Vibracsi állvány…

English language can be selected in upper left corner (British flag). Immár kétszer is megtörtént, hogy az adott album meghallgatása után, csendben üldögéltem a kanapén és a félhomályban néztem a Vibracsi állvány formáját, felépítését. Közben lazultam, a gondolataim szabadon szárnyaltak, és egyszerűen csak jól éreztem magamat. Nem tudom, hogy létezik-e ilyesmi – persze, hogy létezik -, de a Vibracsi állványnak olyan kisugárzása(?) van, ami már pusztán a szobában való jelenlétével harmóniát, nyugalmat teremt.

Természetesen ezzel nem azt szándékozom sugallni, hogy nélküle mindez hiányzik, hiszen lakásunk, nappalink megnyugtató hangulatát a Vibracsi állvány előtt is észrevette szinte minden hifista és „egyéb” látogatónk. Ez a pozitív, megnyugtató érzés, azonban egyértelműen nőtt.

Talán a Vibracsi állvány anyaghasználata, talán a formája, arányai okozzák, talán valami más – nem tudom.

A Vibracsi 3, 6, 13 golyós juhar és bükk alátéteivel az elmúlt években nagyon sokan megismerkedtünk és a hallottak alapján nagyon sokan használjuk rendszereinkben. A teljesen egyedi felépítés olyan hangképet eredményez elektronikák és hangsugárzók esetében, amit nagyon lehet szeretni – mert többek között, növelik a hallgathatóságot.

Sokan kipróbáltuk és használjuk a Vibracsikat különböző állványok lába alatt, állványok és állványpolcok között is – kivéve az adott helyekről a gyári fémtüskéket -, ami többünk fantáziáját megmozgatta egy komplett Vibracsi állvány megalkotásával kapcsolatban.

Természetesen a „megmozduló fantázia” a tervezőt (Racskó Gyulát) is gondolkodásra késztette, és egy évvel ezelőtt hosszasan beszélgettünk a majd, valamikori a távoli jövőben esetleg „megszülető” Vibracsi állványról.

Időnként megkérdeztem, hogy miként is áll, vagy megy a vajúdás folyamata – mert minden készülékem és állványom alatt Vibracsit használva nagyon vártam az eredményt, és persze várták mások is.

…készen van a Vibracsi állvány, átviszem kipróbálni – hívott Gyula, amikor már-már a remény is elveszett állványügyben.

A hír hallatán lett némi fejtörés, hogy ok, készen van, örülök is, mert nagyon vártam, de hogy fogom / fogjuk kipróbálni? Nem voltam még felkészülve arra, hogy a „frissen” összerakott rendszeremet újra szétszedjem, pakolásszam a készülékeket, nem voltam felkészülve arra, hogy valamiféle A-B tesztben állványokat hasonlítsak össze…

Szerencsére jött az isteni szikra, vagy valami hasonló, mert van a rendszeremben egy eszköz, ami a világon minden őt érintő mechanikus változást (is) kimutat – ráadásul, valójában nincs is a rendszeremben. Ez némi magyarázatra szorul.

Van egy párhuzamos tápszűrőm, ami egy X2 Audio (Sükösd Gábor) által készített béta-verzió. Ennek végleges változatát már többször is meghallgathattuk, összehasonlíthattuk az Impressivia bemutatótermében, ahol már ott vannak Gábor hangsugárzókhoz, erősítők hangsugárzó-kimeneteihez, és kis jelszintekhez csatlakoztatható zajszűrői. Mondom, ott vannak, és várakoznak (valamire) szépen bedobozolva, számtalanszor letesztelve és megállapítva, hogy nagyon jók, szükség és igény van rájuk…

Ez a szűrő nem a hangrendszert / házimozit ellátó tápösvényre van kötve, hanem a lakás „saját” tápellátására a rendszertől távol, a szoba túlsó felén.

Megtapasztalva, hogy eme tápszűrő mennyire érzékeny a rezgésekre, az átalakítás előtt Solidsteel állványra tettem, a rendszer átépítése, átrendezése után pedig többszintes, 13 és 6 golyós Vibracsikból, bambuszlapokból összeállított alapzatra. Ez lett tehát, a „mihez képest” állvány, amit korábban másnak, de nem rosszabbnak „hallottam” a Solidsteel 6.2 állványomnál.

Megérkezett a Vibracsi állvány – és persze vele Gyula is.

Az állvány moduláris felépítésű, amit nagyon jó ötletnek tartok – anno a Mana állványokat is főleg ezért szerettem. Van egy alsó, hordozó szint, ami 13 golyós Vibracsikon támaszkodik, és önálló alátéte lehet súlyosabb monó végfokoknak, de akár hangsugárzóknak is. Erre a „hordozó szintre” lehet felépíteni magát az állványt, melynek emeletszáma és az emeletek közötti távolság szabadon variálható.

Minden emelet Vibracsik közbeiktatásával támaszkodik az alatta lévőre (lévőkre), legfelülre pedig ismét egy önálló, Vibracsis lap kerül. Ez a felső lap – pont úgy, mint az alsó -, sokszorozható, és csak a szobánk magassága, valamint pénztárcánk mérete szab határt annak, hogy hány szintű elcsatolást alakítunk ki.

Az állványrendszer szintjei, alsó és felső lapjai csatlakozhatnak stabilan, valamint plusz golyók közbeiktatásával – a felhasználó dönti el, hogy mit szeretne.

Tehát, megjött az állvány, összeállítottuk, odatettük az említett tápszűrő szintén Vibracsis alátámasztása mellé, és elkezdtünk zenét hallgatni. Meghallgattunk néhány felvételt, melyeket mindenki ismert. (Gyulán és rajtam kívül mások is voltak jelen a meghallgatáson.)

Amikor kialakult a hangképpel kapcsolatos véleményünk, áttettük a szűrőt a Vibracsi állvány felső lapjára. Meghallgattuk ugyanazon felvételeket, melyek kialakították véleményünket az „állványos” hangképről.

A teljes bizonyosság kedvéért csináltunk néhány közvetlen A-B tesztet is, amelyek során ugyanazon felvételt indítottuk el és játszottunk le belőle 30-40 másodpercet úgy, hogy a szűrő hol „itt”, hol „ott” volt.

Két nagyon fontos dolgot emelnék ki a sokból, amiben jobb volt az „állványos” hangkép:
– A mélybasszus határa lejjebb csúszott, kiemelése csökkent és felette megjelent egy energikus, tiszta alsó-középső-felső basszus. Testesebbé, ugyanakkor könnyedebbé, lazábbá vált a teljes mélytartomány, aminek hatása a teljes frekvenciasávban érződött.
– Minden irányban tágult a tér, megjelentek korábban nem hallott visszaverődések, lecsengések, nőtt a jelenlétérzet.

Mindezt úgy, hogy a Vibracsi állvány tetejére csak a párhuzamos szűrőm lett átrakva, amin hosszasan elgondolkodtam, miután az állvány, és vele vendégeim távoztak. Gondolkodtam, késő délután, ezen kattogott kattogott az agyam este, éjszaka. Tulajdonképpen, nagyon kezdtem utálni Gyulát, amiért megmutatta az állványt, ugyanakkor mégsem utáltam annyira, hiszen ezzel bebizonyította, hatalmas tartalékok vannak még rendszeremben…

Tényleg nem volt egyszerű döntés, de három Vibracsi állvány van a nappalinkban, melyek már az összerakás során régi baráttá, családtaggá váltak.

Mivel fix helyre kerültek, és nem űzöm a hifisták készülék-csereberélős „sportját”, ezért az állványok alsó részei golyókkal kapcsolódnak egymáshoz és a talajhoz, a forráskészülékem alatti állványnak pedig a felső lapja is – tehát nem a fix, teljesen leverhetetlen, feldönthetetlen megoldást választottam az összeállítás során.

A korábbi Solidsteel állványaimat azonnal elvitték, új tulajdonosuk pedig igen pozitív csalódást okozott. Azaz nem Ő maga, hanem az, amit a Solidsteel Hyperspike állvánnyal tett, és eredményezett.

Korábban beszámoltam arról, hogy a Hyperspike állványaim lapjai igencsak furcsa, elfehéredős átalakuláson mentek keresztül. Gondomat megírtam a gyártónak, amely cég már ismerte a jelenséget, de semmiféle megnyugtató, vállalható javaslatot nem tett. Ez van, azaz, volt.

Az új tulajdonos otthon letörölgette az állványokat, majd a Hyperspike „elfehéredett” lapjait áttörölte egy finom felületű „dörzsszivaccsal”, és a fehérség megértve az enyhe célzást, szó nélkül távozott. A Hyperspike immár ismét újkori szépségében pompázik új „lakóhelyén”.

Most egy kicsit arról kellene írnom, hogy milyen is lett a végeredmény, mit „hozott” az állványok cseréje, milyen a hangkép (és a TV-kép) az immár kompletten Vibracsis alátámasztás eredményeként.

Ha röviden szeretném jellemezni, akkor csak annyit írnék, ugyanúgy változott, mint amikor Vibracsi alátétek kerültek egy-egy készülék, vagy hangsugárzó alá – testesebb, nyugodtabb, ugyanakkor részletezőbb, zenehallgatásra késztetőbb, csak intenzívebben.

Azon hifista barátaim, akikkel napi szinten tartom a kapcsolatot, tudják, látják, hogy immár állandósult a „fültől fülig tartó vigyor”, sőt, azt is tudják, hogy a Vibracsi állvány igen jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy immár tényleg kíváncsi vagyok, valójában mennyi kihasználatlan „tartalék” lehet még a rendszeremben, valójában mi mindenre lehet még képes.

Abszolút elfogadtam, hogy már a házimozis átalakulás során leírt „elégedett vagyok” kijelentésemet megmosolyogták, megkérdőjelezték néhányan, de most azt kell írjam, saját szobámban, saját rendszeremtől ennyire jót még nem hallottam, (láttam), mint amit a jelenlegitől kapok.

Ez nem azt jelenti, hogy pl. a korábbi Nu-Vista 800 – Popori elektrosztatikus páros ne lenne alapvetősen sokkal jobb, mint a jelenlegi NAD erősítő – Pylon centersugárzók kombináció. Azonban, a NAD-Pylon mégis jobb, élvezetesebb hangképet ad, mert valódi tudásukból sokkal többet tudnak megmutatni – és most tényleg arra kérem a kétkedőket, hogy elsietett reakcióik előtt / helyett inkább jöjjenek el, és hallgassák meg…

Ugyanerre a konklúzióra jutottak mindazon ismerőseim, barátaim is, akik végigkövették a „fordított” evolúciót – és én hiszek nekik, mert abszolút fel vannak arra hatalmazva, sőt, el is várom tőlük, hogy „az igazat az igazat hopp hopp hopp” – elvégre az igaz barát mindig szemből támad.

Bár elsődleges szempont a hang, a zene, de külön ki kell emelnem a TV-kép változását. A hárompolcos Vibracsi állvány felső szintjén – üveggolyókon – üldögélő idősödő plazma egyelőre megúszta a cserét, pedig már kinéztem az utódját.

…és természetesen ezzel kapcsolatban is ki kell hangsúlyoznom, hogy a kinézett QLED alapvetően sokkal jobb, de az, amit jelenleg a Panasonic plazma mutat a Vibracsi állványon, egyre jobb „kiszolgálással”, valóságosabb, mint amit az áruházakban a demófelvételeken a választott „másik” nyújt. Immár kíváncsi vagyok arra is, hol van a HD-s plazma „határa”.

Van még egy olyan tulajdonsága a Vibracsi állványnak, azaz a rájuk pakolt rendszernek, amit meg kell említenem. A rendszer érzékenysége, felbontóképessége megnőtt. Olyan különbségeket mutat meg, melyek korábban észrevehetetlenek voltak, ami sokat segített abban, hogy mindazon kiegészítőket, „izéket”, melyeket használtam, szétválogathassam – kell, nem kell.

Az állványcsere során nem csak a rendszert bontottam el, hanem leszedtem mindent (smirgli, színek, golyók, „csengettyűk, stb.), és nulláról jártam végig az utat. Ezt egyébként javaslom mindenkinek időnként megtenni.

Az új állvány és a nulláról való „újrahallgatás” érdekes eredményt hozott.

Azok a hatások, melyekről korábban beszámoltam léteznek, abszolút hallható, hogy „ezt”, vagy „azt” miért kezdtem el használni, és miért javasoltam nektek is. Azonban egyértelműen hallható volt, hogy vannak megoldások, melyek ugyanazt eredményezik, csak intenzívebben, vagy kevésbé intenzíven, vannak megoldások, melyek feleslegessé tesznek másokat, és sajnos vannak, melyek „ütik” egymást. Erre érdemes nektek is figyelni.

Visszatérve a Vibracsi állványra, afféle zárszóként mindössze annyit írhatok, hogy úgy érzem, az állvány „ügyet” nagyon hosszú időre „kipipáltam”. Azt nem írom, hogy örökre, mert „soha ne mondd, hogy soha” – de ki tudja..

Megosztom: