Váratlan helyről jött visszahatás – hálózati lejátszás

Audio, Egyéb, Tuning

A hálózati lejátszás – légyen az zenehallgatás, vagy filmnézés – rendszeresen nagy port kavar. Azaz nem is maga a hálózati lejátszás, hanem az, hogy a zenehallgatók, filmnézők szinte naponta vesznek észre, fedeznek fel olyan jelenségeket, melyeket az informatikai hálózatok építésével, üzemeltetésével foglalkozók lehetetlennek tartanak.

Eme felfedezések rendszeresen arra sarkalják az említett informatikusokat, hogy egyrészt hangosan nézzenek hülyének minden zenehallgatót, filmnézőt, másrészt az adott információt, információkat személyes sértésnek véve indítsanak egész pályás letámadásokat.

Ebből következően az “egyik oldal” egyre inkább félve meri elmesélni, leírni valós tapasztalatait, a “másik oldal” pedig egyre inkább két részre szakad. Gondolkodó, a hálózati lejátszás témakörében valós tapasztalatokat szerző, és a tapasztalatok alapján fejlesztőkre, és a többiekre, akik homokba dugott fejjel ismételgetik a “csak egyesek és nullák, meg a banki adat hibátlanul megy át, stb.” mantrákat.

A múltbéli tapasztalatok alapján dönthettem úgy, hogy befogom a szám, nem állok neki billentyűt koptatni, és akkor a kevésbé kulturált informatikus(ok) nem fognak ismét megfenyegetni. Valamint dönthettem úgy is, hogy igenis megírom a “váratlan helyről jött visszahatást”, és ezzel segíthetek filmnéző, zenehallgató felebarátaimnak – és persze további gondolkodásra, elmélkedésre sarkalhatom az informatikusok (szerencsére) egyre nagyobb azon részét, akik képesek (és akarják is) összekötni a tanultakat és tapasztaltakat.

Minden a rendszer-leépítéssel kezdődött, ami a hangrendszer szétszerelése, a kütyük leszedése és elpakolása mellett beindította a szortírozás, a felesleges dolgok elajándékozása, kidobása folyamatát.

A fiókokból, polcok hátsó részéről sorban kerültek elő régen elveszett tárgyak, ismeretlen eredetű és rendeltetésű “izék”. Így találtam rá egy szimpatikus kinézetű antenna-elosztóra is, ami súlyos is, aranyozott is és Audioquest is.

hálózati lejátszás

Némi gondolkodás után eszembe jutott, hogy hol használtam és honnan került ki, amikor úgy döntöttünk, hogy a házimozihoz használt TV-n senki sem néz és nem is akar nézni TV-adásokat.

Már azon gondolkodtam, hogy kinek adhatnám oda, amikor eszembe jutott, hogy a házban valahol mindenképpen kell lennie egy 75 Ohmos elosztónak, mert hiszen feleségem a konyhai TV-n néha főzős műsorokat “néz” főzés közben, a gyerekem szobájában pedig lehet nézni a Forma 1 futamait.

A Digi előfizetői vagyunk, ezért optikai-kábelen érkezik minden információ. A modem egyik kijáratán, koax-kábelen távozik a jel a két TV-nk felé, ethernet-kábellel pedig rácsatlakozik az egyik routerünkre. Egy antenna-kábel megy ki, viszont két TV-nk van, logikus, hogy valahol szétágazik, és ha már szétágazik, azt valamilyen elosztó segítségével teszi, és akkor én csak azért is beteszem annak a helyére az Audioquest-et.

Ezt idáig könnyű volt végiggondolni, de hol a fenében van az elosztó?

A kábeleket követve kiderítettem, hogy nem lehet máshol, mint a teraszunk tetején a házfalon, amit a létránk segítségével le is ellenőriztem, majd még mielőtt a lelkesedésemet elvesztettem volna, az aranyozott elosztóval a zsebemben felmásztam és kicseréltem a régi, kicsit kopott, kicsit koszos elosztót a “szépre”. A külcsínyen kívül felfedeztem még egy “aprónak” tűnő különbséget, a régi 1 GHz-es volt, az új 3 GHz-es.

A csere után ellenőriztem, hogy minden rendben van-e, ezért bekapcsoltam a konyhai TV-t. Úgy éreztem, hogy bemesélem magamnak, de mintha javult volna a képminőség – de ebben nem voltam teljesen biztos. A fiam TV-jén – ami egy 4K-s, sokkal modernebb, sokkal jobb típus – már egyértelmű volt, hogy valami biztosan van. Az SD és HD adások között megnőtt a különbség. A HD adások korábban nem megszokott minőségben jelentek meg – félreértés ne legyen, nem ugrásszerű, hanem észrevehető különbség -, ezért egy kicsit ott maradtam élvezkődni.

Egy idő után visszamentem a nappaliba és nyomtam egy start gombot, hogy folytathassam a szerelés miatt abbahagyott zenehallgatást…

A Youtube-ról érkező zene minősége – vagyis a hálózati lejátszás – megváltozott.

Egyértelműen egységesebbé, koncentráltabbá, megfogottabbá, simábbá, élvezetesebbé vált. Olyan érzés volt, mintha valamilyen torzítás tűnt volna el a hangképből. A legfeltűnőbb azonban a felső, legfelső hangok – fémfúvósok, ütősök, húrok, stb – “kinyílása”, részletezettebbé válása volt.

Örültem neki, és még mielőtt okot, magyarázatot kerestem volna, eszembe jutott, hogy az egyik fórumos csoportban valaki pont ilyen jelenségről számolt be. A szolgáltatótól antenna-kábelen érkező internetes jelből “kibontott” zene minősége javult, amikor a régi elosztót és a csatlakozókat kicserélték. A hozzászólások között még teljesen érthető és logikus magyarázat is volt, tehát minden ok, megnyugodhatok.

Megnyugodtam, hogy olyasmit hallok, ami még a hálózatépítéssel foglalkozó informatikusok szerint is hallható, tehát nem vagyok sarlatán, senki sem fog hátba támadni, ha beszélek róla.

Este leültünk megnézni egy filmet, de előtte belenéztem abba, amit pár nappal korábban láttam. Teljesen egyértelmű, hogy a hálózati lejátszás képminősége is javult, valamint teljesen egyértelmű, hogy a filmhangok teresebbek lettek, és a felső frekvenciatartomány filmzenéken, effekteken is nyitottabb, életszerűbb lett.

Ekkor már nagyon örültem, hogy az elosztót nem dobtam ki, nem ajándékoztam el, hiszen nem csak a TV-jel, hanem a hálózati lejátszás is egyértelműen javult. Hallelúja…

Azaz, mégsem hallelúja, mert van egy gondom – a figyelmesebb olvasó már ki is találhatta -, de előtte megemlítek valamit: Évek óta javaslom, hogy ha valaki nem a hálózati-lejátszójáról hallgat zenét, hanem pl. CD-t, LP-t, akkor a hálózati-lejátszójából húzza ki a LAN-kábelt. A kihúzás eredménye némileg jobb hang, ami van annyival jobb, hogy érdemes legyen kihúzni.

Eme javaslatom többször váltott már ki hangos hahotázást, mint pl annál a rendszergazda hobbitársunknál (is), akinél ezt megemlítve, lemezhallgatás közben odamentem hálózati-lejátszójához és kihúztam belőle az ethernet-kábelt… Azóta már nem vicclapként  olvassa a Long blogot, amiben komoly szerepe lehetett annak is, hogy látogatásom során rendszerének hangján egyetlen fillér elköltése nélkül, pusztán a hangsugárzók, készülékek, kábelek átrendezésével, a helyes fázis megtalálásával sikerült annyit javítanom, amit még ő is észrevett.

A gondom pedig az, hogy optikai-kábelen kapjuk a szolgáltatótól a jelet, ami a modemben alakul át elektromos jellé, és az egyik csatlakozóról koax-kábelen “jobbra” elmegy a TV-jel, a másik csatlakozóról pedig ethernet-kábelen “balra” az “internet”. Az említett, és kicserélt elosztónak semmilyen közvetlen kapcsolata nincs a hálózati lejátszás során használt jellel, az nem megy rajta keresztül…

Ugye, most már ti is érzitek, hogy ebből még lehet gond, ebből még lehet “vesszőfutás”.

Biztosan van rá értelmes, ésszerű magyarázat – persze, hogy van. Azonban ez egy újabb olyan jelensége a hálózati lejátszás egyre inkább háklisnak tűnő folyamatának, ami ismét ellent mond a “csak egyesek és nullák” mantrának.

Megosztom:

Comments

Leave a Reply

EnglishFrançaisDeutschMagyar