Switch-teszt meglepő felfedezésekkel

English language can be selected in upper left corner (British flag).  Barátunk, aki túl van nagyon sok informatikai-hálózat kiépítésén, számítógépes rendszerek összeállításán, megtanulta a „tankönyveket”, úgy döntött, hogy eljött az ideje egy switch-teszt lebonyolítására. Meghívásának örömmel tettünk eleget, még akkor is, ha az tulajdonképpen öncélú volt – mert az „egyesekkel és nullákkal” abszolút tisztában lévő hobbitársunk a rendszerének, pénztárcájának legjobban megfelelő switch-et és kábelezést keresi. Eme switch-teszt feladata azonban nem a végleges eszköz megtalálása, hanem a lehetőségekkel, és a témakörrel való ismerkedés, a tapasztalatszerzés volt.

A switch-teszt tesztalanyait ebből következően, mindössze „A”, „B” és „C” betűkkel jelölöm.

Barátunk hálózata úgy épül fel, hogy bejön a ház emeletére optikai kábelen a NET, ott a modemben átalakul elektromos jellé, amit egy 20-25 méteres ethernet-kábelen lehoznak a ház földszintjének elején lévő műhelybe – ahol nagy mennyiségű számítógép-alkatrész van felhalmozva. A műhelyben van egy filléres switch (ez lett a teszt során az „A”), és abból újabb, kb. 30 méternyi LAN-kábelen jut el a jel a ház másik felén lévő nappaliban található hálózati-lejátszóhoz.

A létező legrosszabb feltételeknek és egyben a vakteszt követelményeinek megfelelve, a switch-eket házigazdánk a műhelyben csereberélte, ezért, az egyetlen résztvevő, aki tudta, hogy mikor, mi szól, ő volt.

A switch-teszt (első része) tehát vakon folyt, a switch-ek dolgát pedig megnehezítette kb. 30 méter falba húzott CAT5 kábel.

A-switch
A „bemelegítő” zenehallgatás során „magunkba szívtuk” a rendszer hangképét, amit utoljára 6-8 hónappal ezelőtt hallottunk, ezért nem volt teljesen ismeretlen. Az alap, az „A” switch használatával, minden zenét, mindenfajta felvételt egy búgó hang kísért és a hangképet némileg keménynek, kopogósnak ítéltük, amit a csillapítás nélküli, nagyméretű, üres falaknak, függöny nélküli ablakoknak, kőpadlónak tulajdonítottunk.

B-switch
Az első és legfontosabb észrevétel, hogy eltűnt a hangképből (a szobából?) a búgó kiemelés! A színpad minden irányban jelentősen kinyílt, és lett a hangképnek egy kellemes, érzelmes tónusa.

C-switch
Nem találtunk rá magyarázatot – pedig nagyon szerettük volna megérteni -, de határozottan hangosabbá, energikusabbá vált a hang. Mivel ez kifejezetten jellegzetes változás, ezért már a második menetben halál pontosan meg tudtuk mondani, hogy mikor kerül a rendszerbe a C-switch. Tulajdonképpen a kinyíló, nagyméretű légtér miatt a „B”-t is minden menetben azonnal felismertük.

A switch-teszt első menetében tehát egyértelműen bizonyítódott, hogy switch és switch között nem pusztán hangminőségbeli különbség van, hanem jellegzetes, azonnal felismerhető hangképpel is rendelkeznek. Legrosszabbnak az „A” készülék bizonyult. A „B” és a „C” megítélésénél azonban nem volt teljes az egyetértés. Kinek az egyik, kinek a másik tetszett jobban, azonban egy nagyzenekari koncertfelvétel mindent eldöntött. A „C” egyértelműen maga mögé utasította a másik kettőt. Valószínűleg azért, mert a jazz-jazzrock felvételeken, énekhangon érzett túlzott(?) energiái – ami megosztó -, egy nagyzenekarnál, rengeteg hangszer, nagy koncertterem ábrázolásánál kifejezetten előnyös.

Mostantól jönnek azonban a switch-teszt fontos, sőt, nagyon fontos megtapasztalásai.

Meg nem tudnám mondani, hogy hányszor jeleztem szóban, írásban, hogy egy switch nem switch – tehát, kössetek sorba 2-4-8 switch-et akár a legolcsóbbakból. Akik kipróbálták, mind-mind pozitív eredményről számoltak be, azonban azt nem tudtam, nem tudtuk, hogy a pozitív változás tulajdonképpen mekkora.

Mivel házigazdánk műhelyében szanaszét hevertek a mindenféle filléres switch-ek, ezért folytattuk a tesztet, és sorba kötöttünk kettő darab „A” változatot, amit a zene elindítása után, bizony le kellett ellenőrizni, vagyis kimentünk a műhelybe megnézni, hogy nem történt-e átverés…

Az egy darab „A” switch adta búgás, kopogós hangkép – ami a „B” és „C” switch esetében nem jelentkezett – megszűnt, amikor a rendszerbe kettő darab „A” switch került. Szó szerint, tátott szájjal hallgattuk a hangképet, mert az bizony jobb volt (diplomatikusabban fogalmazva, nem volt rosszabb), mint a „B” és „C” esetében.

Remélem, mindenki számára abszolút érthető a mondanivalóm, a kettő darab filléres „A” sorba kötve, bizonyult az addig meghallgatott változatok közül a legjobbnak!

Ezen felbuzdulva csináltunk néhány irracionális kísérletet.

Bekötöttük harmadiknak a „B”, negyediknek pedig a „C” tesztalanyunkat, és újrahallgattuk a tesztzenéinket. Azért írom, hogy „újrahallgattuk”, mert olyan mértékű, ugrásszerű változás okozott a négy switch a hangképben, hogy kedvünk lett zenét hallgatni, újra felfedezni a felvételeket.

…és közben volt ismét egy gondunk, amire egyszer majd valaki biztosan megtalálja a magyarázatot. A kapott hangkép ötvözte a switch-ek előnyeit és szinte szó szerint kisöpörte a hátrányaikat. Mint jeleztem, megszűnt a búgás, kopogás (pedig a rendszerben volt az „A”), megszűnt a némi latymatagság, negédesség (pedig a rendszerben volt a „B”), és megszűnt a zavaró energiatöbblet, túlzó figyelemfelkeltés (pedig a rendszerben volt a „C”).

Amióta ezt a fajta „hangképkeverést” hallottuk, folyamatosan azon gondolkodunk, arról beszélgetünk, hogy tulajdonképpen a különböző tónusokban „zenélő”, különböző pozitívumokkal és negatívumokkal rendelkező switch-ek keverésével ugyanazon rendszer bárminemű megváltoztatása nélkül egészen szélsőséges hangképeket lehet(ne) kikeverni.

(Sok-sok éve mondom, írom, hogy hálózati-zenehallgatás esetében a forrás a modem-router-switch, amely készülékcsoport a korábban gondolttól is erőteljesebben határozza meg, hogy milyen minőségű zenét hallhatunk, milyen minőségű filmet láthatunk.)

Az eredmény újabb kísérletekre, próbákra sarkallt minket, ezért egyszerűsítettük a switch-pakkot. Mivel önálló készülékként legjobbnak a „C” változat bizonyult, ezért kivettük a „B” típust, és helyére bekötöttünk egy harmadik „A” változatot. Tehát a rendszer: „AAAC” felállásban lett összekötve. A „B” kikerülésével bizony romlott a hangkép, kicsit hozzá is kellett szoknunk, majd a „hozzászokás”, megismerés után kipróbáltuk azt, hogy okoz-e különbséget az, hogy a legjobbnak tartott „C” a sor elején, vagy végén van.  Ezért, átkötöttük a kábeleket és lett egy „CAAA” felállás.

Bizony, van különbség. Az „AAAC” annyival jobb, mint a „CAAA”, hogy még az első tesztszámot sem hallgattuk végig, hanem gyorsan visszaálltunk a jó sorrendre, és úgy hallgattunk zenét, miközben a tapasztalatokról beszélgettünk.

Mint a beszámolóm elején jeleztem, a switch-ek a műhelyben cserélődtek, így a nappaliban lévő streamer-hez kb. 30 méternyi CAT5 vezetéken jutott el a jel. Óhatatlanul felmerült a kérdés, hogy milyen különbséget okoz, ha a „switch / hosszú vezeték” elrendezést felcseréljük „hosszú vezeték / switch” sorrendre. Mivel szerettünk volna az adott lakás valós életkörülményeihez alkalmazkodni, ezért csak a negyedik, a „C” switch került ki a műhelyből és lett közvetlenül a hálózati-lejátszó mellé téve, és azzal, rövid kábellel összekötve.

Nos, az egyértelmű, hogy volt különbség, egyértelmű, hogy ha a switch-et nem 30, hanem 1 méter kábel választja el a lejátszótól, akkor jobb az eredmény, azonban a különbség meglehetősen kicsi volt. Ezen mindnyájan meglepődtünk, de ennek ellenére, így folytattuk a zenehallgatást.

Már nem tudom, hogy melyikünknek és miért jutott eszébe, de a korrektség és a minél több információ kedvéért megtettük azt, hogy a „B” switch-et is kipróbáltuk „kint” és „bent”, vagyis az „AAAB” felállást úgy, hogy az utolsó, a „B” 30 méternyi kábeltávolságra van a lejátszótól, és úgy is, hogy 1 méternyi kábelre.

Igen, jól gondoljátok, ez a próba ismét olyan eredményt hozott, amin lesz mit gondolkodni.

Addig, amíg a „C” switch esetében a hálózati-lejátszótól elválasztó 30, vagy 1 méternyi kábelhossz között kicsi volt a hangminőségbeli különbség, addig a „B” switch esetében ez a különbség óriásinak bizonyult. Oly nagynak, hogy megfordult az eredmény sorrendje. Harminc méter „távolságban” a „C” bizonyult jobb eszköznek, azonban, ha csak 1 méternyi ethernet kábel választotta el az eszközöket a lejátszótól, akkor már a „B” volt a jobb. Úgy vélem, erre mindenképpen oda kell figyelni, mert ezek szerint a switch-ek különböző mértékben érzékenyek az utánuk lévő kábelhosszra.

Volt még egy próbánk, aminek eredményét kicsit nehezen tudom feldolgozni, „megemészteni”. A gondomat az jelenti, hogy többé-kevésbé elfogadott alap az, hogy a modem, router, switch kapcsolóüzemű tápját azonnal cseréljük valamilyen, jobbfajta analógra. Megtettük.

Házigazdánknál „természetesen” hevert egy megfelelő feszültséget előállító, akár erősítőket is meghajtó  tápegység. Amikor azt tapasztaltuk, hogy az „AA” felállás nem ad rosszabb hangot, mint a „B”, vagy „C” switch, kicseréltük az „A” switch-ek filléres tápocskáját az említett nagyra.

Hát… Remélhetőleg ezen is lesz, aki elgondolkodik, és persze remélhetőleg nem a fülünk csapott be, de a teszthez használt „A” eszköz egységesebb, kerekebb, hallgathatóbb hangot adott a saját apró kapcsolóüzeműjével, mint a hatalmas analóg táppal.

Összefoglalva tehát az igencsak tanulságosra sikeredett találkozó tapasztalatait – mellyel kapcsolatban azok számára, akiknél beakadt a „csak egyesek és nullák” mantra, ismételten leírom, hogy házigazdánk, a switch-eket „csereberélő”, meglehetősen otthonosan mozog a bitek világában:

– A switch-ek hatással vannak a hangképre.
– A switch-ek jól meghatározható, jellegzetes hangképpel rendelkez(het)nek.
– A 2-4 Switch jobb, mint az 1.
– Olcsó, filléres switch-ből 2-4 darab sorba kötve jobb hangot eredményez(het), mint 1 darab sokkal drágább.
– Többféle switch bekötése esetén azok pozitív tulajdonságai összeadódnak, negatív tulajdonságaik viszont jelentősen csökkennek. Érdemes nem egyféle típust használni.
– A switchek különböző módon érzékenyek az utánuk lévő ethernet-kábelek hosszára, aminek eredményeként egészen eltérő hangminőséget ad(hat)nak rövid és hosszú vezeték esetén.
– A switch-ek „hangja” nem az áruktól függ, ráadásul, amelyik az egyik rendszerben, egyik fajta zenei preferenciákkal nagyon jól teljesít, más rendszerben, más hangi elvárásokkal akár visszalépést is eredményezhet.
– Ha többféle minőségi szintet elérő switch-ekből épül fel a hálózat, a legjobb hangú switch kerüljön a sor végére, a hálózati-lejátszóhoz legközelebb.

Ezek alapján úgy vélem, biztosan lesz még folytatása a közös tesztünknek.

Megosztom: