Találkozásaim a „jóslattal” – Oracle lemezjátszó (3)

English language can be selected in upper left corner (British flag).  Aki nagyon siet, annak elárulom a történet végét – ma már nincs Oracle lemezjátszó a zeneszobámban, sőt semmilyen sincs. Azonban nem (csak) a végeredmény fontos, hanem az odáig vivő göröngyös út.

Találkozásaim 2. részében odáig jutottunk, hogy összeszereltem az Oracle Delphi lemezjátszót, feltettem az állványára és csak néztem hosszasan. Nagyon vegyesek voltak az érzéseim. Egyrészt megvalósult egy álom, másrészt elvesztettem egy nagyon fontos álmodozási „témát”, harmadrészt pedig…

Eme harmadik részhez egy kicsit vissza kell mennünk az időben.

1991-ben szerveztem két „hifikiállítást”. Az elsőt Miskolcon, a másodikat Egerben. Az akkor még létező Datateam jóvoltából megtekinthettük a gyönyörű Oracle Delphi lemezjátszó akkori verzióját. Nagyon sokan csak ezért jöttek el, rengeteg fotó is készült róla. Miskolcon sajnos nem lehetett meghallgatni. Mivel sokan voltunk kíváncsiak rá (és még sok mindenre), így Egerben egy igazi, zenehallgatós mini show-t rendeztem. Ideálisak voltak a körülmények. Megfelelően nagy, jól csillapított előadóterem, kiváló készülékek (Triangle Elypsa hangsugárzó, Musical Fidelity és Lectron erősítők és az Oracle – meg persze többféle Micromega CD-játszó és vagy 40-50 egyéb készülék).

Egerben nagyon sokféle zenét meghallgattunk, élveztük a hangcsodát, amit az Oracle teremtett… és rendkívül meglepetten hallgattuk a Micromega Duo és Trio CD-játszókat. Minden pillanatban, mindenféle zenén jobbnak találtam ott a Micromegát mint az analógot. Szörnyű konfliktus játszódott le bennem, hisz ott volt előttem az „álom” és kevésbé tetszett a hangja, mint az akkoriban átoknak számító (igaz, Micromega) CD-játszóknak.

Eme megtapasztalás után kb. egy évtizeddel tehát ott ültem a lakásomban trónoló Oracle lemezjátszó szentélye előtt, s nehezen szántam rá magamat az első lemez elindítására.

Feltettem az első lemezt, majd a másodikat… Vártam, hogy bejáratódjon a hangszedő, majd vártam, hogy bejáratódjon az új phono-kábel, majd megvettem a lemezjátszóhoz a Turbo tápot, majd vettem egy jobb állványt…. Mintegy 8 évbe telt, míg el bírtam fogadni, hogy az Oracle lemezjátszóval egyfolytában „kütyüzök”, a látványával simogatom a lelkem, „élvezkődöm” egy-egy kiváló lemez egy-egy számának meghallgatásával, megmutatom barátoknak, haveroknak, de a szó igazi értelmében vett nyugodt, folyamatos zenehallgatás mindig CD-ről történik. Ehhez persze hozzájárult az is, hogy elkezdtem megunni, hogy 15-20 percenként rendszeresen meg kellett szakítani a zenei „utazásokat”, valamint az a tény is, hogy újabb és újabb kedvenceim albumai kizárólag CD-n jelentek meg.

Az Oracle egyre inkább csak dísztárggyá, kényszerítő eszközzé vált, hogy analógot kell hallgatni, mert az az egyedüli jó – de a fülem ezt nem fogadta el. Akkori CD-játszómban hamarabb égett ki a lézerfej, hamarabb kellett komplett futóművet cserélni, minthogy a lemezjátszóm hangszedőjén (tűjén) jelentősebb polírozódás mutatkozott volna….

…és akkor egy borongós novemberi estén a sötétben hazafelé jőve megszületett a nagy elhatározás – „nulláról” kezdem. Akkor ott este „pártot váltottam”, s mindenféle könnyes búcsú nélkül megváltam az összes készülékemtől. Olyan érzés volt eme döntés, mint amikor az ember súlyos terheket cipel éveken keresztül és megszabadul tőle. Fellélegeztem, megszűnt a kényszer, megszűnt a folyamatos „lemezoldal csere” és persze megszűnt a sercegés a pattogás is, ami ugyan kevésbé zavaróan, de egy Oracle lemezjátszón is „jelen” van.

Az LP-gyűjteményemet megtartottam (ki tudja, mit hoz a jövő), ám mióta nincs lemezjátszóm sokkal-sokkal többet hallgatok zenét. Nem érdekel a felvétel minősége, nem érdekel, hogy ha monó, hanem csak hallgatom megnyugodva, mindenféle „megfelelési kényszer” nélkül.

További Oracle
További lemezjátszók