldi – akkor a különbség okát (természetesen) nem a „bitkülönbségben” kell keresni.

LAN-kábel 1. menet:

Horváth Vilmosról és eszközeiről, valamint „kezeléséről” már többször írtam. Arra voltunk kíváncsiak, hogy ugyanolyan LAN-kábel típuson érzékelhető különbséget okoz-e Vilmos kezelése. Gábor elkészített két teljesen egyforma LAN-kábelt, melyek egyikét elküldte Vilmoshoz egy „kezelésre” (jelentsen ez bármit is). A teljesen egyforma, kezelt és kezeletlen vezetékeket úgy hasonlítottuk össze, hogy nem tudtuk, melyik „ez” és melyik „az”.
Meghallgattuk a rendszert úgy, hogy a switch és a forrás között az egyik ethernet-kábel volt bekötve, majd be lett kötve a másik. A „másikkal” megszólaló első hangnál megmondtam, hogy az járt Vilmosnál kezelésen, mert az összes olyan hangi tulajdonság megjelent más az első hangnál, amit egyéb eszközeinél, egyéb kábeleinél már megismertem.

A biztonság kedvéért csináltunk még vagy 4-5 cserét, melyek során nem tudtuk, melyik kezelt, és melyik nem. Mindenki azonnal felismerte a változást, majd megbeszéltük, melyiket választanánk. Ugyanazt választottuk, és csak ekkor nézte meg Gábor, hogy melyik LAN-kábel járt Vilmosnál – valamilyen apró jel volt a kábelen elrejtve. (Mint kiderült, azt választottuk.)
Összegezve:
Fogalmunk nincs, hogy miért – maga a készítő sem tudja -, de ugyanazon LAN-kábel mindenféle technikai paraméterének megváltoztatása nélkül is eredményezhet jelentősen különböző hangképet, pl. egy Vilmos-féle „kezelés” hatására.

LAN-kábel 2. menet:

Előre szólok, ez teljesen ki fogja verni a „szakmánál” a biztosítékot, de talán ideje lenne odafigyelni arra, amiről a hifisták, zenehallgatók sok-sok éve beszámolnak.
A történet úgy indult, hogy két évvel ezelőtt felfedeztem valamit. felhívtam néhány hálózati-lejátszásban szakmailag magasan kvalifikált ismerősömet, akik értetlenül bólogattak, majd felhívtam még valakit. Elmondtam a jelenséget, nekiláttunk részletezni, majd eljutottunk odáig, hogy kiderült, egyszer már ők is tapasztaltak valami hasonlót, de annyira nonszensz volt, hogy túlléptek rajta és el is felejtették.
Abban maradtunk, hogy legalább egy évig nem írok róla, hátha megfejtik, és hasznosíthatják.

Mivel nem lett megfejtés, és pláne nem lett hasznosítás, ezért most megosztom veletek.
A legutóbbi LAN-kábeles Facebook posztomban már utaltam arra, hogy a hosszabb bizonyos esetben jobb, vagyis ugyanazon LAN-kábel 120 centis változata jobb hangot eredményez, mint a rövidebbek. Eme „hosszúságra” a switch-ek különösen érzékenyek. Mindazok, akik dupla, vagy kvadba kötött switch-eket használnak, gondolom azokat a lehető legrövidebb vezetékekkel kötik össze – mert ezt diktálja a logika.

Nos, bármilyen típusú, bármilyen értékű vezetékeket használtok erre a célra, dobjátok ki a kukába, mert a létező legolcsóbb, – némi túlzással – leggagyibb párszáz forintos, ám 5 méteres, jobb hangot, jobb képet eredményez – a meglévő ismereteim, tapasztalataim alapján gondolva. Ennek vizsgálatához, kértünk Gábortól egy 5 méteres vezetéket, ugyanolyat, mint a már említett 120 centi, illetve a rövidebbek.
Az 5 méteres vezeték minden korábbitól jobb a két switch között. Nem „ezért”, nem azért, hanem mindenben. Nem szoktam túl gyakran használni ezt a jelzőt, de most kell!
A két switch közé tett 5 méteres LAN-kábel hatására a rendszer hangja kifejezetten analógossá, érzelmesé vált, olyannyira, hogy kiváltotta a „hagyjuk a fenébe a tesztelést, és hallgassunk zenét” érzést.

Kérem, hogy mindenki, aki informatikában otthon érzi magát, tegye félre a hifistákkal / zenehallgatókkal szembeni ellenérzését, mert úgy vélem, ebben a jelenségben sokkal több van, hogy azt csak mi, zenehallgatók, filmnézők használjuk ki. Segítsetek megfejteni, hogy a jelenséget mi okozza, és hogyan lehetne kézben tartani. Tehát, mindazok, akik olvassátok ezt a posztot és van két switch a rendszeretekben, dobjátok ki az azokat összekötő vezetéket és tegyétek be helyette a lakásban található bármilyen LAN-kábelt, ami 4-5 méter hosszú.

Mielőtt még csapdába futnátok, elárulom, hogy a fantáziánk nekünk is meglódult, és bekötöttünk egy 20 méteres vezetéket. Visszalépést jelentett, tehát jelenleg azt tudjuk, hogy az 5 m zseniális, a 20 m rossz, tehát az „igazság” valahol közöttük van. (A rövidebbek kipróbálásán már túlvagyok, tehát az 5, jobb, mint a 4 m, vagy a 3 m.)
Egyfajta gondolkodásmóddal sikerült megállapítani az optimális hosszt, amit legközelebbi találkozónkon leellenőrzünk, és hozzáértő teszttársunk segítségével megpróbáljuk megfejteni a jelenség okát és az optimális hossz igazát szakmai alapon is.

LAN-kábel 3. menet:

Néhány hónappal ezelőtt beszámoltam nektek a „lengő tápkábel kincséről”. Azok számára, akik nem olvasták, röviden annyi, hogy vegyél elő egy nem használt tápkábelt, tekerd fel „kakaós csiga” szerűen, dugd be a rendszered elosztójába, és a tekercset tedd le vízszintesen a földre. A végét nem kell bedugni semmibe (semmilyen készülékbe).
Mindazok, akik kipróbálták, örömmel használják azóta is – ráadásul nem kerül semmibe.

Tovább gondoltam az ötletet, és átültettem LAN-kábelre, vagyis feltekertem egy 3 méteres LAN kábelt és bedugtam az első switch-em egyik nem használt kimenetére. Az eredményt meghallva, vásároltam egy 10 és egy 20 méteres (filléres) LAN-kábelt, és azok „hangját” meghallgatva, a 20 méteres, sehova sem vezető ethernet-kábel végleg bekerült a rendszerembe.
Mivel eszembe jutott, és mert a tesztszobában heverészett egy 20 méteres vezeték (ami az elképzelt helyen nem vált be), az egyik végét bedugtam a Core Audio switchbe, a másik vége pedig szabadon lengedezett. Maga a vezeték már eleve tekercsben volt, ezért azzal nem kellett foglalkoznom.
A sehova nem vezető plusz kábel jelentősen megváltoztatta a hangképet, és „nem is az volt a legszörnyűbb, hogy a változás létrejött, hanem az, hogy a kábeltekercs hatására jobb lett.”
Nos, ez is egy olyan jelenség, amin ideje lenne elgondolkodni a „szakmának” is.