Thales lemezjátszó – TTT-Compact II

Nagyon sok évvel ezelőtt találkoztam egy Brinkmann lemezjátszóval, amelyen olyan, Thales gyártmányú hangkar volt, melynek működését és egyáltalán, a működési elvét elsőre nem értettem. Majd másodikra sem, de mintegy félórányi karbámulás és a hallgatott hanglemez lejátszása közbeni változások után végre kezdtem kapizsgálni, hogy mitől is más az említett hangkar (HiFiction Thales AV), mint bármi más, amit addig és azután láttam, hallottam.

Sajnos, a Thales azóta beszüntette az igen érdekes megoldás gyártását, de annak elvét leegyszerűsített és egyben sokkal kezelhetőbb módon a mai napig felhasználja hangkarjaiban.

A hanglemezek minőségi lejátszásával kapcsolatban a fizika folyamatosan azon ügyködik, hogy a megszólaló hang minél rosszabb legyen. Ebbe a konstruktőrök és persze a hifisták nem nyugszanak bele, ezért folyamatosan készülnek az újabb és újabb olyan megoldások, melyek egyes mérhető paramétereket, egy picit jobbá tesznek. Ez nem biztos, hogy feltétlenül jobb hangot is eredményez, de valami mindig változik, valami mindig történik a lemezjátszók körül.

Na jó, természetesen nem szeretnék gonosz lenni – pláne a barátaimmal szemben -, de amikor ugyanazon lemezjátszó már a sokadik tuningalkatrészt kapja, amitől majd aztán tényleg úgy fog szólni, ahogy szeretnénk, egy kicsit mosolygok. Mosolyom pusztán annak szól, hogy egy-egy lemezjátszóra már maga a tervező sem ismerne rá, mert az alapból, az eredeti állapotból szinte semmi sem maradt.

…és természetesen mosolyogjunk rajtam, aki a NAD „Rút Kiskacsáján”, vagy éppen a DUAL 505-3 lemezjátszóján szinte mindent kicserélt, átalakított, átépített. Ez már csak egy ilyen hobbi.

Visszatérve a Thales hangkarra, az egy nagyon fontos, sőt alapvető problémára nyújt igen hathatós megoldást, és ez pedig a belsőbarázda-torzítás megszüntetése, a hangszedőnek a hanglemez bármely területén való, a vágófejjel, vágótűvel azonos szögben való tartása.

Az egy pont körül elforduló hangkarokkal lehet „játszani”, lehet a beállításain finomítani, lehet a karhosszt növelni, de valahol valamilyen mértékű hiba mindig fel fog lépni. E szempontból tökéletes megoldást a tangenciális karok nyújthatnak, de azoknak is megvan a maguk hibája, bár egy Clearaudio Statement TT1 hangkart, vagy minden hifista Gyuribácsijának légpárnás tangenciális karját mindenki szívesen látná lemezjátszóján.

A Thales karok azonban megmaradtak az alap, az egy pont körül elforduló megoldásnál, de alkalmazzák a „csodafegyvert” a dupla kart. Igen, a Thales hangkarok ikrek, melyek dupla karcsövet és(!) dupla, egymástól teljesen elkülönített ellensúlyt tartalmaznak.

Miközben a rögzítési pont körül a hangkar elfordul (pardon, a hangkarok elfordulnak), a rögzített hangszedőnek „vízszintes szöge” is folyamatosan változik, tehát a hanglemez barázdáihoz képesti vízszintes szöghiba nulla.

Ez azt eredményezi, hogy a hangkép nem változik a lejátszás során, nem jelentkezik a belsőbarázda-torzítás, és a legbelső barázdába vágott fortisszimókat is hiba nélkül játssza le a hangszedő-hangkar páros.

A Thales hangkarja(i) igen elegáns megoldás(ok).

A blogbejegyzésnek azonban van egy másik oka is és ez az, amire mindenképpen szeretném felhívni a figyelmeteket. Különös tekintettel a konstruktőr beállítottságú, műszakilag jártasabb olvasókét, valamint persze azokét, akik esetleg éppen most állnak lemezjátszó vásárlása előtt.

Bár nincs lemezjátszóm, de ez nem jelenti azt, hogy nem szeretem azokat, mint tárgyakat, és főleg, nem jelenti azt, hogy ne hallanám, hogy mire képes egy-egy nagyon jó analóg rendszer néhány különleges hanglemezzel. Időnként némileg negatívnak tűnő hozzáállásom oka egészen más természetű – egyszerűen a zenehallgatókkal szemben nem tartom fair dolognak, ha általánosítunk az analóg-digitális párbeszédek során.

Barátaimnak, ismerőseimnek köszönhetően nagyon gyakran van lehetőségem hanglemezeket, lemezjátszókat hallgatni. Ugyanez igaz a Dream Audióra is, ami közel van lakásomhoz, a cégvezetőt pedig a barátomnak tekinthetem. Sohasem sértődik meg azon, ha esetleg nem lelkesedem olyasmiért, amit ő jónak tart, nem néz rám lekicsinylően, nem utál ki, ha azt mondom, „ez / az bizony, nem az én ízlésem szerint muzsikál”.

Meghallgattam nála több lemezjátszót – mindenféle típus, mindenféle elv -, de valahogy nem éreztem úgy, hogy a megmaradt 500 hanglemezemhez a közeljövőben lemezjátszót kellene vennem, de ez kizárólag az én hibám. Az analóg hangzás vitathatatlan előnyeit eddig csak a bemutatóteremben lévő stúdiómagnó(k) és eredeti mesterszalagok hallgatása során hallottam egyértelműnek, ami egészen más világ, mint a digitális, de bizony még a lemezjátszókhoz, hanglemezekhez képest is komoly előrelépés. Abszolút megértem, hogy miért választják hobbink legdrágább módját egyre gyakrabban.

Legutóbbi ott jártamkor – átmentem kávézni és a legújabb pletykákat meghallgatni -, a digitális forrás hallgatása után, Attila feltett egy albumot az éppen használatban lévő Thales TTT-Compact II lemezjátszóra, melynek hangkarjának felépítése olyan, mint amiről néhány bekezdéssel korábban beszámoltam.

Elcsendesedve hallgattam a zenét, és tulajdonképpen tetszett, de semmi különös. Nem éreztem jobbnak, vagy rosszabbnak, mint pl. a sokat hallgatott nagy AVID lemezjátszót.

Egyszer csak Attila felpattant – szó szerint idézem: „de hülye vagyok” kijelentéssel -, majd kihúzta a lemezjátszóból a tápot.

Ezt most megismétlem, mert kezdtem azt hinni, hogy már mindent láttam, engem semmivel nem lehet zavarba hozni, de ez nagyon meglepett – a Thales lemezjátszót leválasztotta a tápellátásról. A TTT-Compact II motorja akkumulátoros táplálású, így az zenehallgatás közben teljesen függetleníthető az elektromos rendszer zavaraitól, hullámzásaitól, a rajta lévő milliónyi zajtól.

A tápról való leválasztással a lemezjátszó hangja bizony észrevehetően javult. Olyannyira, hogy le kell írnom egy bizony igen furcsán hangzó jelzőt, a hang kifejezetten analógosabb lett. „Némileg” megdöbbentem. A megdöbbenésem csak fokozódott, amikor az „Imigyen szóla Zarathustra” hatalmas energiákat megszólaltató és a hanglemez belső barázdáira eső tételei torzítás nélkül hagyták el a hangsugárzók membránjait.

Az évtizedek alatt nagyon sok akkumulátoros készüléket hallottam – phono, előerősítő, DAC, CD-játszó -, de akkus lemezjátszóról még nem hallottam. Mindenképpen érdemes elmenni meghallgatni, tapasztalatot szerezni vele, és persze mindenképpen érdemes megnézni, meghallgatni, hogy miként lehet egy pont körül elforduló karral nulla szöghibát elérni.

DIY beállítottságú zenehallgató társaink, ha saját készítésű hangkarban gondolkodnak, ötletet meríthetnek a Thales karból (esetleg annak korábbi változatából), mások pedig akár át is alakíthatnák egyenfeszültségű hajtómotorjaik tápellátását akkumulátorosra.

…és persze már a hangja miatt is érdemes meghallgatni a Thales TTT-Compact II lemezjátszót, mert hosszú idő után ez az első készülék, aminek hangja nagy hatással volt a lelkemre. A kiegészítőket azért nem sorolom fel, mert azok alapvetően ugyanazok (voltak), mint a többi 3-4 lemezjátszónál, amiket az elmúlt hónapokban, Dunaharasztiban meghallgattam, tehát a különbség nem azokban rejlik.