Vibracsi hangszóróállvány – az ötleteléstől a megvalósulásig

A Vibracsi hangszóróállvány (valójában hangsugárzóállvány, de a köznyelv már így szokta meg) ötlete abban a pillanatban megszületett, amikor megláttam az elkészült Vibracsi készülékállványaimat. Mondom, az ötlet megszületett, ami mindössze annyi volt, hogy egyszer majd a távoli jövőben, egy távoli galaxisban kellene tervezni és építeni valamit, ami tartalmazza a készülékállványaim alapanyagait, rezgéscsillapító megoldásait, és hangsugárzót lehet majd rátenni.

A Vibracsi hangszóróállvány ügye itt meg is állt, mert akkor úgy gondoltam, hogy a nappalink elrendezése miatt, úgysem férne el.

Korábban írtam egy beszámolót arról, hogy pár évvel ezelőtt átalakítottuk a nappalinkat, és harminc év után, végre lett lett családbarát, kényelmes közösségi terünk, amelyben nem a hangrendszer uralja a teret, hanem akár 8-10 családtagunk, barátunk is elfér egyszerre. Ez azzal a kompromisszummal járt, hogy a készülékállványok bekerültek a könyvespolcok közé / alá, a hangsugárzóim pedig kaptak egy-egy megerősített, némileg átalakított polcot.

Természetesen tudtam, hogy ez messze nem ideális állapot hangilag, de abszolút ideális családilag, ezért elfogadtam – de azért több dolgot is kipróbáltam, megvalósítottam, hogy az adott polcokon a hangsugárzók a legjobban érezzék magukat. Kaptak Vibracsi V3, majd V4 korongokat, beborítottam hangcsillapító-anyaggal a mögöttük lévő falrészt, és egyre előrébb és előrébb húztam a hangsugárzókat. Amikor már nem volt „előrébb”, mert leestek volna, megtoldottam a hangsugárzók alatti polclapokat, majd egy plusz polclábbal alátámasztottam azokat.

Minden egyes lépés azt mutatta, hogy a rendszeremben jobb hang lakozik, mint amit kapok tőle, de ez eleinte nem zavart, majd rákényszerítettem magamat arra, hogy ne zavarjon – de valójában rendszeresen azon járt az eszem, hogy miként is lehetne önálló állványra tenni a hangsugárzóimat.
…és persze ehhez hozzáadódott az, hogy Gyulával – a Vibracsik tervezőjével – többször is beszélgettünk arról, hogy egy Vibracsi hangszóróállvány nagy-nagy valószínűséggel jól működhetne. Csak éppen, milyen legyen, hogy nézzen ki, hogy épüljenek bele azok a megoldások, melyek a készülékállványban már jól működnek.

Adva volt egy helyzet – nagyon szűk elhelyezési lehetőség –, volt minta, volt akarat, sőt, egyre nagyobb akarat, ezért mintegy két évnyi állványügyben volt semmittevés után, nekiláttam alaposabban megszemlélni a polcrendszert, nekiláttam mérni, rajzolgatni, hogy mennyi helyem lenne előre, ami még nem jelentene élettér-változást, és hogy a fenében tudnék hátrafelé „terjeszkedni”, hogy az állványnak legyen mélysége is a stabilitás érdekében.

Gyakran van úgy, hogy nem gondolunk a lehető legegyszerűbb dolgokra, pedig ott vannak az orrunk előtt. Így jártam én is, hiszen a készülékállványok és a polcrendszerem függőleges elemei között / előtt egyértelműen kirajzolódott egy T, igen, egy nagy T. Valamelyik éjszaka egyszer csak arra ébredtem, hogy ó, én hülye, hát akkor legyen a hangszóróállvány T alakú!

A Vibracsi hangszóróállvány T-alapja az adott helyen még némi mozgásteret is biztosítana – hátsó faltól való távolság, beforgatás, hangsugárzók jobbra-balra tologatása –, sőt, mint az elkészült állvány elhelyezésénél kiderült, kifejezetten tág határok között lehet mozgatni a hangsugárzókat az adott körülmények között legoptimálisabb helyük megtalálása érdekében.

