Vibracsi est az Impressivia bemutatótermében

English language can be selected in upper left corner (British flag).  A Vibracsi alátét – ami immár eljutott az Impressivia bemutatótermébe is – az elmúlt hónapokban igen jelentős fejlődésen ment keresztül. Ennek köszönhetően megszületett a 13 golyós, tömör fából készült legnagyobb változat, valamint létrejöttek olyan kiegészítők, melyek készülékek, hangsugárzók tetején fejtik ki pozitív hatásukat.

Fejlődésen ment keresztül a megítélése is. „Tegnap” még sokan megmosolyogták, élcelődtek rajta, ma meg már a „tegnapi mosolygók” közül is többen használják, sőt az eredeti, kicsi változatról tovább léptek a nagyra.

Azt csak széljegyzetként említem, hogy olyan felebarátainktól is kaptam szívet melengető visszajelzéseket, akik a longos ötleteteket, javaslatokat évek óta nem tudták (nem akarták) el- és befogadni. Majd kipróbálták a javasolt Vibracsi korongot, és a pozitív tapasztalatok alapján rászánták magukat, hogy ellenszenvükkel, ellenérzéseikkel dacolva, végre kipróbáljanak egyéb longos „agymenéseket” is. Jé, működnek.

No de jöjjön inkább az Impressivia sztori.

János (a tulajdonos) azzal a kéréssel hívott fel, hogy lehetne-e a bemutatóteremben egy alapos Vibracsi-tesztet tartani, mert sok jót olvasott róla, és szívesen megtapasztalná saját füllel is a hatást. Gyorsan összekötöttem a feleket, majd vártam az eredményt, vagyis a közös meghallgatás időpontját.

Ez a „megmérettető” időpont hétfőn este volt, és frappánsan le is zárhatnám a történetet azzal, hogy a Vibracsi megmérettetett és maradt, de talán kíváncsiak vagytok a részletekre is.

A rendszer végén a Destination Audio Nika típusú monstruma szólt a maga 114 kilójával, a meghajtásáról egy aprócska, 3 Wattos csöves integrált gondoskodott. A digitális zene analóggá való átalakításának feladatát pedig egy Lampizator DAC vállalta magára.

A találkozó hangos és lelkes beszélgetéssel indult, amit a házigazda „erélyesen” félbeszakított – elvégre nem csevegni, hanem tesztelni jöttünk össze.

Kicsit hallgattuk a Vibracsi nélküli Impressivia rendszert, megszoktuk a hangját, a tónusait (amit egyébként már többen ismertünk), majd kineveztük az erősítőt egyes számú tesztalanynak.

Sajnos, a hifisták igen jelentős része még mindig nem képes elfogadni, sőt, egyenesen placebónak tartja, de bizony a mozgó alkatrész nélküli elektronikák – pl. erősítők – pont annyira érzékenyek az alátámasztásuk mikéntjére, mint akár egy lemezjátszó, vagy éppen hangsugárzó.

Az erősítőt ezért négyféle alátámasztással hallgattuk meg, és bizony, már az első hangoknál megkülönböztethető, négyféle hangképet hallottunk.

A gyári, masszív gumiláb volt az alap, az egyes hangkép, amihez hasonlítottuk a többit.

Fémtüskés alátéttel a hang felbontása, részletezettsége megnőtt, de – véleményem szerint – ez a hallgathatóság rovására ment. Jó dolog ugyan a különböző alapanyagú, méretű fémtüske, de az előnyök mellett különböző mértékben mindig csökkentik a hallgathatósági faktor.

Vibracsikat téve az erősítő alá, minden irányban megnyílt a tér, selymesebbé vált a hang, és isten bizony torzítások tűntek el. Volt, aki szerint a mélybasszusban hangok tűntek el, mások szerint csak annak kopogása szűnt meg – így kíváncsian vártuk a folytatást.

Negyedik változatként a Vibracsik tetejére (az ott található lukba) bekerült egy-egy acélgolyó, és az erősítő azokon támaszkodott fel.

Az előző körben megtapasztalt előnyök mellett, tisztábbá, pontosabbá és mélyebbé vált a basszustartomány, tovább simult a hang, és érdekes módon, azzal együtt, hogy nőtt a részletezettség, egyben megnövekedett a hallgathatósági faktor is.

„Nem hivatalosan” kipróbáltuk kerámiagolyókkal is (ahogy egy korai javaslatomban szerepelt), de a fémgolyóval jobb az eredmény. Sajnos, akik eddig kerámiát használtak, kénytelenek lesznek azokat fémgolyókra lecserélni – feltéve, hogy szeretnének további előrelépést a rendszerük hangképében.

A fémgolyós próba (azaz próbák, mert már sokan kipróbáltuk és cseréltük ki kerámia golyóinkat a Vibracsin acélra) ismét igazolta, hogy a dogmák a hifiben igen gyakran megdőlnek. Az acéltól, mint alapanyagtól, fémes, kemény, fárasztó hangképet várnánk, ehelyett a Vibracsira tett plusz acélgolyó a több részlettel együtt nagyobb fokú hallgathatóságot, selymességet visz a hangképbe.

Ezután nekiláttunk a szó szerint legnehezebb próbának, Vibracsi került a hangsugárzók alá is. Igazi, háromemberes feladatnak bizonyult, főleg a második menet, amikor a Nika hangsugárzók alá a Vibracsi teljes kiépítése került – Vibracsi korong + acélgolyó + „fedőkorong”.

Az első megszólaló hang után, majd továbbhallgatva a tesztfelvételt, egymás után szólaltunk fel, hogy ez nem ugyanaz a felvétel, azaz persze ugyanaz, de egészen biztos, hogy másik állomány.  LP forrás esetén azt mondtuk volna, hogy egy átlagos licence helyett egy eredeti, amerikai első kiadás került lejátszásra.

A hatalmas hangsugárzó alatt a méretben és súlyban elenyésző alátétek olyan mértékű változást, olyan mértékű javulást hoztak (plusz az erősítő alá, és a DAC alá bekerült korongok), hogy a házigazdánk, János arcán megjelent az elégedett és boldog mosoly…

Harmadszor volt módom meghallgatni a Destination Audio hangsugárzóit, de a korábbi, udvarias véleménynyilvánítások után, most már őszintén le tudom írni, hogy ez bizony a tölcsérek ellenére kifejezetten tetszett. Sőt, a Rammstein felvétel (amibe sajnos csak röviden hallgattunk bele) tökéletesen megadta az élőben hallott filinget – és mindezt mindössze 3 Watt teljesítménnyel.

Valószínűleg nem csak én éreztem, hogy igen jelentős változást hoztak a hangsugárzó alatt a Vibracsi korongok, mert a forgalmazó már a meghallgatás közben azt tervezte, hogy miként fogja a korongok hatását a hangsugárzók tervezőjének demonstrálni.

Érdekes – és egyben megnyugtató módon – találtunk olyan helyet is, ahol a Vibracsi csillapítás rontott az összképen. Azaz, nem maga a Vibracsi korong, hanem a készülékek, hangsugárzók tetejére (is) tervezett golyós „ellendarab”. Ennek hatását az erősítőn és DAC-on elhelyezve pozitívnak ítéltük meg (ott is maradtak), azonban a hangsugárzó tölcsérére téve, kifejezetten rontottak az összképen – gyorsan le is szedtük róla.

Utolsó lépésként – már csak a játék kedvéért – rátettem 3 db apró, lepkesúlyú kerámiagolyót az ólomsúlyú hangsugárzókra. A zene elindítása, majd megállítása után hosszas csend következett, majd egyikünk óvatosan megszólalt – biztosan csak bemeséli magának, de egyértelműen változott a hang. Ezután mindenki megnyugodott, mert mindenki hallotta, de mindenki nonszensznek tartotta, hogy a három „lepkefing” golyócska a térhatáson kívül még a Nika mélytartományát is képes tisztábbá, pontosabbá tenni…

…és reggel kaptam Jánostól egy SMS-t, melyben megírta, hogy feltett még további két-két kerámia golyócskát a hangsugárzókra.

Tapasztalatokkal, jó zenékkel, jó hanggal feltöltődve zártuk az estét, és bár mi eljöttünk, a Vibracsik maradtak, így azokat az Impressivia bemutatóteremben – a készülékekkel együtt – magatok is meghallgathatjátok.