Virtuális föld MÁR NEM csak erős idegzetűeknek!

– avagy valaki gondolkodik is.

Az Entreq virtuális föld „hangjáról” szóló beszámolóm meglepően sok emberhez eljutott, azt más fórumon jelenlévő emberek is olvasták. A legtöbbeket kisebb-nagyobb mosolygásra késztetett, ellenben voltak olyanok is, akik felhívtak, levelet írtak, eljöttek és zenét hallgattak. Eme látogatók mindegyike (mondom, azaz írom, mindenki) jelentős különbséget hallott az Entreq-kel megtámogatott rendszer és a „sima” állapot között. A különbség nagyságát, a hatás jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, hogy voltak, akik úgy távoztak, hogy beütemezték valamelyik Entreq-doboz megvásárlását és voltak, akik azóta már meg is rendelték.

Azonban nem erről szeretnék most beszámolni, mert ezen erős felindulásomban „elkövetett” posztnak nem ez a lényege!

A virtuális földről szóló beszámoló talán többeket is, de egy embert egészen biztosan gondolkodásra késztetett. Bár – elmondása szerint – kifejezetten szkeptikusan állt a leírtakhoz, mégis elgondolkodott, a mit, miért és hogyan kérdéseken. Tulajdonképpen megpróbálta megfejteni, hogyha tényleg „működik” a doboz és mégis van valóságtartalma az azzal kapcsolatban leírtaknak, akkor hogyan lehetne azt a hatást hasonló, vagy más eszközökkel létrehozni.

Ma nálam járt az „eredmény” – vagyis nálam járt egy igazi, gondolkodó ember és magával hozta a virtuális föld diy-változatát.

Hosszas beszélgetés után, mely során nagyon sok témát érintettünk – különös tekintettel a különféle „varázsszerekkel” szembeni sokszor jogos előítéletekre és persze az Entreq és a saját eszközének működési elvére, az alapproblémára és annak megoldására.

…és akkor jött a „pudingevés”, vagyis a próba.

Rögtön a legnehezebb feladat elé állítottam látogatóm szürke dobozát. Az Entreq nélküli hangrendszert a szoba másik felén lévő és azzal 10 méter hosszú „noname” RCA-kábellel összekötött hálózati-lejátszóval hallgattuk Youtube-ról szóló zenével. A DIY-doboznak a hálózati-lejátszóra való rákötésével a hangkép egyértelműen változott. Elsőre kicsit hidegebb, talán ridegebb is lett, de a felbontás egyértelműen megnőtt. Néhány perc múlva látványosan (nincs jobb kifejezésem) el kezdett a hang lenyugodni a tér kitágulni. Minden hangszer szélesebb frekvenciasávúbb, nagyobb dinamikájúbb és valódibb lett. Hangsúlyozom, Youtube, MP3!

Ezután nyomtunk egy pillanat állj-t, kikötöttük a DIY-dobozt és áttértünk a „nagy” rendszerre. Meghallgattuk az első felvételt CD-ről, majd bekötöttük az Entreq Olympus dobozt. A változás akkora és olyan jellegű volt, amiről már korábban beszámoltam. Sokféle zene és több CD hallgatása után az egyik nagy felbontású, meglehetősen jó felvétel meghallgatása után a hálózati-lejátszóra (ami, mint jeleztem 10 m RCA-kábellel van a rendszerhez kapcsolva) ismét rákötöttük a DIY „virtuális” földet.

Tehát, hogy egyértelmű legyen:

A „nagy” rendszert hallgattuk, amely minden eleme egy Entreq dobozhoz kapcsolódott és a rendszerrel egy hosszú RCA-kábellel galvanikus kapcsolatban lévő lejátszóra rákötöttük látogatóm dobozát. A zenét nem a hálózati-lejátszóról, hanem a „nagy” rendszer részét képező CD-játszóról hallgattuk. Újraindítás után megismétlődött ugyanaz, amit addig már két lépcsőben is megtapasztaltunk, a hangkép jelentősen javult – nem győzöm hangsúlyozni, a DIY virtuális földet egy nem használt és jelentős távolságban lévő elektronikára kötöttük. Gyönyörűen szólt a zene. Úgy éreztem, hogy egy már befejezett rendszer, egy befejezett folyamat számára kinyílt egy új kapu, egy új továbblépési lehetőség. Nagyon élveztem (élveztük) a hallottakat.

…és ekkor látogatóm elővett egy kis bigyót, egy kísérleti stádiumban lévő RCA-csatlakozót néhány alkatrésszel. Rákötöttem a DAC egyik digitális bemenetére (ne feledjük, a DAC is és persze az egész rendszer is rá volt kötve az Entreq-re, valamint a szoba másik felén lévő, nem használt lejátszón keresztül a DIY „virtuális” földre).

Elindítva a zenét – igaz, kisebb mértékben – de ugyanaz a jelenség játszódott le, mint már többször, csak sokkal magasabb szintről indulva. Elsőre kicsit (számomra) felkeményedő hang, megnövő felbontás, majd néhány perc alatt „látványos” megnyugvás, jelentős tértágulás, már-már felfoghatatlan mértékű jelenlétérzet. Számomra, aki napi 10-14 órát hallgatom rendszeremet, egészen új és maradandó élményt jelentett a hallott hang – azonnal „hazahoztam” volna.

A „nagy” rendszer CD-ről való hallgatása és a „virtuális” földek több lépésben való bekötése után visszatértünk a hálózati-lejátszóhoz és elindítottuk a néhány órával korábban „pillanatállj-on” hagyott MP3 felvételt. Határozottan kijelenthetem, nem ugyanaz a felvétel indult újra, de még csak nem is MP3 tömörítés (eltekintve az időnként jellegzetes „surrogástól”). Egy teljes értékű, a szobát teljesen betöltő, annak falait kitágító, a hangszerhangokat sokkal kevésbé meghamisító, igazi jelenlétet teremtő zene szólt a Youtube-ról.

Sajnos, most szomorú vagyok!

A DIY eszközöket kivettük a rendszerből, tulajdonosukkal együtt azok is távoztak.
…szomorú vagyok, mert a hang, amit tegnap még olyan nagyon szerettem, amiről azt hittem, számomra a legjobb, most komoly hiányérzetet kelt, sarkítva a dolgot pedig azt kell írjam, durva és monó ahhoz képest, amilyen délután volt.

Azonban mégis tudok örülni a mai napnak, „bemutatónak”, mert megismerhettem egy embert, aki mer és tud gondolkodni, valamint megismerhettem egy rendkívül különleges DIY-terméket, ami egzakt, jól mérhető és reprodukálható módon képes a virtuális föld fogalmát a józan ésszel be- és elfogadható szintre hozni.