Egy alapos Magneplanar 1.7 átalakítás

hangsugárzó

A most bemutatásra kerülő Magneplanar 1.7 módosítás egyedisége ellenére nagyon sok olyan megoldást tartalmaz, amelyek egyéb Magneplanárok, sőt, tulajdonképpen bármilyen hangsugárzó esetében pozitív változásokat hoz(hat)nak. Azonban, mielőtt bármilyen átalakításba belekezdenénk, nagyon fontos, hogy gondolkodjunk és még fontosabb, hogy helyesen ítéljük meg saját képességeinket! Bár időnként magam is csináltam “vad dolgokat”, alapvetően mindenkit lebeszélek arról, hogy hangsugárzójához hozzányúljon. Teszem ezt azért, mert léteznek olyanok, melyeknél a látszólag “gagyi” megoldások igenis bele vannak tervezve a hangképbe – amin csak rontani tudnánk -, valamint a tönkretett hangszóró hangja biztosan rosszabb, mint a gyári állapotban lévő, de működőé!

Tehát, Magneplanar 1.7

A panel 2010-ben jelent meg, és bár látszólag pont ugyanolyan, mint a korábbi 1.6 típus, jelentős technikai előrelépést jelent ahhoz és minden korábbi Magneplanar hangsugárzóhoz képest. A teljes hangsávot QR, vagyis kváziribbon “hangszórókkal” sugározza le. Ezzel kapcsolatban elegendő csak annyit megjegyeznünk, hogy mivel ugyanazon elven működik mindhárom “hangszóró”, így a lesugárzott hang sebessége, impulzusa a teljes sávban azonos. A hangjától és a sikereitől felbuzdulva, a gyár elkészítette a négyszer drágább 3.7 panelt, ami alig lett jobb, mint a kistesó – sőt, amerikai mértékkel nézve, kisebb szobákban (pl. magyar nappalikban), az 1.7 sokkal jobb választásnak bizonyult.

A Gyár is érezte, hogy ez így nem lesz jó, ezért megpróbált egy olyan átalakítást kitalálni, ami a 3.7 hangképét jelentősen javítja, s az a már forgalomba került hangsugárzókon is kivitelezhető. A megoldás megszületett – a feljavított típus 3.7i lett, a már eladott “sima” példányokat pedig 800 dollár + szállítás összegért a gyárban elkezdték átalakítani. Az ötlet annyira jónak bizonyult, hogy azt bevezették az 1.7 típuson is és elnevezték 1.7i-nek – valamint duplájára emelték az árát! Erre a későbbiekben még visszatérek.

Az eddigiekből megtudhattuk, hogy a Magneplanar 1.7 tartalmaz keresztváltót, valamint létezik egy feljavított, újabb gyári változata is.

Tovább elemezve a panelt nem tudjuk nem észrevenni az egész felületet (elől-hátul) beborító fekete (vagy fehér, szürke) szövetet, amely anyag – bár elég jó hangáteresztő képességgel rendelkezik – mint egy hatalmas membrán lebeg a hang ütemére időnként azonos, időnként pedig ellenfázisban. Ugyanezt teszi maga a keret is, ami inog, billeg, remeg, tehát semmiféle stabil alátámasztást, vagyis inkább megtámasztást nem ad a nagyméretű membránnak. Ez rendkívül jól látszódik is az impulzusválaszok mérésénél a jelcsomagokat kísérő utórezgéseken. A csatlakozóterminálra koncentrálva több olyan megoldást is láthatunk, amelyek nem csak a tapasztaltabbakat késztetik fejcsóválásra. Először is, maga a csatlakozó egy csavaros megoldású vasdarab, amit mindenféle hangi szempontok figyelembevétele nélkül terveztek. Aztán találunk egy u-alakú, áthidaló vasdarabot a magassugárzó elé bekötve, valamint egy biztosítékot a közép- és magassugárzó előtt. Ez a három elem – csatlakozó, átkötés, biztosíték -, már önmagában is garantálja, hogy hangsugárzónk tudásának csak töredékét kapjuk meg, amin tovább ront a borítás és “megkoronázza” az instabil keret…

magneplanar 1.7

Azonban, még nincs vége a gondoknak! Amennyiben vesszük a fáradtságot és leszereljük a csatlakozótáblát, felhúzzuk a minden titkot elrejtő borítóharisnyát, rácsodálkozhatunk a hangsugárzó belső kábelezésére, aminek anyaga egyszerűen alulmúlhatatlan, de legalább jó sok van belőle – nagyjából 2 méter hosszan kóvályog a jel a kábeleken, csatlakozókon, összekötéseken keresztül teljesen feleslegesen. Ettől nagyobb megrökönyödést csak a keresztváltó alkatrészei válthatnak ki belőlünk. Semmi faxni, ami kézügybe került, rögtön be is forrasztották – ezt úgy kell elképzelni, hogy nem azonos gyártó alkatrészei kerülnek nemhogy a teljes sorozatba, de még ugyanabba a hangsugárzóba, vagy pláne a párba csomagolt példányokba sem.

magneplanar 1.7 keresztvalto

Mióta közelebbi barátságban vagyok a Magneplanar hangsugárzókkal, motoszkál bennem a gondolat, hogy a Cég direkt lerontja a késztermék hangminőségét!

Ennek okát nem értem, de szinte követeli a megoldást. A legjobb lenne, venni egy “hangszórót”, vagyis magát a sugárzó panelt és építeni köré egy normális hangsugárzót. Na, ez az, amit a gyár nem enged – többször is megpróbáltam, de nem vehettem önálló paneleket csak készterméket… Azaz, egyetlen hangszórót mégiscsak be lehet szerezni (aranyáron), a nagyobb panelek önálló ribbon magassugárzóját.

A felsoroltak ismeretében vettem egy mély levegőt és nekiláttam Magneplanar 1.7 hangsugárzómból kihozni a legtöbbet!

Alapos és végleges átalakítást terveztem, így végiggondoltam, mi az ami jó, amit meg kell tartani, és mi az, amit ki kell dobnom. Az első csoportba sajnos mindössze egyetlen elem, maga a sugárzó panel került. Mivel nem siettem és nem szerettem volna, ha a projekt rosszul sül el, ezért a gyári “állapotból” kiemelt panel számára barkácsoltam egy “béta-verziót”, ami véglegessé tette a döntést, új hangsugárzót kell építenem.

Volt tehát egy rendkívül jó, 3 utas panelem (akár tekinthetjük úgyis, hogy volt 3 db hangszóróm), amihez kellett egy új és stabil keret, új keresztváltó (az eredeti vágási pontok megőrzésével), új és minimális méretű kábelezés, új alátámasztás (az eredeti tulajdonképpen semmilyen sem volt). Terveztem, rajzoltam, gondolkodtam, majd újra rajzoltam. Közben elolvastam mások tapasztalatait, javaslatait – és számoltam. A költségeknek már az elején tudatosan gátat szabtam, hisz pusztán akár a keresztváltó alkatrészeire is elkölthettem volna akár 2 milliót is. A tudatosság ebben is, valamint a befejezésben is segített, hisz számtalan hifis történet szól arról, hogy egy-egy hangsugárzó már évek óta készül, csiszolódik, de valójában sohasem lesznek készen. Húztam tehát egy anyagi és egy kivitelezési határvonalat, ami után nem nyúlok többet a hangsugárzóhoz.

Ezt ugyan két alkalommal meg kellett szegnem, de jogosan és megbocsájthatóan – erre még visszatérek (a legjobb alátámasztás megtalálása, gyári módosítás utólagos alkalmazása).

Az elkészült tervrajzot odaadtam az egyik legjobb olyan asztalosnak, aki tudja, hogy mi az a hangsugárzó, tudja, hogy hang szempontjából mi a jó és mi a rossz. Fakopáncs néven ismerhetitek, és csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni. Az alapanyagon hosszasan agyaltam, végül a nagy nyomáson összepréselt, nyírfa rétegelt “lemeznél” (100 mm vastag) maradtam abból kiindulva, hogy nagy kedvenceim a Shahinian hangsugárzók is, valamint a B&W 801D is abból készült. A stabilitás és rezgéscsillapítás érdekében a talapzat kapott két üreget, amit feltöltöttünk homokkal. A panelt hordozó keret egyetlen rétegelt-tömbből lett kimarva a keresztmerevítőkkel együtt. A famunka bár méretben jelentősen kisebb lett, de a gyári kb. 12 kilóval szemben 23 kilót nyom.

magneplanar 1.7 terv

A keresztváltó alkatrészválasztásában némileg kompromisszumot kötve, a mélytartomány Jantzen induktivitással, a közép Mundorf M-Cap, a magas pedig Janzen Superior Z kondenzátorokkal lett leválasztva. Amennyiben egyszer kihúzzák a Lottó ötösömet, a keresztváltó minden alkatrészét kicserélem Duelund termékekre. A hangsugárzó teljes “belső” kábelezése a gyári kb. 2+ méter helyett mintegy 40 cm lett, amihez a teljes koherencia meglétéhez a hangszórókábelemmel megegyező vezetéket használtam.

Összeraktam a hangsugárzót – ami ugyan nem lett egy esztétikai élmény, de nem is az volt a cél, feleségem pedig kifejezetten toleráns – és elkezdődött az egész átalakítási folyamat legnehezebb része, a megfelelő alátámasztás megtalálása.

magneplanar 1.7 vibra

Pusztán azzal, hogy min áll a panel, drasztikus különbség mutatkozott ugyanazon panel hangképében!

Hol az egyiket szerettem, hol a másikat, hol egy harmadikat, de azt, ami mindenből a számomra legjobbat adja, nagyon nehezen találtam meg. Sokáig 5×5 cm-es Sicomin (szénszál + kevlár + műgyanta) bizonyult a legjobbnak (legkevésbé zavarónak), majd próbaként betettem a Vibra-R golyós alátéteket és maradtak. Tulajdonképpen ezzel vált véglegessé, befejezetté az átalakítás. A gondolkodás, a kutatás, keresés azonban nem állt le, mivel, mint korábban jeleztem, a gyár elkészítette a Magneplanar 1.7 (és 3.7) javított verzióját, ami nagyon izgatta a fantáziámat – mi lehet a különbség, mi lehet az a megoldás, ami utólag is “beépíthető”, ráadásul a leírások szerint elég sokat javít.

Legalább két évnyi internetböngészésbe került – mert a gyár semmiféle információt nem ad(ott) -, de megtaláltam, mi a különbség a “sima” és “i” változatok között, megtaláltam, mitől kerül duplájába a hangsugárzóm mai változata, mint amennyiért anno én vettem! Mivel tényleg, már-már viccesen egyszerű változtatásról (módosításról) van szó, így azonnal megcsináltam saját paneljeimen is, ráadásul tovább is “fejlesztettem”. Biztos vagyok benne, hogy az általam végrehajtott “továbbfejlesztést” a gyár is ismeri, de ahogy megismertem a Magnepan céget, biztos vagyok benne, azt legkorábban 5-8 év múlva fogja bevezetni. Akkor jöjjön a 800 dolláros módosítás és annak továbbfejlesztése – és ez nem vicc!

magneplanar 1.7 hátoldal

Összeállt tehát a “nagy mű” és végre megtudhattam, mit is tud valójában a Magneplanar által kitalált magnetosztatikus elv, tulajdonképpen, milyen is a hangja magának a panelnek, a “hangszórónak”.

A gyárilag előidézett “korlátokból” kibontva és a gyári módosítást megcsinálva a Magneplanar 1.7 hangja minden egyes hifis és zenehallgatási paraméterben jobb, mint a gyári változaté. Szélesebb és egyenletesebb frekvenciasáv, alacsonyabb alsó határfrekvencia, gyorsabb megszólalás, nagyobb felbontás, nagyobb hangerő tolerálása, nagyobb dinamika áll a javulás hifis oldalán. Hangszerhűbb, melegebb, “édesebb” tónus, nagyobb és hihetőbb tér, időnként félelmetes jelenlétérzet, sokkal több érzelem, nagyobb műfaji függetlenség áll a javulás zenei oldalán. Nincs, mondom nincs egyetlen olyan paraméter sem, amit akár csak egy kicsit is visszasírnék a gyári változatból Azóta módom volt gyári 1.7i hangsugárzót hallgatnom ugyanolyan tápellátással és ugyanolyan erősítővel, mint a sajátom, és bizony nem voltam szomorú. Bár boldogan tudnám hallgatni az eredeti hangképet is (mert bizony a Magneplanar gyári állapotban is nagyon-nagyon jó), egyértelmű, hogy a Gyár tényleg nem hozza ki a maximumot magnetosztatikus paneljeiből. Aki kíváncsi az eredményre, eljön és meghallgatja – ezt nyugodtan tekinthetitek meghívásnak.

Megosztom:

Hozzászólások

Leave a Reply

EnglishFrançaisDeutschMagyarItalianoPolskiРусскийEspañol
Scroll Up