Primare 928 – az igazi duplázós

Egy Bo Christensen nevű dán audiofil építész / ipari tervezőnek 1984-re elege lett abból, hogy ha igazi, nagy, bármilyen hangsugárzót meghajtó erősítő került szóba, akkor mindenkinek kizárólag az amerikai KRELL és Mark Levinson jutott eszébe. Abban az időben egyszerűen nem volt konkurenciája az említett két gyártónak, ha igazi, nagy teljesítményű, akár hatökrös szekeret is elhajtó erősítőről volt szó. Ráadásul a teljesítményhez „elég jó” hangminőség is társult. Az „elege lett” állapotot tett is követte és megalapította a Primare Systems céget, valamint megtervezte a Primare 928 típusszámon futó elő- és monó végerősítőket tartalmazó triót. Ezután 1994-ig Christensen álmodta meg a cég minden termékét.

Tájékozottabb Primare rajongók most talán egy kicsit felkapták a fejüket, hogy hogyan is van ez, mit keres ez a dán a Svédországban székelő Primare életében?

A magyarázat nagyon egyszerű, a Primare céget Music Obsessed Primare Systems néven 1984-ben Dániában, az Olsen banda szülőföldjén alapították. A Primare 928 pedig két év múlva, 1986-ban jelent meg és hódította meg az összes hifi kiállítást, ahol bemutatták.

A lelkesedés egyik oka, a nyolcvanas években igencsak futurisztikusnak számító dizájn – ami mai szemmel is pont annyira különleges és előremutató -, a másik ok pedig az volt, hogy a bemutatókon a korszak legerősítő-gyilkosabb hangsugárzóival, az Apogee ribbonokkal is gyakran „párosították”. Ez meglehetősen komoly feltűnést keltett, mert az említett ribbon hangsugárzók érzékenysége mindössze 72 dB, impedanciája pedig tartósan 1 Ohm. Ilyen körülmények között korábban kizárólag az említett két amerikai márka erősítői voltak képesek „életben maradni”.

A meghökkenést tovább fokozta az igencsak szűkszavú adatlap, amely szerint a Primare 928 végerősítő „mindössze” 100 W / 8 Ohm teljesítményű, de legalább a torzítása nagyon alacsony.

A trio azonban jött, látott – azaz, sokan megnézték, meghallgatták – és győzött. A győzelemnek azonban rendkívül nagy ára volt, mert az árcédulán 8750 font szerepelt. Csak miheztartás végett egy másik készülék ára – a sokak által ismert és igen jónak tartott NAD 3020 integrált-erősítő ára ugyanekkor mindössze 110 font volt.

Tehát a dán Primare 928 – mint a cég első erősítője – rögtön nagyon magasra tette a lécet árban is, minőségben is. No de felmerül(het) a kérdés, hogy egy mindössze 100 Wattra specifikált erősítő miként is lehet „nagyágyú”, miként is lehet odatenni a nagy, amerikai monstrumok mellé. A választ az alábbi ábrán láthatjátok, melyből mindenki számára egyértelműen kiderül(het), hogy 100 W és 100 W között igen-igen jelentős különbség van. Erre különös tekintettel a házimozi-erősítők adatlapjainak bűvkörében élő és igencsak megtévesztett (alaposan átvert) házimozis felebarátaim figyelmét hívnám fel.

A papíron 100 W teljesítményű erősítő igazi duplázós fajta, ami azt jelenti, hogy az impedancia feleződésével duplázódik a teljesítmény. Minden hangsugárzó ilyen erősítő-partnerről álmodozik, a sztatikusok, magnetosztatikusok, ribbonok pedig egyenesen könyörögnek érte. Az ábráról leolvasható, hogy a Primare 928 végfoka 1 Ohm terhelés esetén már igen tekintélyes 955 W teljesítményt ad le, de valójában a 0,5 Ohm  terheléstől sem jön zavarba.

A készülék egyszerűen gyönyörű, a formatervet Jacob Jensen a dizájnjáról kifejezetten híres B&O formatervezője rezignáltan csak annyit mondott róla, hogy a Primare 928 szégyenbe hozza a B&O látványos készülékeit.

A korszak divatos és elfogadott fekete szín mellett, a készülékdobozokat megjelentették a fehérhez igen közelálló szatén színben is, amely színeket arany gombokkal egészítettek ki.

Nemrég az egyik fórumon egy kevésbé kulturált fórumtag igen erősen kardoskodott amellett, hogy neki egy olyan speciális Primare erősítője van, amit a Gyár direkt távirányító nélkül készített. Kijelentése olyannyira nonszensz, hogy már ez az 1986-ban készült erősítő is kapott távirányítót, de a kor technikai lehetőségeinek megfelelően, vezetékeset. Mai szemmel ezen már csak mosolygunk, de a nyolcvanas években a távirányító azt jelentette, hogy 3-4 méter hosszú vezeték végén üldögélt egy kis doboz, amiről vezérelhettük a főbb funkciókat.

A Primare 928 kifejezetten figyelt a lemezjátszót hallgatókra (hiszen abban az időben még elsődleges műsorforrás volt), ezért a beépített igen-igen jó MM és MC erősítője gyakorlatilag bármilyen hangszedőhöz optimalizálható. Az MM-fokozat 10, az MC pedig 12 különböző kapacitás- és impedancia-értékre állítható.

A készülékek alkatrészlistája sem mindennapi: értékre válogatottak, kerámiakondenzátorok, gázzal töltött relék, Sanken teljesítménytranzisztorok, military grade ellenállások, stb. A végerősítőbe mindenre figyelő védelmet építettek be, amelyek közül kiemelném a még ma is nehezen el- és befogadható EMI-zajok elleni védelmet.

A pontos dátum nem ismert (számomra), de a Cég Dániából áthelyezte központját Svédországba

A 928 után a következő nagy dobás a korábban már bemutatott 200-as sorozat, melynek dizájnját és elektronikáját szintén Bo Christensen készítette Bent Nielsen résztvételével.

A Primare 928 a mai napig a legritkább, legkultikusabb és egyben legjobb erősítő a Cég történetében (ennyit a fejlődésről). Ha nagy ritkán – 7-8 évente – előkerül egy-egy eladó változat, annak ára távol van minden realitástól, józan észtől, mégis rendkívül rövid idő alatt el is kel. 2011-ben felbukkant egy szatén színű trió, amit 6000 fontért hirdettek, de az eladási szándékból pillanatok alatt árverés lett, a valódi eladási ár pedig titokban maradt.

Sajnos, a mai Primare minősége már köszönőviszonyban sincs a 928-as és 200-as sorozat készülékeivel, de üzletileg mindenképpen sikeresebb.