Long a grafikus 6 – eseteim az állampárttal

egyéb

Elnézést kérek tőletek, mert megígértem, hogy csak olyan eseteket fogok elmesélni a 30 évből, melyek a maguk módján, vagy valójában is viccesek, tanulságosak, érdekesek – vagyis csupa sztorizgatás. Megígértem ugyan, de az összképhez, hozzátartoznak az alábbi történetek is, melyek a maguk keserédes módján tulajdonképpen “viccesnek” is tekinthetőek – mindenesetre sokatmondóak.

Mindazokat megértem, akiket zavar a 6. rész témája, őket (is) örömmel látom a korábbi és a következő részek olvasása közben, a többiek pedig a történetek végére jutva, valószínűleg megértik, hogy miért tartottam fontosnak ezen esetek megosztását a jelen és jövő grafikusaival, minden olvasóval.

Első eset:
Csöngettek a cégnél, s az ajtóban állt egy típus-szemüveges, öltönyös (jóllakott napközis kinézetű) illető, aki határozott léptekkel berobogott az irodába.

– Hatalmas üzletet hoztam, az, hogy ki vagyok, nem számít, mert a pénz a fontos, van-e közöttünk párttag. – Ez így egy szuszra jött ki belőle, mi meg csak lestünk, hogy ez meg ki, és mit akar.

– Ki vagy, mit akarsz, honnan jöttél, milyen pártról hadoválsz?

– Nem számít, ki vagyok, honnan jöttem, az a lényeg, hogy pénzt lehet keresni, és persze fidesz.

– Nem vagyunk és nem is voltunk soha, semmilyen párt tagja. Mi a munka?

– Na, mindegy, de legalább szimpatizánsok vagytok, gondolom, mert csak jókat hallottam rólatok.

– Nem, még csak szimpatizánsok sem vagyunk, ellenben tényleg jók vagyunk a szakmában. Áruld már el, hogy mi a feladat, miről beszélünk?

– Előbb tisztázzuk, hogy mennyit kell visszaadnotok, de nyugi, mert minden el lesz rendezve, nektek is marad annyi, hogy jól jártok (30-70%)

Ekkor a lényt kihajítottuk. Nem, nem azért, mert kvázi jutalékot kért egy hozott munkáért, nem azért, mert üzletkötőként szerepelhetett volna, hiszen rendszeresen fizettünk (fizetek) üzletkötői jutalékot, hanem az egész “előadás” és az állampárti hatalommal való érvelés miatt.

Mivel leírtam a konkrét százalékot, ezért a fideszen / ner-en keresztül megrendeléshez  jutó vállalkozók nagyjából tudják is, hogy mely időszakban történhetett az eset, mert ma már ez az arány sajnos, 90-10%.

grafikus

Második eset.
Azzal hívott fel egyik nagy egyetemünk egyik dékánja, hogy valaki pozitív véleménnyel volt a munkáimról, ezért megnézte, miket készítettem eddig, kik voltak a megrendelőim, és kérne egy próbamunkát, tervet, valamint árajánlatot.

Elkészítettem a próbamunkát – egy különleges könyv alaptervét és néhány oldalát -, valamint megadtam a vállalási árat.

Néhány nap múlva felhívott a dékán úr, hogy örömmel értesít, együtt fogunk dolgozni. A terv mindenkinek tetszett, az ár tökéletes. Ezután hosszasan beszélgettünk az egyetemi munkájáról, az enyémről, és az elkészítendő könyvről.

Megint eltelt néhány nap, és csöngött a telefonom:

– Zsolt, nagyon sajnálom, és azt sem tudom, hogy mit is kellene mondanom. Ledolgoztam X évet, de ilyen helyzetbe még nem kerültem, nem is tudom, hogyan kezeljem. Nem tudunk együtt dolgozni, de egyszerűen nem tehetek mást, gyakorlatilag megfenyegették a tanszéket és vele az egyetemet…

Röviden összefoglalom, hogy mit is mondott a kellemetlen helyzetbe hozott dékán úr. A könyvet nem csinálhatja más, mint az Y cég. Mindegy, mennyit kér, ki kell fizetni nekik. Mindegy, milyen munkát végeznek, át kell venni. Ha nem ők készítik, nem ők kapják a munkadíjat – amivel kapcsolatban, szó szerint idézem: “horribilisen magasabb árajánlatot adtak, mint ön, Zsolt” -, akkor a tanszék, az egyetem nem fogja megkapni a projekthez szükséges állami támogatást.

