Bár két év telt el a Skorpió „A rohanás” c. lemeze óta, annak mégis tökéletes folytatása. Olyannyira, hogy a két önálló lemezt akár egy dupla albumnak is tekinthetnénk. Nincs visszalépés a nyitólendületből, nincs zenei váltás, viszont megmaradt a világszínvonalú hangszeres játék, a zenészek közötti összhang.
Rögtön a nyitószám – Menetirány – önmagában egy komplett lemezre elegendő ötletet, játékot tartalmaz. Keveredik benne a klasszikus rock zene, a progresszívebb hangszer használattal – biztos vagyok benne, hogy a zenészek ezen album elkészítése előtt többször is hallgattak SBB-t, vagy Collegium Musicum-ot (csak hogy a szocialista képviselőit említsem a műfajnak). A „B” oldalon lévő „Vezess át az éjszakán” szintén mindent tartalmaz amit akkoriban ismertünk a rockzenéről – „kibontva”, engedve a zenészeket játszani, szólózni, akár egy lemezoldalnyi anyagot kitölthetett volna.
Sajnos a második albummal kapcsolatban már meg kell említeni a Skorpió egész működését beárnyékoló tényt, katasztrofálisak, klisések, kínrímesek, üresek… vagyis nagyon-nagyon rosszak a szövegek. Óriási a kontraszt a zene és a szöveg között. Kész felüdülés, amikor Frenreisz végre abbahagyja az éneklést és azt teszi, amihez ért, amit nagyon tud – végre zenél. Első albumuk után még azt hihettük, Frenreisz (mint zenekarvezető) felismeri a szövegek néhol fájdalmas ürességét és átváltanak instrumentális zenére, vagy „beszereznek” egy házi szövegírót, de sajnos nem… inkább negyven éve viselik a szövegeiket érő jogos kritikákat.
A lemez megjelenésére Fekete Gábor távozott a zenekarból. Előbb Angliában, majd az Egyesült Államokban telepedett le. Az LGT-nél már megszokott szóhasználattal, disszidált. A politika változását jelzi, hogy 1976-ban a Skorpiót már nem büntették emiatt, az Ünnepnap lemezt nem tiltották be.
Comments