Nelson Pass Massless – egyszer volt, talán, igaz sem volt

audio, bemutató, hangsugárzó, vintage

A képen két dolog is látható, ami mára teljesen eltűnt. Az egyik a nagy galléros ing és mellényes öltöny a nyakkendővel, a másik pedig a Nelson Pass Massless hangsugárzó. Mert bizony ez az átlátszó izé egy működő hangsugárzó, a mellette álló öltönyös úriember pedig a tervező, Nelson Pass.
A képre klikkelve elolvashatjátok, letölthetitek a Stereophile számot.

Nelson Pass Massless

A Nelson Pass Massless ugyan eltűnt elfelejtődött, de zseniális tervezője, Nelson Pass folyamatosan készíti jobbnál jobb erősítőit.

No de, mi is az az átlátszó valami, ami nemcsak megszólaltatni volt képes a hangokat, hanem – azon szerencsések véleménye szerint, akik 1982-ben (immár 40 éve) a CES-en meghallgathatták –, kiemelkedő hangminőségben zenélt. Sőt, úgy zenélt, mint a legjobbak, bizonyos tulajdonságaiban – úgymint, impulzusátvitel, felső és legfelső frekvenciák megszólaltatása -, pedig minden más hangsugárzót maga mögé utasított.

Talán, nem véletlen, hogy a sokak szerint napjaink (egyik) legjobb magassugárzója – az Acapella TW-1S Plasma – ugyanazon az elven működik, mint amit a Nelson Pass Massless hangsugárzóban Pass úr alkalmazott. A hangminőséget és egyben a működési elv gyakorlati megvalósításának nehézségeit, sajnos az ár is jelzi, ami a TW-1S esetében 12 000 Euró. Igen, egyetlen pár Acapella magassugárzó árából már akár igen jó, komplett rendszereket is vásárolhatnánk – és akkor még nem is említettem, hogy az egy-két évente esedékes „karbantartásának” ára 2000 Euró.

acapella plasma

Azt már tehát tudjuk, hogy Pass úr mellett egy hangsugárzó van, de a működési elvével – gondolom – a legtöbb hifista a látottak alapján nincs igazán tisztában. Olyan, mint egy sztatikus, hiszen átlátszó, de nincsenek sztatorai, nincs fóliája, sőt, nincs egyetlen alkatrésze sem, ami mozogna. Tehát, egy hangsugárzó, aminek nincs tekercse, nincs mágnese, nincs membránja, nincs membránfelfüggesztése, nincs keresztváltója, nincs doboza…

Ha mindezt kivonjuk a „képletből”, akkor nem marad más, mint a hangot közvetítő közeg, vagyis a levegő. Arra mindenképpen szükség van, hiszen nélküle a hanghullámok nem alakulnak ki, nem terjednek. Na jó, a filmvásznon az űrben száguldozó Milenium Falcon-nak és társainak van hangjuk levegő nélkül is, de ezt a nagyobb filmélmény érdekében megbocsájtjuk a rendezőknek.

Bármilyen elven is működik egy hangszóró (hangsugárzó), valaminek mozognia kell benne, hiszen az elektromos jelek hanghullámokká történő átalakításához a levegő megmozgatására van szükség. Bármiből is van az adott mozgó alkatrész, annak tömege nagyobb, mint a levegőé, annak mozgásba lendítése, megállítása pedig sohasem start/stop jellegű.

Az lenne a legjobb, ha közvetlenül magát a levegőt mozgatná meg az elektromos jel, mindenféle közvetítőmembrán nélkül. Ezzel vissza is kanyarodtunk a Nelson Pass Massless hangsugárzóhoz, hiszen, mint írtam, nincs benne egyetlen alkatrész sem, ami mozogna, az alkalmazott megoldás során az erősítő által kiadott jel közvetlenül a levegőt mozgatja.

Az elv leírva egyszerű, az erősítő által kiadott hangjel ionizálja a levegőt, ami ennek hatására mozgásba lendül. Nincs membrán, nincs mozgó tömeg (persze a levegőn kívül) – csupa-csupa pozitívum. A gyakorlatban azonban, mégsem terjedt el, annak ellenére sem, hogy még a Magnat cég is készített egy igen-igen jóra sikeredett, mozgó alkatrész nélküli, ionizációs, vagy más néven, plazma magassugárzót.

magnat plasma

Valamint Dr Alan Hill és cége a Plasmatronics 1980-ban gyártott egy olyan hangsugárzó-típust (T-3500), melynek felső szekciója ionizációs elven működött. Ajánlom figyelmetekbe a hátoldaláról készült fényképet, amire még visszatérek. Bár 20 évig tartott a fejlesztés, de Hill úr nem tudott a plazma-hangszórójával 700 Hz alatti frekvenciákat megszólaltatni.
A képre klikkelve elolvashatjátok, letölthetitek a T-3500 manuálját.

Külön érdekesség a történetben, hogy Dr Hill az USA kormányának megbízásából évtizedeken keresztül a lézertechnológia (harci)fejlesztésével foglalkozott.

Pass úr megoldása tehát abszolút egyedülálló volt, a Nelson Pass Massless az első és (tudomásom szerint) egyetlen szélessávú, ionizációs elven működő hangsugárzó. Az átalakítást, a hangot létrehozó „ionfelhőt” 30 db volfrámhuzal segítségével állította elő.

Ám, de az elvvel és Pass úr megoldásával volt / van némi gond. A hatásfok nagyon kicsi, azt is írhatnám, csekélyke, hiszen az érzékenysége mindössze 60 dB volt. A megszólaltatásához hatalmas, megingathatatlan teljesítményű erősítőre volt szükség (Threshold S500), azonban még a Threshold csatornánkénti 1 kW csúcsteljesítménye is legfeljebb barátságos szobahangerővel tudta megszólaltatni a paneleket.

Az extrém alacsony érzékenység még valahogy áthidalható lenne, azonban a hangsugárzó működéséből, a levegő ionizálásából adódó ózontermeléssel már van egy kis gond. Egyrészt kellemetlen szagú, másrészt a szervezetünk nem igazán kultiválja a zenehallgatással járó folyamatos ózonterhelést. Nelson Pass közel egy évig volt kénytelen rendszeresen kórházban tölteni az „idejét” a fejlesztés és a bemutatók alatt a szervezetét ért ózonterhelés miatt.

A bemutatott Magnat magassugárzó fémháló-gömbje a működés közben termelődő ózon megkötésére szolgál.

Az elkerülhetetlen ózontermelődés azonban mégis elkerülhető. A rendszert nemesgázzal – argon – kell feltölteni, működtetni. A Plasmatronics hangsugárzó fényképén ennek tartályát láthatjátok. A nemesgáz használatának azonban van egy hátulütője, annak magas ára. A magassugárzók által használt mennyiség még csak-csak kifizethető, de egy szélessávú, argongázt ionizáló hangsugárzó fenntartási költsége, vagyis, maga a zenehallgatási idő nagyon sokba kerül(ne).

Ezen okok miatt, bár az elv tökéletes, a hang kiemelkedően jó, nem tűnik úgy, hogy valaha is néphangszóró lenne belőle. Bár Pass úr rengeteg munkával kiemelkedőt alkotott, de a Massless hangsugárzó végül nem lett termék – bár ki tudja, egyszer talán még újra előveszi a projektet.

Megosztom:

Comments

Leave a Reply

EnglishFrançaisDeutschMagyar