English language can be selected in upper left corner (British flag). Feleségemmel nyaralni voltunk, ami még nem az a hír, amiről egy hangtechnikai blogon bármiféle érdekeset lehetne írni, de az úthoz kötődik két olyan esemény is, ami igencsak „ide” tartozik.
Az első eseményről majd egy külön blogbejegyzésben fogok bővebben írni, ugyanis megnéztünk egy hangstúdiót, melynek minden eszköze az eredeti, 1968-ban volt állapotot tükrözi. Ámultam-bámultam és bőszen fotóztam…
A második esemény pedig maga az aktuális „napi megvilágosodás”, amin most már csak röhögök, de igen kellemetlen, infarktushoz közeli állapotot előidéző és tocsogásig leizzasztó órákat szereztem magamnak – ráadásul több lépésben.
Indulás előtt kikapcsoltam / kihúztam a sztereó-rendszer minden elemét, valamint kikapcsoltam a P10 tápgenerátoromat. Ez utóbbi látja el a komplett házimozit, ezért a gyermekeimre gondolva, nem áramtalanítottam, hanem csak a tápgenerátor részét kapcsoltam ki. Ebben az állapotban szimpla elosztóként működik, de ha szükséges, a főkapcsolójával teljesen le is választható (és vele együtt az összes rákötött készülék) a tápellátásról.
Nyolc nap után hazatérve, első lépésként bekapcsoltam a sztereó erősítőmet, majd némi pakolászás után kerestem a Youtube-on egy Oregon koncertet és…
…néma csend. Elindítottam újra, ismét néma csend. Megnéztem az erősítőmet, kikapcsoltam-bekapcsoltam, váltogattam a bemenetek között, de változatlanul csak John Cage 4’33” c. műve hallatszódott.
Pillanatok alatt halmozottan öntött el a víz, vérnyomásom az egekbe szökkent, és már-már el kezdtem szidni itthon maradt gyermekeimet. Előtte azonban, bekapcsoltam a hm-erősítőmet és azt hallgatva indítottam el egy másik felvételt, Vivaldi Juditha Triumphans c. oratóriumát.
Az oratórium a házimoziban azonnal felcsendült – némileg lenyugtatva az idegeimet -, azonban a sztereó rendszeren kizárólag Cage legcsendesebb műve volt hallható.
Megnéztem, leellenőriztem mindent, amit csak tudtam, majd feltettem CD-játszómra egy lemezt, hogy az megszólal-e. Az elindítás után ismét néma csend, amiből kénytelen voltam arra következtetni, hogy bizony a Nu-Vista tönkrement. No de miért, és mikor?
Mit tegyek, kit hívjak, hogyan tovább, mit fogok hallgatni, mennyi idő lesz a javítása? Jöttek sorban a kérdések, de a telefonálgatás előtt szerencsére megnéztem az erősítő hűtőbordáját, ami melegnek bizonyult – tehát, valami van.
Erősítőm az induláskor késleltetve indítja a trafóit, felfűti a nuvistorokat, és csak ezután kapcsolja rá a végerősítőkre egy-egy relével a hangsugárzókat. A relé kattanását hallottam, a végfok működik, hiszen melegszik, de akkor meg mi a fene van…
Lementem alfába, de semmi, lementem bétába is, de még mindig semmi ötlet, majd egyszer csak jött az „óh én marha” felismerés, és bedugtam az elektroszatikus hangsugárzók tápvezetékeit a saját falialjzatukba…
Ezzel mintegy másfél óra alatt sikerült is a sztereó rendszert megjavítanom (és csendben, nagyon csendben, hogy Ottó meg ne hallja, egy kicsit emlegetni kezdtem a nénikéjét, meg persze az enyémet is).
A zene ugyan nem úgy szólt, ahogy megszoktam, de nulláról indult a rendszer, ezért nem foglalkoztam vele.
Este leültünk, hogy megnézzünk egy habkönnyű nyári filmet – amely tervből végül a „Tolmács” lett. Elsőre feltűnt, hogy valami gáz van. Jobb képhez, jobb hanghoz vagyunk szokva, és különben is miért nem szól a szub.
Odamentem a szubhoz, kapcsoltam ki, kapcsoltam be, de semmi. A bekapcsolást jelző lámpácskája sem pislantott, nemhogy a membránja megmozdult volna. Ez bizony kifeküdt. Egy napra ez már sok(k) volt, ezért némileg kezdtem elveszíteni az eszemet és életkedvemet – mert mint írtam, a házimozinak ráadásul rosszabb volt a képe és hangja, mint megszoktam.
Jött az infarktus-szindróma, a leizzadás, az ok, azaz okok keresése, a mások okolása, a „miért pont velem történik” emlegetése, amikor aznap már másodszor jött az „óh, én marha” felismerés.
Lehajoltam és bekapcsoltam a PS Audio tápgenerátort, amit indulás előtt szimpla elosztóként hagytam itthon. A tápgenerátor rész elindítása után a szubom is életre kelt, mert mint kiderült, „elosztó üzemmódban” nem jelenik meg az áram minden kimeneten. Ezt csak este tudtam meg.
A nap végére, a „csak a gond meg a baj” érzéssel telítődve, isten bizony egy kicsit visszasírtam azt a korszakot, amikor a hordozható BRG-be csak simán betettem egy kazettát, és máris megszólalt a zene – vagyis valami, amit a megszólaló zajból, torzításból zenének hallottam…
Megosztom:
Comments