Synergistic Research MiG SX készülékalátét

English language can be selected in upper left corner (British flag). Mielőtt még belekezdenék a történetbe, előre szólok, hogy senkinek nem javaslom a Synergistic Research MiG SX alátétek beszerzését. Ugyanakkor, ha valaki a rendszere forráskészülékéből szeretné kihozni a maximumot – függetlenül attól, hogy az CD-játszó, hálózati-lejátszó, vagy éppen számítógép -, feltétlenül javaslom, hogy legalább gondolkodjon el a száraz kenyér + víz diétán, hogy mégiscsak vehessen egy Synergistic Research MiG SX triót.

Megmondom őszintén, nagy dilemmában vagyok amióta hallottam a Synergistic Research MiG SX hatását, és azon töröm a fejemet, miként is lehetne a felépítéséből, hatásának pozitívumaiból valamit „leolcsósítva” átcsempészni a saját rendszerembe (saját rendszereinkbe).

Azért annyira ne siessünk, mielőtt leírom, hogy az alátét működési elvéből miként is tudunk legalább egy kicsit „ellopni” – mert lehet -, kénytelenek lesztek elolvasni a történetet is, ami az Imressiviában esett meg a legutóbbi zenehallgatós, beszélgetős, kávézós összejövetelünkön. (Már csak a nagyon finom kávé miatt is érdemes ezekre a vasárnapi szeánszokra eljárni.)

Az Impressiviában hetek óta vendégeskedik néhány Synergistic Research kábel, tápszűrő, akusztikai eszköz és a jelen poszt tárgyát képező Synergistic Research MiG SX alátét. Az Impessiviában megszokott hang ezen SR-gyártmányok hatására jelentősen megváltozott. Nincs szükség AB-tesztre, mert egyszerűen más, mint hónapokkal korábban – gondolom, nem kell litániát írnom arról, hogy mekkora bullshit a folyamatosan emlegetett, mindössze pár másodperces „hallásemlékezet”.

A legutóbbi összejövetelnek konkrét oka is volt, Menyhárt László (Menyus) elhozta a legújabb fejlesztésű audio-PC-jét és azt szándékoztunk meghallgatni. Addig is, míg megérkezett, egy laptop-ról szólt a zene, ami 3 db Synergistic Research MiG SX alátéten volt elhelyezve. Menyus (és PC-je) megérkezéséig nagyon sok felvételt meghallgattunk, így a rendszer (és a laptop) tónusa, hangzása alaposan „belénk ívódott”.

A forráscsere némi nehézséggel indult, mert a PC belsejét útközben sikerült a zuhogó esőben meglocsolni – pedig Húsvét még nagyon messze van -, de a gép stabilitását, megépítésének milyenségét minősítendő, az néhány percnyi próbálkozás után hibátlanul beindult. Megvártuk míg bemelegedett, ami az audio-PC-ben lévő fűtött órajel miatt különösen fontos, majd Menyus elindította az első felvételt, majd a másodikat…

Őszintén megvallva, nem igazán nyűgözött le. Bár lehetett hallani, hogy a PC hangja nagyobb felbontású, mint az addig hallott laptop volt, de hallgathatóságban, zeneiségben elmaradt tőle. A korábbi, „laptopos” hang egyszerűen jobb volt – ahogy a többiek arcát elnézegettem, nem csak szerintem.

Pusztán a tudatosítás, az elgondolkodtatás miatt ezt most megismétlem, amikor a laptop volt a forrás, több zenét „kaptunk” a rendszertől, mint amikor bekötöttük a „csodamasinát”, amiben csak a belső kábelezés többe került, mint a komplett laptop. Valami nagyon nem stimmelt, mert a fizika és a hallottak igencsak ellent mondtak egymásnak. Ahogy tovább melegedett a PC, javult ugyan a hangja, de a laptop zeneiségét, hallgathatóságát változatlanul „visszasírtam”.

Ezután bekerült a PC alá három darab Synergistic Research MiG SX alátét, melyek korábban a laptop alatt voltak és azonnal helyre állt a rend az erőben.

Menyus audio-PC-je azonnal bebizonyította, hogy fölényesen jobb, mint a korábbi forrás és elkezdett olyan szinten zenélni, hogy (szerintem) mindnyájan elfelejtkeztünk arról, hogy tulajdonképpen tesztelni jöttünk össze. Az így kapott hang magát Menyust is meglephette, mert nagyjából ötször kérdezte meg, hogy akkor mi is az az alátét, ami bekerült a számítógépe alá…

A hallottak / tapasztaltak alapján érdekes gondolatkísérleteket lehetne folytatni arról, hogy mikor járunk jobban? Válasszuk a sokkal olcsóbb laptopot az ugyanannyiba kerülő alátétekkel, vagy válasszuk a sokszorta többe kerülő audio-PC-t. A kapott hang szempontjából mindenképpen az előbbi lenne a jobb választás, de ki a fene venne egy laptop alá 1000 dollárért három lábat. Ez már bizony az az ártartomány, amit sokmilliós készülékek esetén érzünk reálisnak (vagy még ott sem), pedig a kapott hang egyértelműen bizonyítja, hogy olcsóbb készülékek, rendszerek is igen sokat profitálnak belőle. Emlékezzetek csak a „nagy rendszer” helyébe került minitorony által nyújtott hangminőségre, amiről külön blogbejegyzést írtam, és amire azóta is rendszeresen utalok.

Vegyünk-e drágább készülékek alá Synergistic Research MiG SX, vagy bármilyen hasonló minőségű és árú alátétet (pl. Frank Tchang ASI-lábakat)? Azt mondom feltétlenül, mert nélkülük még csak fogalmunk sem lehet arról, hogy valójában mit tudnak az adott készülékek.

Mivel SR MiG lábakat is, ASI-t is csak kevesen engedhetnek meg maguknak, így néhány gondolat arról, hogy mit is vehetnénk át egyszerűen a megoldásaikból – úgy vélem, nyitott szemmel / füllel járni, ötleteket „átültetni” nem bűn.

A Synergistic Research MiG SX javasolt elhelyezési módja az, hogy a korongok ne egy irányba nézzenek. 2 korongot a gömbölyű végével lefelé, 1 korongot pedig felfelé helyezzünk el az adott készülék alatt, vagy éppen fordítva, 2 felfelé nézzen, 1 pedig lefelé. Az első esetben pontosabb, részletezőbb, a másodikban pedig melegebb, basszusban dúsabb hangot kaphatunk. Van benne logika, amit azonnal ki is próbálhat mindenki, aki valamilyen fémtüskét, fa fiókgombot, kúpot, vagy különböző szélességű palástok közé fogott golyós megoldást használ. Tegyétek be úgy az alátéteket a készülékek alá, hogy az egyik csúcsa / kúpja / keskenyebb palástja lefelé nézzen. Ez kerüljön a transzformátor vagy a CD / DVD / BD futómű alá. A másik kettő pedig csúccsal / kúppal / keskenyebb résszel nézzen a készülék felé. Tüskével a legegyszerűbb értelmezni – tehát 1 tüske lefelé néz, 2 tüske pedig felfelé, ezt ültessétek át a többi megoldásra. Vagy éppen fordítva, 2 tüske lefelé, 1 pedig felfelé nézzen – az „egyedülálló” ebben az esetben is a trafó, vagy a futómű alatt legyen.

Ha megnézitek a MiG és az ASI alátétet, találtok benne azonosságot. Egyik sem teljes felülettel fekszik fel, hanem a sima részre „beültettek” három apró csapágygolyót. Ezen szintén érdemes elgondolkodni. Azok, akik különböző fa alátéteket használnak (pl. Cardas), vásároljanak kb. 2 mm-es acélgolyókat, fúrjanak három nagyon apró lyukat a fába – a fúrást a fa keménységétől függően helyettesíthetitek egy csillag-csavarhúzó, vagy bármilyen hegyes tárgy benyomásával – és az üregbe ragasszátok be a 3-3 csapágygolyót. Az így módosított alátétnél a készülék nem közvetlenül a fával, hanem a fába ültetett fémgolyóval érintkezik.

Mindkét javasolt „mod” nagyon egyszerű és ha nem tetszik az eredmény, visszafordítható – ráadásul az első esetben ez szó szerint értendő.

Amennyiben jutottatok valamire, osszátok meg velünk pro és kontra tapasztalataitokat.