Skorpió – Zene 10 húrra és egy dobosra

Lemezkritika

Nem lehet mással kezdeni, mint azzal, hogy ezen a Skorpió lemezen található a (magyar) rocktörténet legbugyutább szövege, amit mégis mindenki ismer: „Folyóparton ülve, nap süt a szemembe…” Na ugye, hogy ismerős. Tulajdonképpen lehetne folytatni a kínrímesebbnél kínrímesebb szövegek sorát, de maradjunk annyiban, a Skorpió (már említett) híresen rossz szövegei ezen albumon érték el számomra az alulmúlhatatlan minimumot.

Viszont, ha eltekintünk a szövegek irodalmi értékétől, akkor azt kell, írjam, feladatukat remekül ellátták. Az első (trió) lemez dalaihoz hasonlóan egységbe tömörülve lehetett jó hangosan „énekelni” a koncerteken. Sajnos a koncertek hangulatát azonban ez a lemez sem adja vissza.

Skorpio

Úgy gondolom az első trió lemezhez képest visszalépés az album. Mintha elfogyott volna a lelkesedés, kifogytak volna az ötletekből. Természetesen a tagok profizmusa jelen van, Tátrai elsőrangú szólókat „enged el”, Papp Tamás egy-egy számban annyit üt, mint más dobosok egy komplett lemezen és persze Frenreisz is a szokásos szintet hozza – de valahogy az a plusz, ami az előző albumon megjelent, ami azt kiemelkedővé tette, eltűnt.

A gyors „kiégést” a tagok is érezték, ezért 1983 szeptemberében még felléptek a Miskolci Rockfesztiválon, majd a zenekar csendben feloszlott.

További Skorpió
További lemezkritikák

Megosztom:

Comments

1 comments

  • AudiJo

    Direkt megnéztem – a „legendás” nótát teljes egészében Papp Tamás jegyzi (az eredeti Skorpión a dalok-szövegek többségét Frenreisz egyedül jegyzi).
    AudiJo