Nem, sajnos a szójátékon kívül ennek az LGT lemeznek semmi köze az 1973-as, csodálatos Bummm c. lemezhez – legfeljebb a jubileumi 10 év.
Dupla koncertalbum, ami olyan, mint egy saláta, mint egy rossz „aranyalbum”. Koncertrészletek hallhatóak rajta, melyek a világ számos pontján készültek (Anglia, Kuba, Lengyelország, Magyarország, USA), egymáshoz nem kapcsolódnak, változó minőségűek zeneileg technikailag egyaránt. Sőt, hallható az albumon néhány stúdiófelvétel, valamint utólagos hangszeres „rájátszás” is. Talán legizgalmasabb az első lemez B-oldala, ami egy kubai koncertrészletet tartalmaz hús-vér kubai zenészekkel, akik igazi tüzet, ritmust, életet visznek a koncertbe, s ez a felvételen is érezhető. Sikerül nekik az LGT tagjait is kicsit felrázni. Az albummal kapcsolatban leginkább azt érzem, mint amikor híres zenészeknek, zenekaroknak posztumusz bányásszák elő koncertfelvételeiket, s azokat kiadva „lehúzzák róluk” a sokadik bőrt – mert eladható.
Az alBummm nagyon kevés példányban jelent meg hanglemezen, a legtöbb LGT-rajongó (és persze sok-sok zenehallgató) csak 1999-ben a CD-változaton találkozhatott először ezzel az anyaggal.
A borító rengeteg apró fotót tartalmaz a Zenekar életéből, amelyeket többször is izgalmas végignézni, valamint igazi kuriózum a Presser által készített „ZeneMenű”.
Comments