Aprócska, szélessávú hangsugárzó – plusz Góliát

Bemutató, Hangsugárzó

English language can be selected in upper left corner (British flag).  Egyes megkövesedett és régen túlhaladottá vált téveszmék ugyanúgy részét képezik a hifinek, mint az életünk bármely egyéb területének. Ez alól nem kivétel a hangsugárzók – pl. szélessávú hangsugárzó – és az erősítők viszonya sem. Gondoljunk csak például azokra az „örökérvényű igazságokra”, hogy a hangsugárzó terhelhetősége legyen legalább kétszer akkora, mint az erősítő teljesítménye, a szélessávú (tölcséres) hangsugárzók ideális partnerei a pár wattos csöves erősítők, vagy éppen arra az általános javaslatra, miszerint, a hifire szánt pénz legalább felét költsük a hangsugárzóra. Számtalan példa, tulajdonképpen a mindennapi gyakorlat bizonyítja, hogy ezek (és a hasonló dogmák) nem igazak, de változatlanul napi szinten íródnak le fórumokon, hangzanak el beszélgetésekben.

Igaz, nincs is mit csodálkozni rajta egy olyan „hifi-társadalomban”, ahol a kábelezés, a tápellátás, a rezgéscsökkentés, a készülékek szinergiája, a virtuális földelés – és még hosszasan sorolhatnánk – a rendkívül hangos és erőszakos „kétharmad” számára még mindig ördögtől való és maximum a placebo témakörébe tartozó megoldások, eszközök.

szélessávú hangsugárzó

A dogmákkal ellentétben saját (és még nagyon sokunk) tapasztalata egészen mást bizonyít:

  • A hangsugárzók életét leginkább a kis teljesítményű, gyenge tápegységű erősítők veszélyeztetik.
  • Amennyiben megtaláltuk a számunkra ideális hangsugárzót, anyagi lehetőségeinkhez mérten, vegyük meg hozzá a legnagyobb, legjobb (legdrágább) erősítőt.
  • Az erősítőre legalább a hangsugárzó árának 3-5x értékét költsük – természetesen extra árú, működésű és minőségű hangsugárzók esetén lehet egészen más az arány.
  • Aki valaha is hallott egy szélessávú, akár elől-, vagy hátul terhelt tölcsérrel kiegészített hangsugárzót megszólalni egy igazi (és jó minőségű) erőművel, soha többet nem fog hozzá pár wattos triódásat választani.
  • A hangsugárzók (és az elektronikák) általában sokkal jobb hangminőségre képesek, mint amit abban a közegben nyújtanak, amiben az áruk alapján elhelyezzük.

Egy korábbi posztomban – ami egy irracionálisan összeállított rendszerről szólt – már beszámoltam néhány „dogmadöntögető” tapasztalatról, észrevételről, azonban jelen posztom tárgya, az irracionális rendszerbe helyezett szélessávú hangsugárzó még azon is túltesz!

Őszintén megvallva – életemben először – az összeállításról és a hallottakról nem is mertem leírni a tapasztalataimat, amíg nem hívtam segítségül néhány barátomat, akiket felhatalmaztam, hogy akár erőszakot alkalmazva is, de vágják a képembe, hogy amit hallok úgy képtelenség, ahogy van, menjek el fülészhez, és / vagy vizsgáltassam ki elmebeli képességeimet… Külön-külön eljöttek, zenét hallgattak, hümmögtek, tátott szájjal, leesett állal bámultak, majd mindegyikük azt javasolta, írjam meg, amit hallok (hallunk mindnyájan), de nem lennének a helyemben. Erőt merítve támogatásukból, jöjjön az „irracionális rendszer 2”, ami több ember tapasztalatát foglalja össze, de egyedül viszem el a balhét, így marad az egyes szám, első személy…

Az első irracionális rendszerből mára már csak az aprócska, szélessávú hangsugárzó maradt meg a maga 5 cm(!) hasznos átmérőjű hangszórócskájával, másfél literes dobozával. Régóta foglalkoztatott a gondolat, hogy valójában, mit is tud ez a méretéhez és árához képest meglepően jó hangú dobozka, és azt is szívesen megtapasztaltam volna, hogy mennyire jó erősítő a Nu-Vista. (A nyolcvanas években az ARC-erősítők jobb típusainak kiváló hangminőségét azzal jellemezték, hogy az még egy olyan rendszerben is megmutatkozik, aminek a végén egy Videoton Minimax van.) Sajnos, Minimaxom nincs, ellenben nálunk él immár 20 éve a tőle is kisebb, ráadásul egy utas JVC – gondolom, többen sejtitek már, hogy ebből mi következett!

Igen, a szélessávú törpét rákötöttem a brutális teljesítményű Nu-Vista 800 erősítőre, vagyis Dávidot megtámogattam Góliáttal.

A rendszer tehát a következő elemekből állt: villanyórától kiépített saját tápellátás; PS Audio P10 tápgenerátor; három dobozos Pro-Ject CD-játszó; Entreq és egyéb virtuális földek; valamint egy pár, legfeljebb 5-6 ezer forint értékű és hivatalosan csak néhány W terhelhetőségű hangsugárzó. A hangsugárzó-állványt külön is ki kell, hogy emeljem, hisz nagyobbik gyerekem 14 évesen készítette magának. Az egészen irracionális arányokat talán a wattszámok jelzik leginkább, mely szerint egy kb. 5 W terhelhetőségű hangsugárzót egy 4 ohmon sin 560 W (1 ohm / 2170 W) teljesítményű, hídkapcsolású „vadállat” végére kötöttem.

szélessávú hangsugárzó

Hangsugárzóim energiaigényes Magneplanárok, melyeknél a szokásos zenehallgatási hangerőt a Nu-Vista 65-85 közötti hangerőállásában kapom az adott felvétel rögzítési-, dinamikai- szintjétől és természetesen a kedvemtől függően. Ebből következően, bekapcsolás után visszavettem a szintet 40-re és elmormolva némi ateista miatyánkot, elindítottam az első lemezt…

Ekkor jött az első meglepetés. Az óvatos indítás után, nemcsak megszólaltak az apróságok, hanem rögtön értésemre adták, hogy hallelúja, végre egy erősítő, amiben van „kakaó” bőven, úgyhogy forgassam bátran azt a hangerő-szabályozót. Rajtam nem múlott – igaz, némi óvatossággal -, ezért elkezdtem emelni a teljesítményt. 75-80 közötti állásnál kicsit meginogtam, de egy életem, egy rendszerem (képzeletbeli) felkiáltással tovább adagoltam a Wattokat. Kivezérléstől függően 90-95 közötti értéknél jött el az a szint, amikor az egyutas hangsugárzó azt jelezte, köszöni szépen, itt a vége, ettől többet már nem kér, így visszatértem a 85-90 közötti értékekre.

szélessávú hangsugárzószélessávú hangsugárzó

Ezt feltétlenül ki kell, hogy hangsúlyozzam, az 5 cm-es hangszóróval szerelt és néhány Wattra tervezett hangdoboz(ocska) egy megfelelő erősítővel minden gond és megingás nélkül zenélt napokon keresztül az elméleti terhelhetőségénél nagyságrenddel nagyobb értékű teljesítménycsúcsokkal! A 28 m2-es nappalinkban keltett hangerő és dinamika(!) teljességgel elegendő volt akár egy táncolós házibulihoz is. Ezt látogatóim közül többen is megjegyezték, és bár saját fülükkel hallották, mégsem merték elhinni, mert a látvány és a hangenergia annyira ellentmondásos volt.

A hangerő tehát kipipálva – az apróságok képesek megtölteni hanggal még egy normális méretű nappalit is.

A hangerő azonban nem minden – sőt! Sokkal fontosabb, hogy milyen a megszólaló hang, lesz-e belőle élvezetes és hihető zene… Ezzel el is érkeztünk oda, hogy magyarázatot adjak a „beharangozó” fotóra, melyen együtt volt látható az Audiostatic DCI2, a Magneplanar 1.7 és a szélessávú JVC. A három elv és a három hangsugárzó az eltérések ellenére nagyon sok hasonlóságot mutat! A zene szempontjából legfontosabb középsávot, az impulzusokat (hangindításokat, megállításokat), a fázisokat (ezáltal a teret, a felvétel atmoszféráját) mindhárom hangsugárzó átlag feletti minőségben szólaltatja meg.

szélessávú hangsugárzó

A kis JVC középsávja, az emberi és különösen a férfi énekhangjai időnként már-már katartikus élményt jelentettek, a vonósok egyszerre érdesek és mézédesek (bár magasabb fekvésben játszottak, mint kellene). A fa- és fémfúvósok olyan elevenséggel, gyorsasággal szólaltak meg, annyi apró részletet, „levegőáramlást” mutattak meg a felvételekről, ami az Audiostatic fölé helyezte az apróságokat! Ugyanez igaz a téralkotásra is. A térmélység és néhány felvételen a magasság ábrázolásában is megközelítette a panelsugárzókat.

Ami viszont a legmeghökkentőbb, az a zongora megjelenítése volt. Rendkívül gyorsan, pontosan ábrázolta a kalapácsok és a húrok találkozását, a billentés erejét, a megszólaló húr (húrok) térbeli helyét és a zongora tónusát. Isten bizony, még a zongora hatalmas méretét, testének mélyfrekvenciás rezonanciáit is hihetően ábrázolta – ebből a szempontból egyértelműen az Audiostatic elé helyezem a kapott hangot, ami a zongorát ettől mosottabban, vattásabban és kétoldalasabban jelenítette meg.

Feltétlenül ki kell térni a mélytartományra, mint a kisdobozok legneuralgikusabb hibájára, ugyanis az általában nincs nekik. Ettől függetlenül gyakran olvashatunk olyan beszámolókat, vagy éppen magunk is találkozhatunk olyan rendszerrel, melyben az érzékelhető mélyhangok mennyisége és mélysége ellent mond a fizikának. Gondolom, mindnyájan egyetértünk, hogy a Nu-Vista végére kötött szélessávú hangsugárzó az 5 cm-es membránjával 120-150 Hz alatt meglehetősen kevés „vizet zavar”. Ennek ellenére a nagybőgő, a basszusgitár kottázható pontossággal jelent meg és időnként egy-egy lábdob, vagy elektromos effektus még a szoba padlóját és a sztereófotelemet is meg-meglibbentette. Higgyétek el, ha csak én hallottam volna, ezt már tényleg nem merném leírni.

szélessávú hangsugárzó

Teljesen tisztában vagyok, hogy az a mélytartomány, amit hallani véltem (véltünk) nem szólalhatott meg, de akkor mi történt, miért hallhattam mégis?

Csak elmélkedem, „hangosan” gondolkodom. A posztban szereplő szélessávú hangsugárzó nem tartalmaz sem keresztváltót, sem frekvenciamenet-kompenzáló induktivitásokat, kapacitásokat. Nem tartalmaz a mélyhangok energiáját mesterségesen megnövelő (ugyanakkor az impulzusátvitelt és a fázisokat tönkretevő) tölcsért, TL-megoldást, túlméretes dobozt. A „kompenzálások” hiánya ugyan leszűkíti a frekvenciasávot, ellenben megőrzi a sáv tisztaságát, egyenletes frekvenciamenetét, nyugodt basszuslefutását és megőrzi a hangszórómembrán gyorsaságát. Mindez párosítva egy hídkapcsolású és korlátlan energiákat biztosító, rendkívül stabil és gyors erősítővel azt eredményezi, hogy a megszólaló frekvenciasáv, bár szűkös, de egyenletes és rendkívül valósághű. Ez azt eredményezi, hogy az agynak a hallott frekvenciákhoz nem jelent gondot (vagy csak keveset?) hozzáképzelni a valójában meg sem szólaló, vagy csak sok-sok decibellel halkabban megszólaltatott tartományokat. Ettől jobb magyarázatot nem találok a „hallott” alsó frekvenciatartományra.

szélessávú hangsugárzó

A Nu-Vista / JVC páros napokon keresztül, napi 10-14 órában szólt. Ebben volt munka és beszélgetés alatti háttérzenélés, magányos és társaságbeli „tesztelés” – valójában örömködés – és a sztereófotelben való igazi zenehallgatás. Nagyon sokféle zenét hallgattam meg, operát, rock-koncertet, fuvola- / zongora- / hegedűszonátákat, a legkülönfélébb jazz-felvételeket… Nehezen, de végül rájöttem, hol a csalás, hol a „gond” ezzel a kicsi dobozzal. Nem toleráns a felvételek minőségével – a rossz felvételek elviselhetetlenül, a jók pedig, nagyon jól szólnak rajta. A számomra megszokottól (kedvelttől) keményebb, időnként tolakodóbb a hangja. Az igazi tudását kisebb létszámú zenekarok és elsősorban akusztikus zenék esetén képes megmutatni – ettől függetlenül egy Mike Oldfield, vagy egy Pink Floyd album is sok örömet okoz rajta meghallgatva.

A történettel kapcsolatban feltétlenül meg kell említenem, hogy néhány hónapja a Nu-Vista helyett átmenetileg gyermekem Sony F590ES erősítőjét hallgattam, ami a Magneplanar hangsugárzóimat hajtotta – legyen a neve irracionális rendszer másfél. A Magneplanar és a kis egyutas között igazán jelentős méretbeli és mintegy 150x árbeli különbség van. Ellentmondva dogmáknak, íratlan szabályoknak és a józan észnek, a Nu-Vista 800 az 5 cm-es membránú aprósággal sokkal jobb, hallgathatóbb, teresebb, valósághűbb hangot adott, mint a technikailag (mérve) rendkívül jó Sony erősítő a hatalmas Magneplanar hangsugárzókkal…

szélessávú hangsugárzó

Mielőtt még bárki is elrohanna, és meglévő hangsugárzóit hirtelen felindulásból lecserélné az aprócska JVC-re, szólok, hogy ne tegye, nem járna jól és a posztnak sem a JVC mennybe menesztése a célja. Felejtsük is el gyorsan a típusát és vonjunk le inkább általános következtetéseket.

  • A hangsugárzók ésszerű használat mellett sokkal kevésbé vannak „életveszélyben” hatalmas erőművekkel párosítva, mint azoktól, melyek már néhány Wattot is csak klipelve, tápegységük összeomlásával képesek kiadni.
  • Egy igazán jó erősítő bármilyen hangsugárzót képes „zenélésre” bírni.
  • Légyen bármilyen jó is a hangsugárzónk, tudásának csak töredékét kapjuk meg, vagy akár katasztrofálisan is szólhat, ha nincs olyan erősítőnk, ami azt képes meghajtani.
  • Ha megtaláltuk életünk hangsugárzóját, annak csereberéje, vagy a családon belül való feljebb lépés helyett, inkább az ahhoz illeszkedő minél jobb erősítőbe fektessük pénzünket.
  • A szélessávú (dinamikus) hangsugárzók eddig nagyon ritkán mozgatták meg fantáziámat, tulajdonképpen a következő négy típuson kívül kizárólag negatív tapasztalataim voltak velük: Videoton szélessávú zárt, gyapjúval alaposan kitöltött dobozban; Philips szélessávú egy kicsike műanyagdobozban, 47 LAB Lens és most a JVC. Ha megpróbálunk közös pontot, közös tulajdonságot (tulajdonságokat) keresni, azonnal szembetűnik, hogy egyik hangsugárzónál sem próbálták bonyolult famunkával, kompenzáló-elemekkel művileg kitolni, megnövelni a mélytartományt, valamint olyan hangszórókat használtak, melyeknek frekvenciamenetét nem kellett rezgőkörökkel utólagosan kisimítani. Bizonyos szempontokból megelégedtek a kevesebbel, végeredményként (a zene szempontjából) mégis többet kaptak.

A végére pedig egy látszólag érthetetlen ám jobban belegondolva teljesen logikus észrevétel. A több napi, tisztességes erősítővel történt jelentős teljesítményű hajtás után a szokásos helyére visszatett szélessávú hangsugárzók a sok-sok éve használt minitoronyra visszakötve nyugodtabb, tisztább, mélyebb tónusú hangot adnak, mint korábban. Mielőtt még placebót kiáltanánk (bár elsőre én is erre gondoltam), vagy ezoterikus okokat keresnénk, a megoldás sokkal egyszerűbb. A kis JVC-k egész eddigi életünk során 2-3 Wattól nagyobb csúcsteljesítményt sohasem kaptak, a Nu-Vista pedig végre bejáratta azokat…

Megosztom:

Comments

26 comments

  • Szabó Lajos

    Sok mindent elképzelhetünk de 100w-os erősítőt feltekerünk 80%-ra az 5w-os hangszórónak nem lesz ideje bejáródni. Kb. 2 perc után el füstöl a tekercse nem 500 w-os erősítővel órákig hangot adni.

  • Long

    Van az elmélet és van a gyakorlat. Zenehallgatáskor a folyamatos és a zenei csúcsokban leadott teljesítményszint között igen jelentős különbség van. Ugyanígy egy hangsugárzó szinuszos és impulzusterhelhetősége között is. A kis JVC köszöni szépen, jól van, a többnapos „megpróbáltatás” után is él és virul, a hangja jobb, mint valaha – a feleségem jelenleg is zenét hallgat rajta a konyhában. 🙂

  • Gábor85

    Nagyon érdekes írás volt. Miután sikerült egy igen jó erősítőre szert tennem a régi vackok (Grundig meg Pioneer) után, én is hangsugárzó híján kölcsönkértem a húgom Hitachi mikrohifijének a hangsugárzóját (egy ilyet: http://www.dabradio.hu/hifi.html itt a 10.-ről van szó.). Ára alapján filléresnek mondható, bár egy picit nagyobb, mint a tied illetve a feleségedé. És ez a szélessávú hangszóró sokkal jobban terhelhető, hiszen 30 w-os, az erősítőm pedig csak 8 W-os. Viszont a gagyi hangfal-audiofil erősítő páros dolog nálam is megvan, fél éve már ezt hallgatom. Az erősítő egy diszkrét bipoláris tranzisztoros csupasz kit teljesítményerősítő, AB-osztályú, 40 VA-s toroid trafós tápegységgel, mégsem érzem gyengének. Egy japán fizikus-informatikus tervezte, és készítette elő nekem, és tette bele egy borítékba, majd küldte el légi postán mindössze 30000 Ft-nak megfelelő yenért. Édesapám segítségével sikerült másfél hónap alatt összeraknom az amúgy nem valami bonyolult szerkezetet. A tervező úr Mini Power Amp-nek nevezte találó módon, ő az, aki egyébként a 47 Lab egykori kit szériáját, a 47 Treasure-t jegyzi, de pár éve Sparkler Audio néven új utakra indult. És amikor rákötöttem a kis hangdobozokat, pláne miután a közönséges szilikonos-sodrott réz hangfalkábelt lecseréltem egy db szintén közönséges UTP-re (szó szerint egyetlen csavart érpárra), és bizonyos technikai probléma miatt a banándugós csatlakozóim sem voltak rászerelhetőek az erősítőre, a vezetékeket az erősítőhöz háztartási facsipesszel tettem oda, hát utána enyhén szólva meglepődtem. Volt, hogy nevettem, volt, hogy csak könnybe lábadt szemmel pislogtam a gyönyörűségtől, annyira tetszett a hangja. Mivel tudtam, hogy Tsukahara úr vallja, hogy minden fém csatlakozó maszatolja a hangot, ő műanyagok közé szorítja a kábelt meg az erősítő kimenetét, gondoltam, én is lecserélem a facsipeszt műanyagra. Nem akartam elhinni, hogy ilyen különbség van két anyag között, a fa javára. Emailben aztán leírtam Tsukahara úrnak a tapasztalatomat, azt mondta érdemes kipróbálni, de aztán végül nem erősítette meg hogy ő is így hallja-e. Lehet, hogy csak egy ilyen gagyi hangszórónál számítanak az ilyen apróságok? Aztán a Hifi Piac fórumán is felvetettem, hogy lehetséges, hogy az erősítő számít a legjobban. Nem voltak túl vevők a témára, inkább a hangszóró méretével voltak elfoglalva, meg, hogy azzal is végülis el lehet éldegélni, ha az ember nem akar nagy hangtömeget megszólaltatni.
    Azóta már nem nagyon van katartikus élmény, nyilván megszokta a fülem, csak, hát hónapok óta nyűglődöm, hogy milyen dobozt készítsek, meg hogyan, az új érzéketlen 10 cm-es Mark Audio alu membrános szélessávúhoz, amit már megvettem, Tsukahara úr hangsugárzójában is ilyen hangszóró dolgozik. Esetleg van valami tanács kis szélessávú dobozzal kapcsolatban? Na mindegy, csak gondoltam, megosztom a minőségi erősítő, filléres hangsugárzóval kapcsolatos tapasztalatom. Amúgy tökjók az írásaid, valószínűleg követni fogom a blogot.

  • Long

    Élvezettel olvastam beírásodat, az UTP-kábelnél pedig fel is kiáltottam (magamban), hogy erről van szó, erről beszélek már évek óta!
    Az UTP-kábel felhasználók napokig fonogatják különféle elvek szerint hangszóró-kábeleiket, pedig valójában csak kettő vékonyka szálat kellene kinyerniük és használniuk. Na jó, szerintem hármat – 2 plusz, 1 mínusz -, de a lényegre rátapintottál. 🙂
    Amennyiben kicsi, szélessávú hangsugárzóban gondolkodnék, akkor a 47LAB Lens doboza jutna eszembe – nem lennék túlságosan szomorú, ha a továbbiakban azt kellene hallgatnom, tehát javaslatom (tanácsom) is az.
    Megtisztelő, hogy olvasod a blogot, külön köszönet a tartalmas hozzászólásért.

  • Tamás

    Gábor85
    Ha javasolhatok doboztervet, akkor Cyburgs Needle, habár az csak 8 cm-es hangszóróra van…Ezt én is megépitettem (sok sorstársammal együtt), és napokig csak hallgattam, hallgattam…Sőt, most is néha visszakötöm, és megdöbbenve hallok új hangokat az ismert felvételeken.

  • Gábor85

    Köszönöm Tamás a javaslatot, már túl vagyok a hangfalépítésen, egy kis 5,1 literes monitor doboz lett 18 mm-es fenyőből, hátul egy 3,5 cm átmérőjű, 11 cm hosszú reflexcsővel. Egy kicsit mélyhiányos, a basszusteszten meghallom a 30 Hz környékét is, de akkor is, kevés a mély energiája, mindegy, ez már ilyen. A hangszóró megvan, majd lehet, hogy építek hozzá másik dobozt, de most egy ideig biztos nem, ezzel élek együtt. Mindenesetre ez a Needle aranyos egy kis doboz, majd észben tartom.

  • konzumprodukt

    Gyári szettben használom, átkábelezve, sokat tanultam a segítségével az anyagok sajáthangjáról.
    Kb. két évig vattával lazán kitömve hallgattam, aztán olvasgatva a cikkeidet, visszaállítottam az eredeti állapotot, sokkal zeneibb lett. Viszont visszajöttek a búgások, bizonyos frekvenciákon berezonál (Rodrigo y Gabriela – Diablo rojo).

    Vattával olyan hangja volt, mint egy hangfal amiben vatta van.
    Került bele akusztikai szivacs, tojástartós fajta, azzal olyan hangja volt mint egy gumikesztyűnek, kesztyűbe dudálást hallgatni se jó, egy napig se bírtam.
    Szilikonos tömőanyaggal nejlonhúrt kaptak a gitárok, szinte úgy jött ki ahogy bement.

    Gyárilag egy vastag filc van a reflexcső alatt, jól letapasztva a doboz aljára, így nem sok vizet (azaz állóhullámot) zavar.
    Ezt a filcet alagút formára hajtva a felső hátsó éltől az első alsó él felé vezetve egy ékszerű teret képeztem ki a hangszóró mögött, ettől eltűntek a zavaró rezonanciák, megmaradtak az ötcentis membránhoz mérten hatalmas mélyek. Nagybőgőt szégyenkezés nélkül lehet rajta hallgatni (Christian McBride – Night train), kilép a hang a dobozokból, két-három méterre a hangszóró síkja mögött sötét lepel alatt hallani a játékot.

    Faforgácsot még nem sikerült szereznem, mint tömőanyag, azzal még kipróbálnám. A famembrános nagytestvérre egyelőre nincs keret, meg tulajdonképpen elégedett vagyok ezekkel a kicsikkel.

  • Long

    Köszönjük a beszámolót.
    A belső tér csillapítására javaslom még kipróbálni a gyapjút, ami természetes anyag lévén nem okoz a vattához, szivacshoz hasonló problémákat.
    Van egy másik javaslatom is.
    Ennek a lényege, hogy a reflexcsövet hosszabbítsd meg a dobozon kívülre kb. 2 cm-rel. Ezt megteheted úgy, hogy keményebb papírból összetekersz egy rövid, 5-6 cm hosszúságú és a reflexcső belső átmérőjével megegyező átmérőjű hengert. Bedugod a reflexcsőbe annyira, hogy az említett 2 cm kilógjon a nyílásból.

  • Kovács Csaba

    Üdv! Megkérdezhetem a tesztben szereplő JVC hangfal pontos tipusát? Valamint kérdezném, hogy a gyári állapotban használtátok-e vagy át lett alakítva valami módon?
    Válaszod előre isköszönöm!

  • Long

    A JVC UX1000 mikrotorony tartozéka volt, amit SP-UX1000GR néven szoktak időnként használtan külön árulni.
    Egyetlen dologban tért el a gyári kiviteltől – a belső csillapítóanyaga gyapjú volt.

  • konzumprodukt

    Nekem nagyon jól bevált sok kísérlet után csillapítóanyagként a semmi. Kivettem a gyári filcet is.
    Rezonanciák a környezetből adódtak, elfordítva kb 10 fokkal megoldódott a probléma. Következetesen tömör 0.9-es lakkozott rézre cseréltem a belső és külső kábelezést, eltűnt a káosz a hangjából.

  • Long

    Amennyiben megteheted, cseréld ki a 0,9 mm-es rezet 0,6 mm átmérőjű, vagy még vékonyabb vörösrézre. 0,6 mm átmérőnél van egy „váltás”, egyfajta minőségi „határátlépés” a tömör kábeleknél.
    Az üres, csillapítóanyag nélküli dobozon én is sokat gondolkodtam, anno még a Preludium és a Spendor BC1 dobozokat én is úgy használtam. A kis JVC-nél nem tudtam dönteni, hogy az említett gyapjút hagyjam-e benne, vagy az is legyen üres. A famembránost gyári változatban használom a faforgácsos tömítéssel.

  • konzumprodukt

    0.6-ossal próbáltam előtte, de számolgatva a skin-hatás mélységét 21kHz környékén 0.45 mm körüli érték jön ki, így 0.9 mm átmérő alatt már rendben vannak a dolgok. Ez a legvastagabb használható átmérő, amibe nem szól bele a skin-hatás (ha elegendő a 20kHz-es sávszélesség). Interconnectként is ezt használom, plusz árnyékolóharisnyával.
    Ami érdekes lehet hogy 1.2 mm-nél már 12kHz-en beleszól a skin-hatás az összképbe, 1.5-nél pedig már 8kHz-en lehet hatása.
    (Kérdés, mennyire éles a határvonala a skin-hatásnak,
    A több szálas megoldásoknál kicsit tartok attól, hogy a nem túl pontos geometria káoszt visz a jelbe, persze az sok jóval kecsegtet hogy a párhuzamos vezetőknek feleződik az induktivitása, de nem tudok kitalálni olyan elméletet amivel alátámaszthatnám, hogy miért pont 7, 9, 10 vagy 19 vezeték lenne a megfelelő, gondolom pontos szerelésnél a 7 meg 19 pont elrendezhető egymás mellett, de az egy szál annyira egy-szerű, hogy maradok ennél rövid távon.

  • Domján Sándor

    A Videoton szélessávú alatt a D201 Ritmust érted? Jelenlenleg ilyeneket hallgatok, korábban a Facebookon olvastam róla az egyik bejegyzésedben, mikor rátaláltam alkalmi vételként és rákerestem a neten, hogy mégis miféle. Én is hasonlót tapasztalok a mélyekkel kapcsolatban, valamit tudnak, nem „döng”, viszont nagyon pontosan, megfogottan jön a basszusgitár. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy az én példányaimat a Gelkában kiegészítették egy videoton dóm magassal, ami azóta tönkrement. Én egy AKAI ortodinamikus magast tettem be a helyére.

  • Long

    Igen, a D201-ről van szó.
    Most, hogy rákerestem a neten, megnéztem néhány képet róla ismét felidéződött bennem a hangképe, valamint elfogott az érzés, hogy ha találnék egy gyári állapotban lévő példányt, megvenném.
    Nagyon kíváncsi vagyok, hogy miként teljesítene egy „nagy” rendszerben.

  • konzumpro

    Forgácsot nem próbáltam végül ehhez a hangszóróhoz, de ami bevált, hogy a gyári filc rezgéscsillapító eltávolítása után hullámkarton térkitöltőből feltekert és hosszában gömbölyűre összenyomott darabot raktam a hangszóró mögé. Nem színezi a hangot mint más rezgéscsillapítók, csak úgy kell hajtogatni hogy elég hézagos maradjon és ne a falakra tapadva töltse ki a teret, hanem a doboz közepén legyen a legtöbb anyag, ahol az állóhullámok a legnagyobb energiával vannak jelen.

  • konzumpro

    Azt hiszem most a hat Magneplanar után megint meg kéne hallgatnod ezeket a kis pvc-membrános JVC-ket a konyhából, akár fa állványon. Szerintem szeretnék a patkányokat a hátukon és a famembránosnál bevált tuningokat.

  • Long

    A műanyag membrános JVC-ket magával vitte a nagyobbik fiam, aki azokat egy 180 m3-es szobában hallgatja.

  • Vidor

    És milyen erősítő képes élvezhetőre hajtani őket egy ekkora légtérben?

  • Long

    A fiamnál az a Sony erősítő hajtja, ami a blogbejegyzés utolsó fotóján szerepel.

  • Géza

    Szavak helyett:

    https://www.youtube.com/watch?v=7dUD_TP-J3c

  • Long

    Szavak helyett 2. : )
    Ez pedig az utód 5 Hz-en.
    https://www.youtube.com/watch?v=_YFh3saVydM

  • Géza

    … tegnap nálam járt egy potenciális vevő egy altalam hirdetett erositore és az UX7000-es kisdobozra is kíváncsi volt. Bekotottem… Hallgatas alatt a reakciói >a hallottak és a „jozan ész által sugaltak” tökéletes elentmondasa< olyan önkéntelen mozdulatokban nyilvanultak, meg, amiket filmre kellett volna venni :)… és igen, nálam is eljőtt az a pillanat, amikor felállt és a hangdobozok mögé hajolva bizonyosodott meg arról, hogy csak a kis törpék szólnak. (pedig a szeme láttára kötöttem be őket az elején)
    Ui.: a kis dobozok nálam teljesen atalakitották a rendszer(eke)t – házimozi frontok és effektek: UX7000, hátsók: UXT150H, + JVC sub, sztereó szett: EXA1 + Wharfedale D320 – kisegitesnek a mély tartományban – …. és nincs más csak a zenehallgatas – elégedetten hatradolve… 🙂

  • Hizsák Péter

    Tisztelt Szerző !
    A két irracionális rendszerben használt JVC hanhládácska nem egyezik pedig azt írta hogy a két rendszerben egyedül ezek egyeznek meg. A jvc-k típusait meg tudná osztani velünk ? Köszönjük !

  • Long

    Az ebben a blogbejegyzésben szereplő és a korábbi, „irracionális rendszerben” volt szélessávú JVC hangsugárzó ugyanaz a típus, ugyanazon példányok.
    A félreértés oka az lehet, hogy az eredeti mikrotorony a blogcikk írásakor már nem volt meg, ezért annak képét (barna hangsugárzókkal) a netről vettem le.
    A mikrotorony (komplett szett) típusszáma FS-2000.
    A műanyagmembrános hangsugárzók típusszáma: SP-UX5000

  • Halász K.

    Én egy JVC SP-UXT200H típusút használok PC-hangfalnak. Ez a kis szélessávú egy-utas a Dali Spektor 1-es hangfalamat oda-vissza alázza közép- és magashangok terén. A basszus terén a Dali ugyan jobb, de csak egy picikével!