Long ösvénye – avagy a tápellátás zavarai (7)

Stage 6/2 – az MCU tömör rézvezeték esetei a kábelfonással

Mielőtt konkrétan „belevágnánk” az önálló tápellátás kiépítésébe, van egy szomorú hírem! Azaz, igazából csak nézőpont kérdése, hogy elszomorodunk-e tőle, vagy netalán örülünk neki. Önálló tápellátás esetén is pont ugyanúgy meghallható az „ösvény” végére tett elosztó, különféle hálózatiszűrő, hálózatikábel, stb. „hangja”, mintha csak pusztán a lakás eredeti hálózatára kötnénk azokat. Sőt, akár 70-80 cm bármilyen hálózatikábel „saját hangja” akkor is meghallható, ha azt a biztosíték és az „ösvény” eleje közé kötjük be. Ezen érdemes elgondolkodni és ismételten konstatálni, mennyire keveset tudunk az elektromos ellátás problémáiról, a kábelek „működéséről”.

A szomorú az lehet ebben a hírben, hogy egy önálló „ösvény” sem mindenható, bár sokkal jobb (hang)eredményt ad(hat), mint a lakás saját hálózata, a jó hír viszont az, hogy minden jótól lehet még akár sokkal jobb – vagy sokkal rosszabb, mert sajnos ez is benne van a lehetőségekben.

Csak, hogy ne kelljen visszakeresni a korábbi posztokban, egy jó „ösvény” a következőkben tud segíteni:
Csökkentheti az elektromos hálózaton lévő zavarokat, sőt, egyes frekvenciatartományokban akár teljesen meg is szüntetheti azokat, ezen kívül javíthatja az energiaáramlást. Ellenben a feszültség, a frekvencia, a hullámforma problémáit nem képes kompenzálni, valamint az egyenáramot sem képes letakarítani a hálózatról. Ha ezt így el tudjuk fogadni, akkor már semmi sem tarthat vissza, hogy belevágjunk – legfeljebb csak az a változatlanul meglévő kérdés, hogy milyen kábelből?

A-kábel
Egyeres, tömör, 2,5 mm átmérőjű rézvezeték – közönséges falivezeték -, ami bármely barkácsboltban MCU-néven kapható. Amennyiben külön digitális „ösvényt” is kiépítünk, akkor annál a vezetékvastagság 1,5 mm legyen.

B-kábel
Ugyanaz a 2,5, illetve 1,5 mm átmérőjű kábel, mint az „A” esetén, azonban a fázist 2 db kábel vigye. Tehát 2 fekete ér (fázis – erre ügyelni kell), 1 kék vezeték (0), 1 sárga-zöld (védőföld). A fázis duplázásával javíthatjuk az energiaáramlást, valamint belép a „fogalmunk nincs miért, de javít a hangon, képen” magyarázat. Sajnos, mint már említettem, a tápkábelekkel kapcsolatban rengeteg a nyitott kérdés, az egymásnak ellentmondó magyarázat és az egymásnak ellent mondó elvek.

C-kábel
A különféle frekvenciájú rádióhullámok „távoltartására” és ezek szűrésére remek megoldást ad a kábelek különböző fonása. Ennek legegyszerűbb formája az, hogy egyszerűen összesodorjuk azokat, de van jobb is! Az „A” esetben említett 3 db kábelből készítsünk hármas fonást – ez ugyanaz, mint a lányok copfja. Ugyanaz a kábel, a fonás hatására a hang- és képminőség mégis javul.

D-kábel
A „B” esetben említett 4 db kábelből készítsünk négyes fonást.

Aki az „ösvényt” a leggazdaságosabban, nagyon jó ár/minőség aránnyal szeretné elkészíteni, az nem talál jobb megoldást, mint a négyesfonású „D” kábelt, 4 db 2,5 mm-es tömör rézdrótból. A vezeték vastagságával lehet hangolni a rendszert. Azt növelve dinamikusabb, egyre „nyomulósabb” hangot kaphatunk, ami hosszútávon egyre fárasztóbb lehet. Vékonyítva egyre nyugodtabb, semlegesebb, emberibb, ám esetleg dinamikáját vesztő lesz a hang. Egyetlen ösvény esetén a nagyobb erősítőkre, komplexebb rendszerekre tekintettel, legoptimálisabb a 2,5 mm-es vastagság.

E-kábel
Az MCU-vezetékek alapanyaga (tisztasága) különböző gyártók (különböző országok) esetén, különböző lehet. Akiknek van valami tuti tippje, netalán valahol olvastak róla, azok ezen, jobb alapanyagú villanyvezetékből (Angliából, vagy Németországból behozva) készítsék el a „D” kábel négyes fonatát.

Alapvetően itt meg is állhatunk, ez a stabil, hosszú távú alap, ami a későbbiekben, esetleges készülékváltásnál sem okoz gondot. A kábelek ára egyszerűbb rendszerek esetén is ésszerű, s bár a kábelek fonása nem egyszerű, ráadásul időigényes, de megéri a befektetett energiát.

Az említett hármas és négyes fonásnak léteznek különböző fonásalternatívái is igazán „nehézfiúk” számára. Ezek közül hármat emelnék ki:

1. Három vezeték (tehát 1 fázisvezeték) esetén jótékony hatású, ha a „közönséges” hármas fonat helyett, a védőföld vezetékét egyenesen hagyjuk és arra fonjuk rá a fázis és nulla vezetékeket úgy, hogy a védőföld felett, majd alatta keresztezzék egymást végig a védőföld teljes hosszában.
2. Három vezetéknél szintén jó megoldás a létraszerű fonás. A fázist és a nullát lefektetjük egymás mellé egyenesen, majd a védőföld vezetékével a fázist és a nullát azokon alul-felül folyamatosan átfűzzük, mintha ferde létrafokok lennének. Az így elkészült kábel nem alkalmas gégecsőbe való behúzásra, ez csak falon kívül vezethető.
3. A LessLoss cég jobb kábelei és azok fonása a 4 vezetékes megoldást használja (2 fázis, 1 nulla, 1 védőföld). A két fázis és egy nullakábelből készítenek egy laza hármas fonást, majd abba mintegy beleszövik utólag a védőföld vezetékét. Sima négyesfonás helyett, igazából ezt javaslom!

Ha már szóba került az egy eres réz villanyvezeték, időzzünk még el egy kicsit nála!

Nagyon sokat lehet nyerni és bukni a megfelelő hangsugárzó kábel kiválasztásával. A lehetőségek és az ajánlatok a végtelenhez tendálnak. Javaslom, amennyiben hangszóróvezeték vásárlása előtt álltok, próbáljátok ki a tömör villanyvezetéket is, de nem akármelyiket és akárhogy.

Feltétlenül a 0,75 mm-es tömör réz villanyvezetéket válasszátok. A „+” vezeték legyen fekete, a „-” pedig kék. Többféle színben létezik és bármelyik 2 színt választhatjátok, csak legyen megkülönböztethető a „+” és „-„. A „+” két vezetékből, a „-” pedig egy vezetékből fog állni, azaz egy-egy hangdobozhoz 3 db vezeték fog menni – tehát a színpélda szerint egy-egy hangsugárzóhoz vegyetek 2×3 méter fekete MCU 0,75-ös rézvezetéket, valamint 1×3 méter kéket. A korábban említett hármas fonás szerint készítsetek belőle fonatot. A kábelek végeire ne tegyetek sem banándugót, sem villát (spade), hanem a lecsupaszított vezeték végeit kössétek be közvetlenül az erősítőnél is, hangsugárzónál is a hangfalcsatlakozóba. 2 fekete mindkét oldalon a pluszba, 1 kék mindkét oldalon a mínuszba.
Ezzel elkészítettétek a világ talán legegyszerűbb és legolcsóbb „spéci” hangszórókábelét. Hallgassátok néhány napig, egyrészt hogy bejáratódjanak, másrészt, hogy megszokjátok a “hangját”. Ezek után nyugodtan kezdjetek el hangszóróvezetékeket kipróbálásra hazavinni, hisz lesz mihez hasonlítani, amiből két dolog következik majd:

1. Meglepődtök, hogy ahány hangszórókábel, ahány gyártó, annyiféle hang.
2. A kábelek hangja és ára között semmiféle összefüggés nincs, hisz a filléres, hármas fonatú 0,75 mm-es MCU akár százszoros árú kábelektől is hallgathatóbb, szerethetőbb hangot ad.

Javaslom, azok is próbálják ki, akik már rendelkeznek valamilyen „nevesebb” hangsugárzó-kábellel, talán számukra is okoz némi meglepetést, netalán fejtörést, hogy hogyan tovább.

Mielőtt még valaki belekezdene a „0,75 mm túl vékony és elolvad” mantrába, szólok, hogy nem fog! 10+ éve használok 0,6 mm-es hangszórókábelt (0,28 mm2) nagy teljesítményű erősítők és „energiaéhes” hangsugárzók között. Jelenlegi erősítőm 2,17 kW (2170 W!) csatornánként…

További tápellátás