A Vibracsi készülékállványoknál bevált többszintes alap és / vagy tetőrész, a függőleges oszlopok és Vibracsi korongok elhelyezése, az állvány méretezése már-már gyerekjáték volt a T világmegváltó felfedezése után.

Mivel néhány hónapja rájöttem, hogy a dupla Vibracsi korong – vagyis, két Vibracsi és közöttük egy acélgolyó –, hatásosabb, mint a szimpla, ezért eleve így terveztem a hangszóróállványt. (A „duplázás” a „felfedezés” óta bekerült a készülékállványaimba – legalábbis kettőbe –, valamint a készülékeim alá.)

A nagyobb stabilitás érekében a hangsugárzóim szélességétől szélesebbre vettem a T „kalapját”, a szára pedig megegyezik a hangsugárzóim mélységével. Dupla bambusz lett az alsó „lap”, és dupla oszlop került a hátsó részre – szintén a nagyobb stabilitás miatt.

A rajzot a méretekkel elküldtem Gyulának, aki elkészítette a hifi-történelem első Vibracsi hangszóróállványát.

Az előzetes próbák alapján kiderült, hogy az eredetileg alulra tervezett plusz lap hatásosabb, ha az felül kerül elhelyezésre. Az „együttélés” során pedig azt tapasztaltam, hogy nagyon jót tesz a hangképnek, ha a felső két lap is dupla Vibracsival választódik el egymástól, és a felső lapra közvetlenül kerül rá a hangsugárzó. Tehát, a „hasa” teljes egészében érintkezik a T alakú felső lappal. A bambusz alapanyag miatt, a hangsugárzó szó szerint rátapad, és egy egységet képez a felső lappal és az ahhoz szervesen kapcsolódó Vibracsi korongokkal. Ez a stabilitás, és az ebből következő hang – véleményem szerint –, nagyon jót tenne az álló hangsugárzóknak is, vagyis érdemes lenne egy-egy önálló felső lapot azoknál is használni / kihasználni.

A tervek alapján megszületett tehát egy olyan Vibracsi hangszóróállvány, ami valójában egy univerzális mindenes.

Már maga az alapállvány is zseniálisan működik; egyénre szabható a magassága; változtatható az alap, vagyis a T mérete, de a formája is, hiszen máris készül egy állvány háromszög-alappal; kiegészíthető plusz csillapítólappal; duplázható a Vibracsi-korong alul is, felül is; és a legújabb ötlet – tulajdonképpen a felső T, nagyon hatásosan működik elektronikák alatt is, ezért pl. azok, akik nem használnak önálló készülékállványt, akár egy komódon is élvezhetik a rezgéscsillapítás jótékony hatását.

No de a lényeg, miként változott a hang attól, hogy a hangsugárzóim a polcról – némi szerelés és polclap-eltávolítás után – átkerültek a hangsugárzóállványokra.

Mivel nagyon kíváncsi voltam, ezért az átrendezés után nem a zenére használt lejátszómat indítottam el, hanem az attól sokkal gyorsabban „életre kelthető”, filléres Chromecast készülékemet, ami a házimozi-erősítőm beépített dac-ját használja.

Elindult az első felvétel és elmosolyodva bólintottam, igen, ezt meg kellett lépni, jobban szól ugyanaz az album – Apostolis Anthimos „Paralle Worlds -, mint tegnap este. Azonban, valami nagyon fura volt, mert úgy vettem észre, hogy szól mind az öt hangsugárzóm. Megnéztem a beállítást, nyomtam ismét egy „direct-et”, elindítottam az albumot, de változatlanul szóltak a hátsó hangsugárzók. Nem értettem a dolgot, felálltam, megtapogattam a membránt, de nem szóltak. Megnéztem a beállítást – „direct” volt.

Ezt érdemes kiemelni, a Vibracsi hangszóróállványra helyezett hangsugárzók jobban szóltak egy TV-okosítóval és a hm-erősítő dac-jával, mint Pioneer BDP lx88 forrásom az elég jó, szimmetrikus DAC-jával. A légtér jelentősen megnőtt, és az adott album megszólaltatásakor bekúszott mellém és mögém.

Az első, gyors impressziók után – ami a teljes album végig-hallgatását jelentette –, elpakoltam kitakarítottam, majd este a feleségemmel leültünk megnézni az aktuális sorozatunk következő részét. A filmhang, filmzene minőségjavulása egyértelműen jelentkezett, de érdekes módon nem csak az állványra került hangsugárzókból jövő hanginformációk javultak, hanem a hátsó és centersugárzókból jövők is. Határozottan megnőtt a légtér minden irányban, és élvezetesebbé, lágyabbá, színesebbé vált a hátsó csatornákra kevert zene megszólalása.

Abszolút van benne logika, hiszen a hangmester bármit is kever bármely csatornára, annak vannak összetevői a többi csatornán is. Így a hátulra kevert zene „foszlányai” az első hangsugárzókon is megszólalnak, mint ahogy a centerre kevert beszédhangok térinformációi is azokról (is) jönnek. Minden esetre örömmel konstatáltam és élveztem az eredményt.

Késő este ismét elindítottam a délután meghallgatott Anthimos albumot, de most már a zenehallgatáshoz használt forráskészülékemről. Két dolog is szembetűnő, azaz, „fülbetűnő” volt már az első hangoknál. A megszólaló hang sokkal jobb volt, mint előző este, amikor a hangsugárzóim még a polcokon voltak, és jobb volt, mint délután, amikor a hm-erősítőm DAC-jával hallgattam. A „másik” dolog azonban érdekesebb. A felépülő légtér már nem tévesztett meg. Bár belehelyezett abba a közegbe, ahol a zene szólt, a légtér megjelent oldalt is, fejem felett is, de a szokatlanul széles színpad már előttem jelent meg, és megnyitva a hangsugárzók mögötti falat, jelentősen túlnyúlt rajta.

Bartók 2. és 3. zongoraversenyeit végig hallgatva (Pascal Rogé) ugyanezt tapasztaltam – egy légtérben voltam a zenekarral, zongoristával, és minden irányban kinyíltak a szoba falai. Már csak ezért is megérte a csere, de ez még nem minden.

A Vibracsi hangszóróállvány olyan, de olyan basszustartományt eredményezett, olyan, de olyan dinamikával – a teljes hangsávban –, hogy még most, 10-12 album és több koncert meghallgatása után is csodálkozásra késztet. A halk és hangos részek közötti „távolság” jelentősen megnőtt, de a halk részek nem vesznek el a „zajban”, a hangos részek nem járnak torzításnövekedéssel, az ugrások pedig villámgyorsak.

Tudom, a telefonom mikrofonja nem pontos, de viszonyításra alkalmas. Megnéztem több ismert felvételen is az állványra helyezett hangsugárzóm (és szobám) frekvenciaspektrumát, és egyértelmű, hogy a frekvenciaátvitel egyenletesebb lett, 800 Hz alatt pedig határozottan kisimult.

Az állványnak van még néhány pozitív hatása, melyekről nem tudom, hogy milyen műszaki paraméterrel, paraméterekkel lehetne jellemezni. Határozottan javítja a zenehallgatási kedvet – bár azzal eddig sem volt gond –, jobban átadja az érzelmeket, légyen szó elmúlásról (Mozart „Requiem”), vagy féktelen „törés-zúzásról” (Plasmatics bármely koncertfelvétele), jobban megy a léggitározás (Udo Dirkscheiner „Live Wacken 2018”) – szóval, zseniális.

Izgalmas volt az „út”, ami elvezetett addig, hogy az állványok bekerültek a hangsugárzóim alá, és nagyon (valójában, nagyon-nagyon) örülök az eredménynek. A feleségem is azonnal elfogadta, és tulajdonképpen neki is örömöt okoz a jobb hang, és persze az, hogy én örülök – Ő már csak ilyen.

Mindazok, akik ismerik a Vibracsik hatását a hangszóróállvánnyal több lépcsőben tovább „vibracsizhatják” rendszerüket, azoknak pedig, akik még nem találkoztak a Vibracsi alátétek jótékony hatásával az állvány újabb érv arra, hogy tegyenek legalább egy próbát saját rendszerükben.

Megosztom: