Ultraphysics Amphille – első impressziók

English language can be selected in upper left corner (British flag). A hétvégén néhány órára beköltözött rendszerembe az Ultraphysics Amphille integrált erősítő. Arra sajnos, nem volt időnk, hogy jobban összemelegedjünk, hosszasan, nyugodtan hallgathassunk zenét együtt, de arra elegendő volt az együtt töltött idő, hogy kialakuljanak az első impresszióim.

Úgy vélem, a dizájnja abszolút kortalan – éppúgy készülhetett volna a hatvanas években, mint napjainkban, vagy készülhetne húsz év múlva. Közelebbről megszemlélve, majd még közelebbről, azt láthatjuk, hogy tulajdonképpen nem látunk semmit – amely kijelentésem mindjárt érthetővé válik.

Az Ultraphysics Amphille nálam járt példánya a nulladik darab, vagyis az, amelyik megjárta már „Tolnát és Baranyát”, kipróbálták számtalan rendszerben, nyúzták, nyúvasztották, tesztelték… Nos, ez a „nulladikság”, a „béta-verzióság” volt az, ami nem látszódott, mert egy minden szempontból kiforrott, abszolút sorozatgyártásra kész integrált erősítőt vehettem ki a dobozából.

A tetején lévő rácson betekintve két dolgot vehettem észre, melyek egyike, vagyis a tökéletes rend alaposan átgondolt tervezésre utal. A másik „dologgal” azonban már egy kicsit gondban vagyok.

Az erősítő tápegységének első eleme egy mindössze 100 W teljesítményű, aprócska toroid transzformátor. Mivel még a CD-futóművem tápegységében is háromszor ekkora trafó van, így meghökkenve kérdeztem, hogy ez most komoly?

Igen, tényleg komolyan gondolta a tervező, Farkas Péter fizikus, aki már sok-sok újszerű elgondolással, ötlettel, megoldással lepett meg minket, zenehallgatókat. Még magyarázatot is kaptam az aprónak tűnő toroidra, de nem azt, hogy D-osztály…

Az Ultraphysics Amphille AB-osztályú integrált erősítő, amely készülék tápegysége, és A-osztályban való működése nem teljesen szokványos. Sőt, a hallottak alapján teljes bizonyossággal állíthatom is, hogy tényleg nem lehet szokványos – mármint a tápegység és a működési mód.

A 40 kilós, 2170 W / 1 Ohm teljesítményű Nu-Vista 800 mellé téve, kifejezetten aprónak, nőiesnek tűnt a midi méretű integrált. Az Ultraphysics Amphille filigrán kinézete, apró trafója, két számjegyű teljesítménye már előre jelezte, hogy milyen alapvető különbséget fogunk hallani a két erősítő között.

Mivel az évtizedek alatt megtanultam, hogy (hifiben is) tudni kell mindent a helyén kezelni, ezért a múltbéli tapasztalatok alapján tudtam, hogy az egyik hangkép energikusabb, mélyebb tónusú lesz, a másik pedig cizelláltabb, teresebb, de a másikhoz képest könnyűsúlyú.

…és tényleg. Azt hallottam, amit vártam, mindössze csak a mértéke lepett meg, de nagyon. Ugyanis tényleg energikusabb, a basszustartományban sokkal ütősebb, súlyosabb volt az egyik erősítő, amihez képest a másik kifejezetten könnyűsúlyúnak, lassúnak tűnt. Ellenben szélesebb, mélyebb hangszínpadot épített fel, több apró részletet mutatott meg a zenéből.

Úgy vélem, ez abszolút rendben lévő, hiszen csatornánként egy-egy önmagában is erősítő-súlyú trafó azért mégiscsak más, mint egyetlen aprócska toroid. Emiatt nem kellene „első impressziókat” írnom.

Emiatt nem is írnám, azonban a két erősítő viszonylatában az aprócska Amphille volt az, amelyik az időnként robbanásszerű energiáival, a Popori W360 hangsugárzókon itthon még sohasem hallott mélységű és testességű mélytartományával engem is, a Nu-Vista erőművet is meghökkentett. Bevallom őszintén, nehezen dolgoztam fel, hogy az alsó tartományokban (és énekhangokban!) ennyivel jobb a másik.

Nos, emiatt született ez a beszámoló, és emiatt hívom fel a figyelmeteket erre az erősítőre. Várhatóan lesznek nyilvános bemutatók, közös meghallgatások is, melyekre mindenképpen menjetek el.