Harmadik eset.
Megjelent egy hirdetés, amiben a következő tulajdonságokkal rendelkező grafikust keresték:
tervezőszerkesztői / grafikusi végzettség; min. 5 év tapasztalat reklámügynökségnél; tapasztalat nemzetközi reklámügynökségnél; min. 5 év lapkiadónál szerzett tapasztalat; nyomdai tapasztalat; legalább 3 év stúdióvezetési gyakorlat; MAC / PC.

A szakmabeliek tudják, hogy már ez is elég nehezen jön össze, de nem lehetetlen, viszont van folytatása az ideális jelölttől elvártaknak.

Biológiai tárgyú felsőfokú végzettség; műszaki témájú végzettség; összesen legalább 20 év szakmai tapasztalat; életmód magazinnál szerzett tördelési tapasztalat; orvosi szakkiadványnál szerzett tördelési tapasztalat; műszaki kiadvány tördelése; több százoldalas katalógusok tördelése…

Nos, ez már elég érdekes, hiszen annak valószínűsége, hogy ez így egyben bárkinek meglegyen, igen erősen közelít a nullához. Azért nem nulla, mert gyakorlatilag mintha engem kerestek volna. Ha jól emlékszem, 17 “tulajdonságot” soroltak fel az ideális jelölttel kapcsolatban, melyből mind a 17 részemről kipipálva.

Beadtam a jelentkezésemet, szakmai önéletrajzomat, amivel még az első fordulóba sem jutottam be. Mivel nagyon csodálkoztam volna, ha rajtam kívül bárki másra illett volna a leírás, ezért utánajártam a dolognak, és megkerestem a céget. Összeakadtam egy kifejezetten jó fej hr-essel, aki némi unszolásra, és ígéretemre, hogy nevét és cége nevét azonnal elfelejtem, elmondta, mi állt a háttérben.

A cég állami megrendeléseket is kap(ott). Amikor a további munkáikhoz szükségük lett egy profi grafikusra, pályázatot kellett kiírniuk. Viszont, megkapták az ukászt, hogy “Dezsőkét” kell felvenniük, különben el lesz intézve, hogy ne érkezzen több állami megrendelés, de azon se csodálkozzanak, ha a nav fog mindent alaposan kivizsgálni. Mivel biztosra akartak menni, ezért olyan “pályázatot” írtak ki, ami teljesíthetetlen (legalábbis így gondolták), és mivel nem lesz jelentkező, így “Dezsőke” már gond nélkül felvehető.

A hr-es szerint a meglepődésen túl, halálra rémültek, amikor megkapták jelentkezésemet, a minden ponton megfelelő szakmai önéletrajzommal. Mivel nem volt más választásuk, nemes egyszerűséggel kukába hajították.

Azonban a legfontosabb, “Dezsőke” akkora havi fizetést kapott, amennyiért én egy komplett évig is örömmel dolgoztam volna nekik, “Dezsőke” munkáját pedig – aki sík hülye volt a feladathoz – ki kellett adni egy szintén kategorikusan meghatározott cégnek, szintén meghatározott összegért…

4, 5, 6… esetek
…és sajnos, folytathatnám a sort, de ez a blog szerencsére nem erről szó.

Megosztom:

Comments

1 comments

Leave a Reply

  • Alex

    Én ezért nem is adok ajánlatot egyetemnek, állami kötődésű bármilyen cégnak, alapítványnak… Még minisztériumtól is kértek már ajánlatot, de inkább nem pazarlok rá 10 percet sem.

EnglishFrançaisDeutschMagyar