Artesania Audio Damper – „bőrpatkány” vs. fémkorong

English language can be selected in upper left corner (British flag). Az Artesania Audio Damper bemutatásával és annak összeeresztésével az Entreq Vibb Eater „bőrpatkányokkal” már régóta adós vagyok. Ma megejtettem a mérkőzést, vagyis a ring piros sarkában a 2,4 kilós Artesania Audio Dampert, a kék sarokban pedig a 4,5 kilós Vibb Eatert láthatjuk. A súly-különbözetet bőven „kiegyenlíti” az ár – a Damper 200 Euro / darab, a Vibb Eater 130 Euro / darab.

Érdekes módon, amíg a ring piros sarkába bevonuló Artesamia Audio Damper csillapítókorong a hifisták semmiféle negatív hozzáállását, tapasztalatok nélküli vélemény-nyilvánítását, negatív füttykoncertjét nem váltja ki – sőt, helyeslően bólogatnak, hogy ez igen, ez aztán tud valamit -, addig a kék sarokba bevonuló Vibb Eater-en a megjelenése óta hangosan röhögnek, sőt, azt már a bevonulásakor verbálisan megköpködik.

Az egyik sarokban tehát a gyönyörűségesen szép, modern dizájnú Artesania Audio Damper, aminek feladata a készülékházak és azon keresztül az elektronikák rezgéscsillapítása. Anyagfelépítésének köszönhetően, a rezgések egyrészt már a súlyától elhalnak, másrészt pedig a belsejében hővé alakulnak. Na jó, nem kell megijedni, nem fog felmelegedni, nem fog kályhaként működni, de a mozgási energiának valahogy mégiscsak el kell tűnnie.

A nem mágnesezhető anyagokból való felépítésének köszönhetően az elektronikák környezetében kialakuló mágneses mezőre is hatással van, de csak kis mértékben.

Az Artesania Audio Damper, a súlyából adódóan hangsugárzókra téve is hatásos.

Azonban, feltétlenül hozzá kell tenni, hogy azon hangsugárzók esetében, melyeknél a hangdoboz, vagy a panel rezgését beletervezték a hangképbe, kifejezetten rontja a hangminőséget: AN, Harbert, Magneplanar, Rogers, Spendor…

A kék sarokban lévő ellenfél, az Entreq Vibb Eater, ódivatúbb és közösséget megosztó ruházatban várja a mérkőzést.

Feladata elsősorban szintén a rezgéscsillapítás, ugyanakkor a beltartalmának köszönhetően egyfajta elektromágneses védőernyőt borít az alatta lévő tárgyak köré (elektronikák, hangsugárzók), így bizonyos mértékű elektromágneses árnyékolást is végez. A fentebb felsorolt hangsugárzók esetében a „bőrpatkányok” hatása is negatív.

A ringben megmérkőző feleknek szerencsére nem egymást kell püfölniük – a Vibb Eater egyetlen ütéstől kifeküdne -, hanem a hangképre gyakorolt hatásukat kell bemutatni.

Miután a meccs immár lejátszódott, átváltok múlt időbe.

Az Entreq „bőrpatkányait” évek óta használom, azok hatását, pozitívumait, negatívumait kiismertem. Rendkívül érdekes, elgondolkodtató jelenség, hogy bár úgy gondolnánk, hogy minél nagyobb, annál jobb, de ez nem igaz.

Például a hangsugárzóim esetében, ha azok a gyárilag javasolt, álló helyzetben vannak, a 4,5 kilós Vibb Eater az ideális, fekvő helyzetben pedig a 6,5 kilós. A Magneplanárok esetében pedig a 2 kilós volt a legjobb választás.

Az Artesania Audio Damper szintén többféle súlyban létezik. Hozzám a 2,4 kilós került, így nem tudok véleményt mondani sem az 1,4, sem a 12,5 kilós változatról.

A mérkőzéshez, vagyis a meghallgatáshoz nem mentem végig a szokásos folyamaton – tehát nem az iPod-os teszttel kezdtem -, mivel már mindkét csillapító-termék kvalitásiról meggyőződtem. Mindkettő pozitív hatással van a hangra, azonban ezen észrevételemet eltérő rendszerek, eltérő készülékek esetén tettem.

A ring, vagyis ahol ma a kétféle csillapító-megoldásnak meg kellett küzdenie, a CD-futóművem, dac-om és hangsugárzóim teteje. Első körben a „nélküle-vele” tesztet csináltam meg, aminél nagyon gyorsan kiderült, hogy a „vele” minden esetben jobb, bár az Artesania Audio Damper esetében, azt a hangsugárzóim tetejére téve, erősen vacilláltam.

Mivel úgy vélem, hogy a gyors A-B teszt nem ad valós, a hosszú távú zenehallgatásnál is érvényes eredményt, ezért feltettem Mozart Requiem c. művének egy 1987-es kiadását Riccardo Muti vezénylésével.

Az említett „első körös” meghallgatásnál, egyedül a hangsugárzóimra tett Artesania Audio Damper esetében éreztem azt, hogy bár vannak pozitívumai, de a zenehallgatási kedvet csökkenti, némileg fárasztóbbá teszi a hangképet. Azonban, adtam neki egy további zenehallgatós esélyt a kis JVC-ken.

Az elektronikák esetében teljesen egyértelmű volt az előrelépés mindkét eszközzel, de nem ugyanazon irányba, nem ugyanazon pozitívumokkal.

Nem merülök bele a részletekbe, hiszen egyszer teljes egészében, egyszer pedig a kedvenc részeimre kitérve hallgattam végig ezt a csodálatos Requiem előadást – bár a Ferencsik János féle, Hungaroton kiadás a legkedvesebb felvételem a műből.

Ha már szóba hoztam Mozart életművének utolsó darabját, feltétlenül kell szentelnem pár sort a leggyönyörűbb. leginkább lélekből jövő Requiem tolmácsolásnak is. Sajnos, néhány évvel ezelőtt meghalt egy barátunk, aki a Nemzeti Énekkar oszlopos tagja volt. Zenésztársai és az Énekkar tagjai, kerületünk egyik templomában búcsúztak el tőle, s amely búcsúztatásra eljött Kobajasi Kenicsiró úr. Ő vezényelte, a Requem hangjaiba minden szeretetüket, lelküket, bánatukat beletevő zenészeket…

Tehát szólt itthon a Requiem, én pedig cserélgettem a „patkányokat” és az Artesania Audio Damper egy-egy példányát a CD-futóművön, dac-on és hangsugárzókon. Amikor úgy éreztem, hogy váltanék, akkor felálltam, cseréltem, és hallgattam tovább a művet.

Egy idő után azt vettem észre, hogy a „bőrpatkányok” egyre több időt töltenek az említett helyeken, majd végül ott maradtak, és hallgattam a művet. Tulajdonképpen ezzel meg is fogalmaztam a lényeget, ami azonban feltétlenül kiegészítésre szorul.

Először is ismételten leszögezem, az elektronikák esetében mindkét eszköz egyértelműen javít a hangképen. A JVC hangsugárzók hangját azonban a Damper felkeményíti, műszakiasabbá teszi, ugyanakkor megnöveli annak felbontását. Olyan, mintha elrontaná egy hangszer hangtónusát, ugyanakkor jobban hallhatóvá tenné annak apró rezdüléseit. Aki a nüanszokra, az apró rezdülésekre kíváncsi, az örömét fogja lelni a JVC-kre tett Artesania Audio Damper hatásában, akinek fontosabbak a helyes hangszínek, azok nem.

Ebből következően (számomra) nem vitás, hogy a hangsugárzóimon a „bőrpatkányok” a nyerők.

Az elektronikák esetében mindkét eszközzel együtt tudnék élni – mint már jeleztem -, mindkettő egyértelmű fejlődést jelent.

A fémkorong megnöveli a felbontást, széthúzza a kórust, megpróbál minden énekest egyesével megszólaltatni, „rájátszik” a hangszerek rezdüléseire, több fémet, több csengést tesz a megszólaló műbe. Isten bizony, a damper használatával Muti gyorsabb tempóra vált. A megszólalás pátoszát, az érzelmeket átveszik a részletek és a ritmus. Egy-egy rövid meghallgatás, rövid részletek megmutatása, a puszta hifizés szempontjából egyértelműen az Artesania Audio Damper a jó választás.

Azonban, mihelyst a zenehallgatás már teljes művek, albumok meghallgatásáról, az érzelmekről, a kellemes hangszínekről szól (melyek nem biztos, hogy valódibbak, de barátságosabbak), azonnal előtérbe kerül a rendszer hallgathatósága, a rendszer hangjának befogadhatósága, és bizony annak érzelmeket megjelenítő képessége. Ebben az esetben már az Entreq Vibb Eater a jobb választás, még azon az áron is, hogy kevesebb kórustagot tudunk megkülönböztetni, a ritmus visszaáll normál tempóba és nem hallunk annyi szöszmötölést, mint a fémkorong segítségével.

Azonban, itt ismételten jön egy „azonban”. A kétféle csillapító megoldás hatása keverhető. Tehát ha a „patkányos” rendszeremben az erősítőmre ráteszek két korongot, akkor a számomra kedves (valósághoz közelítő?) tónusokat megőrizve is részletezőbb hangképet kapok. A házimoziban elhelyezve – hálózati-lejátszó -, a képminőség az Artesania Audio Damper hatására lesz jobb, részletezőbb és talán életszerűbb. Tehát házimoziban már csak a kép miatt is, mindenképpen a fémkorongot választanám.

A „bőrpatkányokat” tehát nem kell lecserélnem – az összehasonlítás nem is ilyen szándékkal készült -, de bizony nem lennék boldogtalan a fémkorongokkal sem. Viszont nem tennék belőlük a hangsugárzómra, valamint egyéb megoldásokkal egy picit lágyítanám a rendszerem hangját.

Update.
Sokat gondolkodtam, hogy miként is tudnám a kétféle csillapító-eszköz közötti hangzás és egyben „felfogásbeli” különbséget a legegyszerűbben megfogalmazni, de úgy vélem, mára sikerült egy igen jó analógiát találnom. Az Entreq úgy alakítja át a hangzást, mintha a rendszer minden elemét nagyon jó faállványra tennénk, az Artesania pedig fémállványokra „helyezi” az alatta lévő készülékeket, hangsugárzókat. Ebből következően, kinek a pap, kinek a papné, és persze ki, milyen látványt tud be- és elfogadni.

Megosztom: