Napi megvilágosodás 14 – a gépezet újra beindult

Audio, Vintage

Egyszer csak azt vehettük észre, hogy a semmiből, a rég elfeledett múltból beköszöntött egy olyan hanghordozó-formátum, aminek átlagos hangminősége alulmúl mindent. Természetesen, léteztek olyan lejátszói – csillagászati áron – melyek alaposan rácáfoltak a kijelentésemre, de az összképen ez nem változtat.

2021-ben sorban jelentek és jelennek meg a mindössze 4,75-ös sebességet és már-már irracionálisan keskeny jelhordozó-réteget használó CC-ről szóló (nem Claudia Cardinale, hanem Compact Casette), „hirtelen felindulásból” megírt nosztalgia (gerilla marketing!) cikkek. Ezen „cikkek” írói ugyan már a digitális kor gyermekei, kazettás magnót csak képeken láttak, de ez senkit sem zavar.

Akár merre nézünk, előbb-utóbb magnókazettáról szóló beszámolóról, a magnókazetták pozitívumairól, és magnókazettán megjelenő új kiadványról olvashatunk.

A múltidézések, a „hirtelen ötlettől” vezérelt mai tesztek, az új kiadványok recenziói, mind azt az információt zúdítják a nyakunkba, hogy rosszul emlékszünk, ugyanis a magnókazetta egy tökéletes hangformátum, aminek számtalan előnye van, a hangminősége pedig alapvetően nagyon jó. Sőt, tulajdonképpen, tökéletes.

Nem esik szó arról, hogy milyen az átlagos kazettára átlagos magnóval felvett hang, nem esik szó a nyávogásról, a „jelkihagyásról”, a magashang-át(nem)vitelről. Ellenben megtudjuk, hogy nagyon jó. Már azt is pedzegetik, hogy sokkal jobb, mint a hálózati-lejátszás, jobb, mint a számítógépes-lejátszás, és persze jobb, mint a CD – mert analóg.

Úgy vélem, sokunknak ismerős lehet ez a folyamat – ami azt fogja eredményezni, hogy 2022-23-ban be fog indulni a nagyobb sorozatú magnókazetta-gyártás, és sorban fogják a gyártók a piacra dobni új kazettás magnóikat.

Történik mindez akkor, amikor az újjáéledt LP-életérzés és persze LP-biznisz már kezdi mutatni a „leszállóágat”.

Mivel a példányszámok nem emelhetőek, ezért sorban jelennek meg az übernagyonszuper LP-kiadványok horror áron. Egyre olcsóbban lehet „tökéletes hangminőségű” lemezjátszókat kapni (értsd tökéletes, mert analóg). Ja, hogy az ilyen lemezjátszóknak és a hozzájuk kapcsolt erősítők phono-jának a hangja horrorisztikus, még akkor is, ha azon horror árú LP-t játszanak le, már nem esik szó. A vásárló boldog, mert analógot vett, analógot hallgat. A hangminőségen túl, még az sem zavarja, hogy összes LP-je valójában digitális anyagot tartalmaz…

A lemezárakat látva időnként óhatatlanul felmerül bennem a kérdés, hogy amikor valaki 25 ezerért megveszi pl. az Omega Testamentum LP-jét, vagy egy Ákos lemezért kiad akár 30-80 ezret, ugyan, mi a fenét vásárol – mert zenét nem, az biztos. Mert, ha zenét venne, akkor az említett összegekért akár 25-80 nagyon jó zenét, ráadásul nagyon jó minőségben tartalmazó korongot vehetne.

Ez az érzésem csak fokozódik, amikor a beszélgetések során degradálóan megjegyzik, hogy én (mi) nem hallgatok zenét, mert a hálózati-lejátszás (amin keresztül a világ összes zenéje elérhető, meghallgatható) nem zenehallgatás – bezzeg ő, akinek van 23 db 30-70 ezer forintos hanglemeze és azokat hallgatja felváltva, ő az igazi zenehallgató. A számok természetesen csereberélhetőek, de a lényeget szerintem mindenki érti.

…és ez az érzésem csak tovább fokozódik, amikor olyan lemezhallgatónál járok, akinek polcain nagyon sok lemez van – aminek már a látványa is örömmel tölt el -, majd közelebbről megszemlélve kiderül, hogy a felének-kétharmadának még érintetlen, légmentes a fóliája – mert úgy értékesebb… Szerintem, ezt is mindenki érti (már, ha akarja).

Az LP-k és a lemezjátszók újraéledése, felfutása, majd stagnálása után – amely folyamatnak természetesen vannak nagyon szép, és tényleg a minőségi zenehallgatásról szóló részei is -, az indulást pontosan lemásolva, bedobják a köztudatba a magnókazettát. Csupa pozitívum, csupa életérzés, csupa nosztalgia, és persze a gyűjtőszenvedély, a befektetési érdeklődés felkeltése.

Nem kell Nosztredamusnak lenni ahhoz, hogy megjósolhassuk, nagyjából az évtized végén a CD-ről is ki fog derülni, hogy korábban rosszul ítélték meg, és életérzésre, gyűjtőszenvedélyre alapozva hatalmas üzletet generálva fogja másodvirágzását élni.

…majd utána indul a folyamat elölről.

Megosztom:

Comments

3 comments

  • Kováts László

    A kazetta van akinek ez lom, míg másoknak pedig életérzés.Talán a fiatalságra is gondolva, és a régi neki jól bevált minőségre is még ők erre esküsznek. Lehetett jó hangú deckeket venni,anno itt is, de méreg drágán, és napjainkban már nem többhavi fizetés, a háromfejesek, és a gyűjteménybe elfér sokaknál egy-egy nevesebb szép példány. Csak aki anno használt ilyent érti azt meg, mennyire jó érzést váltott ki az ilyen technika. A lemezjátszónál is, a hangkép valóban kíváló, és az ilyen hangzás, már az egyszerűbb mc tűkkel is, tényleg kimagaslóak. A kazetta is, ha erről vesszük fel a zenét nem lesz csalódás, és a legjobbat hozzuk ki a készülékből, amit csak lehet a jobb minőségű kazettákkal. Érdekes az is, nálam az 1978-ban felvett régi Sony CHF kazetta is ma is szépen szól, mert a dolby rendszert mindig mellőztem.Ahogy javult a hifi rendszerem, lettek sokkal jobb erősítők stb, úgy ámultunk el azon, a deckek is mennyire tudnak a hangzásban fejlődni. A minőség főleg a három és esetleg még a kétmotorosoknál volt igazi, és a fejlődés a DCC deckek korában, kezdett eltűnni. És a minidiscek is, ez a tömörités valahogy nekünk művi, és nem jött be ez a hangkép. Azt pedig mire képesek az orsós magnók is, azt csak a még megfelelő szalagokkal is rendelkező tulajdonosok tudják igazán értékelni. Jó lenne, ha valakik majd mielőbb egy igen komoly ilyen elektronikai muzeumot is létrehoznának, és időszakos kiállítást szerveznének! Mondjuk a hangzáshűség felsőfokon szlogen az államnak is jól jönne, mert a régi gyártást is fel lehetne a mai technológiával ötvözve erősíteni. Emlékezünk arra is mivel indult ez a hifi életérzés a világon? USA 1960-as évek, majd jött JAPÁN, és a világon a legjobban fejlödőtt egy elvesztett háború után talpra állt ez az ország az elektronikai forradalom révén. Tranzisztort a szovjetek találták fel, a 60-as évek tájékán, majd a JAPÁNOK ebből tudtak félelmetesen gyorsan kifejleszteni egy világelső technikát úgy kb 1969-től. Jó ideig ez tartott is még. De az USA mint a szilicíum völgy története lehet e miatt is gondolva Japánra, de az új korszak a számítógépek elterjedését is meghozta, és elég sokat ártott a hifinek is. De nem a high-endnek, mert a kíváló minőségre vágyó személyek csak ezeket keresik ma is, és a jövedelem miatt ezt meg is tehetik. Tud e még tovább fejlődni valahol hasonlóan a hangtechnika felé egy nemzet a világon ennyire jól, mert nem lesz könnyű a mai helyzetben ezt túl szárnyalni, amit a JAPÁNOK elértek anno. Tilos lesz a műanyag a jövőben sok helyütt, lásd írható cd-k is, és a miniatürizálás, a kevés hulladék miatt ez már a múlt. És a kazetták is nagyrészt műanyagok is.Ilyen hasonló korszak talán már nem lesz, e helyett egészen más lesz, ami a zenei hangzásnak majd új erőt adhat.Így lehet már muzeálisnak is mondani az ilyen régebbi termékeket is, és furcsa lesz nekünk az, mennyire értékesek a gyüjtők számára. Egy zenére azt mondjuk retro, nekünk az amerikai rock and roll, míg másnak a rock, de a mai fiataloknak még a techno is az, mert 1995-ben nem is éltek.Érdemes volt vígyázni a régi termékekre, eszközökre. Ma az ár-érték arány van aki valamiért az 1000 szeressét is megadja néha. Egy példa. Volt a játék bovdenes Wartburg rendőrségi írányíthatos autó, amit 101000 forintért vett meg valaki a vaterán. Ez anno 250ft lehetett. A Moskvics pedálos fém gyerekautó jó állapotban 400000ft-ért is hasonlóan, de ennyiért is még megvették.Még az ilyen feleslegesnek tartott játékok ára is ma horror. Még mondják miránk azt, akik magnót és más régi hifi készüléket vesznek, finomam fogalmazva maradiak.

  • Rumcájsz

    Kováts Lászlónak írok: jó az írása. De “az első megépített tranzisztort germánium és aranylemez összepréseléséből hozta létre Walter Brattain 1947. december 24-én.” És nem a szovjetek építették meg a 60-as évek tájékán.

  • Kováts László

    A szovjetek anno a Sokol táskarádiókat stb, és a Japánok később már a tényleg jóval komolyabb minőséget állítottak elő. Azt pedig szerintem igaz, készülékeket állított elő elsőnek a Szu. Sok volt a koppintás is, a másik technológiáját gyakran ellopták, és később az újabb fejlesztések is, mint a CD is, ezen kívűl is, elég sok más látványos termék volt anno a világ „HIFI” piacán a 80-as évektől is. A nyugat-kelet rivalizálása pedig már inkább a Japánt jelentette, a Keletre gondolva. Szerintem a múltban ennek volt köszönhető, ilyen sokféle áru, mert még a pc sem volt meg mindenkinek.Ez pedig később már betett az egész minőségi zenei írányzatnak, és jó néhány cég JVC, AIWA stb már nem létezik, mert másoké lettek.