Egy tápkábeles történet – Siltech Ruby Hill

Bemutató, Tuning

English language can be selected in upper left corner (British flag).  A különböző hifis fórumokon napi szinten merül fel még ma is az a fixa idea, hogy a tápkábelek bármiféle hatása a velük a tápellátásra csatlakoztatott készülékek esetében csak placebo, mindössze a vásárló önigazolása az elköltött pénzre. Az sem zavarja a témában meglehetősen tapasztalatlan és szűk látókörű hozzászólókat, hogy ez már 30+ éve evidencia, nem zavarja őket, hogy akár maguk is tehetnének legalább egy próbát, ellenben mondják, írják folyamatosan a sületlenségeiket. Ellensúlyozandó a szemellenzős társaság túlzott hangosságát és segítendő, legalább gondolkodásra késztető szándékkal megírom saját (egyik) tápkábeles megtapasztalásomat – Siltech Ruby Hill.

Nagy Musical Fidelity rajongóként egyenes út vezetett odáig, hogy hazahoztam az F16/F25 elő-végfok párost. A forgalmazó ugyan jelezte, hogy, ha már, akkor már alapon mindenképpen az F19-et kellene megvennem. Sokáig azt hittem, hogy ez mindössze a kereskedői véna és érdek javaslata, hiszen látszólag a két végfok teljesen egyforma felépítésű volt, mindössze teljesítményben tértek el (A-osztályban 25 W, AB-ben 100 W volt a különbség, árban pedig sok). Mintegy két hónap után egy szabad délutánomon bevittem a bemutatóterembe saját F16 végfokomat és rezignáltam beleegyeztem az összehasonlításba. Abszolút igazuk volt! Javaslatukat nem pusztán üzleti érdek vezette, hanem baráti jó szándék és tapasztalat. A Musical Fidelity F19 minden hallható paraméterben sokkal jobb volt, szó szerint lezenélte a kistestvért. Nagyon nagy élmény volt együtt hallgatni a két készüléket és egyben rendkívül meghatározó tapasztalat „watt ügyben”.

Ezt mindenképpen le kellett írnom előzményként, mert így történhetett meg az, hogy az említett bemutatóteremben lett átmenetileg egy olyan végerősítő, aminek nagyon jól ismertem a hangját, s ennek Siltech Ruby Hill ügyben komoly szerepe volt.

Örömmel hallgattam az F19-et (és a rendszeremet) és közben gyűjtöttem a pénzt tápkábelekre. Lakásomban önálló tápösvény volt kiépítve a hangrendszerhez, ennek vége és a készülékek közé szerettem volna normális tápkábeleket – Siltech kedvelőként természetesen Siltech-et. SPO-18-ban gondolkodtam, nem igazán szándékoztam árban feljebb menni. Felhívtam a boltot, elmondtam, mit szeretnék és bementem.

A boltban bemelegítve várt a rendszer a saját volt F16 erősítőmmel, a sajátommal megegyező előfokkal és lemezjátszóval – tehát, mintha otthon, saját rendszerben próbáltam volna. A végfokot először a saját gyári kábelével hallgattam meg, majd az SPO-18-cal. Az utóbbival jobb volt, nem sokkal, de a különbség túllépte az érzékelhetőségi küszöböt. Ezután javasolták, hogy hallgassam meg az újabb és jobb, de árban nem sokkal drágább SPX-20 kábelt is – nem bánnám meg. Hittem nekik, meghallgattam és azonnal elővettem a pénztárcámat… A különbség ezzel a tápkábellel már nagy volt. Nyugodtabb, teresebb, szélesebb sávú hangot adott az F16 az SPX-20-szal, mint a kisebbik Siltech-kel, vagy a gyári tápkábellel. A legkisebb kételyem nem volt, hogy tetszik és meg kell vennem.

Ezután tettünk egy próbát és a kiválasztott Siltech SPX-20 tápkábellel kötöttük be a végfok mellet az előfokot és a lemezjátszót is. Tetszett amit hallottam így végül „természetesen” 4 db SPX-20 tápkábelt vásároltam (gondolhatnánk a folytatás ismerete nélkül), mert a hallottak alapján a CD-játszómat is azzal szándékoztam rákötni a hálózatra. Fizettem, majd egy picit leültünk beszélgetni. Közben a rendszerből kikerültek a tápkábelek – azokat becsomagolták nekem -, helyükre pedig bedugtak valamilyen mást, de nem igazán figyeltem meg.

siltech spx 20

Kint az előtérben még megnézegettem a „mütyűröket”, amik egy üvegszekrényben voltak, valamint megtapogattam néhány hangsugárzót. Eközben bent a bemutatóteremben újra indult a korábban többször is meghallgatott zene, én meg legyökereztem… Bénultságom elmúltával visszarohantam, hogy láthassam, milyen új hangsugárzót kötöttek be a rendszerbe, mert a korábban hallott és az akkor megszólalt hang között hangsugárzóban számolva 2-3x árkülönbséget véltem felfedezni. A srácok nem értették a kérdésemet én meg nem láttam az „új” hangsugárzót, hisz a rendszer minden eleme ugyanaz maradt.

Visszaültem a kanapéra és hallgattam a „saját rendszeremet”, ami úgy szólt, mint még soha. Kicsit nehezen fogtam fel, hogy mindössze annyi történt, hogy a próbák után visszakötötték azokat a tápkábeleket, melyeket érkezésem előtt használtak – Siltech Ruby Hill.

Siltech Ruby Hil

Belehallgattam néhány albumba, majd feltettem a kérdést, hogy lehetne-e ugyanúgy kipróbálnom, mint a korábban márt kipróbált kábeleket, tehát minden készülék a gyári kábelről lenne táplálva és a végfokban cserélgetnénk a gyárit és a Ruby Hill-t. Természetesen lehetett, de ekkor az eladók már bőszen mosolyogtak az orruk alatt. Megtörtént az első oda-vissza „dugdosás” és döbbenten hallottam, hogy az F16 jobban szól a Siltech Ruby Hill tápkábellel, mint a nagytestvére az F19 a gyárival. Egész konkrétan készülékcserével felérő változást okozott a tápkábel. Nem volt benne semmi placebo, semmiféle pszichológia, önigazolás-keresés pedig pláne nem, mert nem az én kábeleim voltak – sőt, a félórája vásárolt saját kábeleimtől megalázóan jobban szerepeltek.

Nem igazán tudom írásban azt a gyötrelmet leírni, amit ott akkor átéltem, mert kattogott ám az agyam rendesen, hogy mit is tegyek, hogyan tovább, mert a hallottak alapján az otthoni rendszerem hangja rendesen leértékelődött a számomra. Osztottam, szoroztam, felhívtam az akkori munkahelyem tulajdonosát, majd 3 db Siltech Ruby Hill és 1 db SPX20 tápkábellel távoztam a bemutatóteremből. (A kisebbik kábel a lemezjátszóm tápegységébe, a nagyobbak pedig az erősítőkbe és a CD-játszóba kerültek).

Életem végéig szóló döntést hoztam – legalábbis akkor úgy gondoltam, de a történetnek 16 évvel később folytatása lett.

Siltech Ruby Hil

Több mint másfél évtizeddel a Siltech Ruby Hill tápkábelek megvásárlása után – amit, mint írtam, meghallgatás alapján tettem -, beengedtem valakit, aki magával hozott egy tápkábelt (azaz kettőt). Nem akartam megsérteni, ezért a jelenlétében tettem egy próbát. Belehallgattam néhány kedvenc albumomba, majd kihúztam az ezüst tápkábeleimet és bekötöttem helyettük a hozottakat. Egy világ omlott össze bennem, rommá dőlt mindaz, amit az ezüst kábelekről tudtam, tapasztaltam, mert ezüst tápkábeleim bizony igen-igen gyászosan szerepeltek a próbára hozottak mellett. Gondolom a szokásos csipetcsapat most is placebót, meg önigazolást emleget, csak van egy kis gond a pusztán elméleti síkon létező magyarázatukkal – NEM a saját és igen-igen drága kábeleimet hallottam az említett párosításban jobbnak, hanem a másikat, ami ráadásul huszad árba került. Talán nem ártana ezen (is) elgondolkodni az időnként tényleg agyhalottként viselkedő, ám igen-igen hangos, folyamatosan „hitet” emlegető híveknek.

A hallottak után mindenféle lelki konfliktus nélkül Siltech Ruby Hill kábeleimet eladtam (a vevők sorban álltak érte), és újraépítettem komplett tápösvényemet (villanyórától a készülékekig) a korábbi nagy kedvencemet „legyőző” kábelből.

Megosztom:

Comments

7 comments

  • JOSEPH CSOKA

    Na de mi vagy milyen fajta volt a 20-ad annyiba kerulo kabel?

  • Long

    A szövegben lévő sárga szín mindig linket jelent – klikk! 🙂

  • László

    Az esetlegesen ki lett-e próbálva, hogy az új tápösvénnyel hogyan szólnak a Siltech Ruby Hill-ek? Vajon akkor is ég és föld volt a minőségbeli különbség? (A link csak nekem nem fedi fel az új kábelek pontos típusát? Kérhetném a kábel pontos típusának a megnevezését?)

  • Long

    Az azóta is használatban lévő tápösvény nagyon régi, tömör, vörösrézből készült 2+1+1 vezetékkiosztással: 2 fázis. 1 nulla, 1 védőföld. Radnai Rudolf (Cables) készítette. Minden vezetékénél a minél öregebb vörösrezet preferálja.

    Nem lett kipróbálva, hogy a vörösréz tápösvény végén milyen hatású a Ruby Hill.

  • László

    Köszönöm szépen a válaszokat! Érdekes lett volna egy ilyen megtapasztalás a számomra, mert én pont most egy ilyenfajta dilemma előtt állok. A tápösvényem adott (négy eres, jó régi és vastag sodrott ipari rézkábel) , természetesen már ez is rengeteget hozott hangban, de tovább mozgatja a fantáziámat, hogy a drágább tápkábel (3..4 szeres használt árú Ruby Hill a mostani réz Furutech-hez képest) mit tudna még hozzátenni a végeredményhez. Marad akkor a próba és talán a szerencse. A többi kábelem (IC és hangsugárzó) is Siltech ezüst-arany és nagyon elégedett vagyok a hangjukkal. Ez a blogbejegyzés azért most elgondolkodtatott és elbizonytalanított, hogy biztos jó nyomon haladok-e a fejlesztés tekintetében. Főleg azért, mert egyáltalán nem ismerem Rudibá kábeleinek a hangját. A rendszerem hangja jelenleg egy kissé „brummogós” a sok vintage komponens miatt (Marantz CD 74, JBL L90 hangsugárzók) és ezeken elég sokat dob a Siltech ezüst összekötők magasba húzó hangja. Jó sok meglepetést tartogat ez a kábelezés téma.

  • Long

    Talán, ez segítség lehet.

    A tápösvény elejére tett bármilyen hangú tápvezeték hatással van a tápösvény hangjára. A hossztól függő mértékben átadja a jellegzetességeit.
    Az egyik barátomnak hasonló gondjai voltak, amit nála úgy oldottunk meg, hogy a réz tápösvény elejére, a villanyóránál, pluszban bekötöttünk a Siltech SPX20-ból 50-70-120-150 centis darabokat. Ezek különböző mértékben szüntették meg a rendszer „brummogását”, különböző mértékben „fényesítették” a hangképet.
    Már nem emlékszem, hogy melyik hossz lett a nyertes, de egyértelműen jót tett.

    A történet, és a másoknál is tapasztalt hasonló jelenség alapján úgy vélem, hogy egyetlen Ruby Hill-t, vagy időnként beszerezhető Siltech G7 szerelőkábelt érdemes lenne kipróbálni a tápösvény elején.

  • László

    Köszönöm szépen ezt a jobbítószándékú tanácsot is! Kipróbálom.