LessLoss FireWall – első verzió

English language can be selected in upper left corner (British flag).  A tápellátásnak az elektronikákra, és ezzel a hangra, képre gyakorolt hatása egyre elfogadottabbá válik nem csak az otthoni zenehallgatásban, házimozikban, de a hang- és filmstúdiókban is. (Na jó, ez utóbbiakban kicsit lassabb a folyamat, de már beindult valami.) Szinte naponta jelennek meg az új ötletek, megoldások, de nem csak az erre szakosodott iparban, hanem a felhasználók, a zenehallgatók gondolataiban is. Az elmúlt napokban két, egymást nem ismerő (és persze gondolkodó) hifista ismerősöm is elmesélte ötletét, melyek alapvetően ugyanazok voltak, mindössze a megvalósítás módjában különböztek. Miattuk (is) lett a blogbejegyzés tárgya a LessLoss FireWall tápszűrős elosztó.

A konkrét LessLoss FireWall megoldást tekinthetjük akár afféle nulladik verziónak is, mert néhány példány után abbahagyták a gyártását.

No, de kezdjük az elején. Valamikor a múltban napvilágot látott egy angol úriember – Roy – ötlete, amely szerint minden hangtechnikai rendszer jobban szól, ha azokat önálló tápösvényről látjuk el árammal. Mivel, Roy propagálta először az ötletet a nemzetközi NAIM fórumon, ezért a köztudatban sokak számára Roy-ösvényként maradt meg.

Tehát, ki kellene építeni egy önálló, megszakításoktól mentes tápvonalat a hangrendszerhez, házimozihoz, amit akár tovább is lehetne fejleszteni úgy, hogy külön-külön „ösvényről” látjuk el a digitális eszközöket és az analóg szekciót, de akár úgy is, hogy minden készülékhez önálló vezetéket húzunk ki, melyek elején önálló biztosítékok vannak.

Nagyon sokféle megoldás, kivitelezés létezik, azonban léteznek általánosságok – ezekről már többször írtam, így csak rövid összefoglalásként felsorolok néhányat:

• Az egyetlen, de jó kábelből kiépített ösvény jobb, mint a rosszabb vezetékből minden készülékhez egyesével kiépített tápvonal.
• Az ösvény végén lévő elosztók, tápszűrők, stb. pont olyan hatással vannak a hangra (képre), mintha nem lenne önálló tápellátás.
• Ez fordítva is igaz. Légyen bármilyen jó elosztónk, tápszűrőnk, tápgenerátorunk, ha azokat önálló tápösvényről látjuk el árammal, a kapott minőség ugyanúgy változik, mint nélkülük.
• A tápösvény elejére (a villanyórához) tett, akár 70-80 cm-es vezetékkel a teljes rendszer hangolható – pedig a rendszer elektromosan akár több tíz méterre is lehet tőle.
• Ugyanabból a vezetékből kiépített hosszabb tápvonal mindig jobb eredményt ad, mint a rövidebb.

Ez utóbbi tapasztalat adta az ötletet a korábban említett hifista társainknak – tegyünk bele egy dobozba 20-30 méternyi vezetéket, amivel imitálhatjuk az önálló tápösvényt, vagyis kiépítés, falbontás és egyéb procedúra nélkül lehet(ne) mindenkinek önálló tápösvénye.

Az ötlet szinte egyszerre született meg mindkét elmében, azonban a megvalósítást másként képzelik el.

Az ötletük visszavezethető arra a tényre, hogy minél magasabb frekvenciájú egy zajkomponens, az annál hamarabb hal el az adott vezetékben, valamint arra, hogy a magasabb frekvenciák a vezetékek felszínén futnak (szkinhatás).

Vannak helyzetek, amikor azokat a bizonyos magasabb frekvenciákat segíteni kell A-ból B-be eljutni, ezért különféle praktikákkal segítik az „útjukat” – pl. a vezeték felszínének polírozása, platinával, arannyal való bevonása.

A tápellátásnál azonban egészen más a helyzet. Mindössze az 50 / 60 Hz-re van szükségünk, és minden egyéb frekvencia szükségtelen és egyben káros. Na jó, ebben van némi általánosítás, mert tőlem sokkal hozzáértőbbek azt mondják, hogy kb. 500 kHz-től kezdve jelent a zaj igazi gondot a hangtechnikai készülékeknek.

A zajt tehát lehet csökkenteni a kábelek hosszabbításával, mert hosszabb kábelnek nagyobb a felszíne (nagyobb a „bőre”) – tehát, növeljük meg a felszínt, akár igen jelentős mértékben.

Erre az eredményre jutott Louis Matek a LessLoss tervezője is, aki meglehetősen hosszú kísérletezések során kidolgozott egy olyan eljárást, aminek segítségével a vezetékek felszíne igen jelentősen megnövelhető. Ezt az eljárást azóta alkalmazzák a LessLoss tápkábeleinél (is).

Itt feltétlenül meg kell említenem, hogy a tápkábel nem 80-100 cm-nél kezdődik. Ilyen rövid darabot nem igazán érdemes rendszerbe illeszteni (legfeljebb, csak a tápösvény elején), ebből következően nem érdemes megvásárolni. A tápkábel 2 méternél „indul”, de valódi tudásának kiaknázásához 3 méteres darabokban kell(ene) gondolkodni.

Az eddigiekből hogy következik a LessLoss FireWall?

Mivel a tápellátásban káros magas frekvenciák a vezeték felszínén futnak, ezért meg kell növelni a felszín, a „bőr” méretét. Ezt meg lehet tenni a kábelhossz és / vagy keresztmetszet növelésével, valamint meg lehet tenni Matek eljárásával úgy, hogy ugyanazon vastagság és hossz esetén a felszín területét (a magasabb frekvenciák útját) a 120-szorosára növeljük.

Ez azt jelenti, hogy 1 méter LessLoss tápkábel felszíne 120 méter egyéb vezeték felszínének felel meg, az ajánlott 3 méteres hossz, pedig 360 méternek – ugyanazon átmérő esetén.

Ha mikroszkóppal megnézünk egy LessLoss tápkábelt, annak felszíne olyan, mint egy durva smirgli. A szerencsétlen magas frekvenciájú jelek számára olyan, mint egy végtelen akadálypálya – már félúton „elfáradnak”.

A LessLoss FireWall tápszűrő első verziójába nem tettek kondenzátorokat, nem tettek induktivitásokat, ellenben tettek 70-100 méter hosszúságú, mesterségesen érdesített felszínű vezetéket. Azonban nem egy darabban, azt valamilyen módon feltekerve, hanem nagyon sok, kb. 60-70 cm hosszúságú darabot párhuzamosan kötve.

Ez azt eredményezi, hogy a zajszűrő hatás létrejön, azonban az energiaáramlás semmiféle veszteséget nem szenved, aminek következtében még a legnagyobb erősítők használata esetén is csak a pozitívumok jelentkeznek. Sőt, mivel áteresztőképessége (szinte) végtelen, így akár az egész ház tápellátását átvezethetjük a LessLoss FireWall tápszűrőn.

Még egy fontos dologra jött rá Louis Matek, ez pedig a faház hangra gyakorolt pozitív hatása – amit azóta több konstruktőr is csak megerősíteni tud, s aminek eredményeként a LessLoss fadobozokat használ.

A LessLoss FireWall első verziójának volt egy komoly problémája, és ez a méret: 76 cm x 20 cm x 18,5 cm – valamint a súlya és az ára.

Továbbgondolva az ötletet, mára már nem csak „érdesített felszínű” vezetékeket, hanem kisméretű ám hatalmas felszínnel rendelkező lapokat is használnak..

Az első (nulladik) verzióban használt párhuzamos kábelezésen azonban feltétlenül érdemes elgondolkodni minden barkácsoló kedvű hifistának / zenehallgatónak, valamint azon is érdemes törni a fejeket, hogy miként lehetne „érdesíteni”, „rozsdásítani” a tápvezetékeket a minél nagyobb felszín eléréséhez.

„Itt” olvashattok egy alapos tesztet a LessLoss Black Body készülékről.